Magyar Rendőr, 1964. április-június (18. évfolyam, 14-25. szám)
1964-04-09 / 14. szám
FELSZABADULÁSUNK ÜNNEPÉN O Fegyveres erőink díszszemléje O O (Fotó: Bartal—Ruttkay) ma Pap János elvtárs, a kormány elnökhelyettese gratulál dr. Palásthy László r. ezredesnek O Benkel András belügyminiszter elvtárs kitüntetett belügyi dolgozók egy csoportjával Körösi György r. vezérőrnagy, miniszterhelyettes az ezredesekkel beszélget A fegyverhasználat MÓDJAIRÓL A szocialista humanitás áthatja a fegyverhasználatra vonatkozó jogszabályt. A törvényerejű rendeletből az is tükröződik, hogy a fegyverhasználatot szükséges rossznak tartja, amelyre csak végső esetben kerülhet sor. Az 1963. évi 22. tvr. 8 .§ (1) bek. a következőket rendeli: a fegyverhasználat során lehetőleg kerülni kell az élet kioltását. A fegyverhasználat célja, hogy a rendőr az intézkedésének érvényt szerezzen. Ezért elegendő, ha azt a személyt, akivel szemben a fegyverhasználat indokolttá vált, a rendőr olyan állapotba helyezi, hogy az intézkedését a továbbiakban ne akadályozhassa. A fegyverhasználatot tehát sohasem lehet megtorlásként alkalmazni és nem válhat a bosszú eszközévé. Egyes rendőröknél sajnos még ma is találkozunk azzal a helytelen nézettel, hogy: „Ha mér fegyvert használok, akkor úgy lövök, hogy az illető ne tudjon többé szólni, mert esetleg az ő vallomását fogják elhinni a vizsgáló szervek és jogtalannak minősítik a fegyverhasználatot” Akik ilyen nézeteket hangoztatnak, egyrészt nincsenek tisztában azzal, hogy milyen esetekbenhasználhatják fegyvereiket, másrészt az emberi humanitáson kívül, nem veszik figyelembe a fegyverhasználat célját és azt sem, hogy az élet kioltásával megnehezítik, vagy lehetetlenné teszik az intézkedésre okot adó cselekmény felderítését. Annak, hogy a rendőr fegyverét használja valakivel szemben, valamilyen oka van. Márpedig annak a személynek a vallomása, akivel szemben a fegyverhasználatra került sor, az ügy tisztázásában és felderítésében, esetleg a bűntársak megnevezésében döntő lehet. Ha pedig a fegyverhasználat jogtalan, úgy a rendőr saját magának is kárt okoz az élet kioltásával, mert az ilyen halálos eredménynyel járó fegyverhasználat súlyosabb bűntettet valósít meg, mint a csupán testi sérüléssel járó jogtalan fegyverhasználat. A fegyverhasználat célja csupán azt követeli meg, hogy a rendőr azt a személyt, akivel szemben fegyverét használja, olyan állapotba helyezze, hogy ne tudjon ellenszegülni, szökni,illetve a szökést megkísérelni. Ez különféleképpen történhet meg. Ha az ellenszegülés pl. szökésben, futásban nyilvánul meg, úgy az a helyes, ha a rendőr lábra, de mindenképpen alsótestre céloz. Ha viszont az ellenszegülő személy olyan tárgyat tart a kezében, (pl. pisztolyt) amellyel még távolról is támadhat és a rendőr testi épségét vagy életét fenyegeti, úgy a támadó lábára, vagy alsótestére adott lövés nem elegendő a támadás elhárítására. Ilyenkor az a helyes, ha a rendőr arra a kézre vagy karra ad le célzott lövést, amelyben a támadó a támadásra alkalmas eszközt tartja. Szó sincs róla, hogy a halálos eredménnyel járó fegyverhasználat nem le-het jogos. Az ugyanis, hogy a fegyverhasználatnak csupán testi sérülés, vagy pedig halál a következménye, nemcsak a rendőrtől, hanem a fegyverhasználat-ltal érintett személy magatartásától is függ. Nem mindegy például, hogy a lövvés közelről, vagy távolról, álló vagy futó helyzetben, háttal, avagy oldalt áll- ■ va éri. Nem közömbös az sem, hogy milyen a rendőr lelkiállapota, milyen a törövőképessége, milyenek a látási viszonyok stb... . Tekintve, hogy a fegyverhasználat nem lehet a bosszú eszköze, tehát csak addig alkalmazható, amíg a célját elérte. Vonatkozik ez természetesen arra az eset-mire is, amikor a támadó a riasztólövés hatására hagyja abba az ellenszegülést. _ A törvényerejű rendelet kötelezően kimondja, hogy a fegyverhasználattal is megsebesített személyt elsősegélyben kell részesíteni és gondoskodni kell orvosi ellátásáról. Most már nem ellenszegülő, támadó, hanem egy könnyebben vagy súlyosabban sérült személyről van szó, akinek a rendőr éppúgy köteles megadni az elsősegélyt, mintha a sérülés nem tőle származott volna. Végezetül hangsúlyozni kell, hogy a fegyverhasználat sohasem indulhat ki abból, hogy az ellenszegülő személy sértegeti-e a rendőrt, hogyan beszél vele, ittas állapotban van-e, vagy józan. Egyedül csak az dönti el fegyver használatát, hogy fennforognak-e a fegyverhasználat esetei. Ha sor kerül rá, akkor pedig szem előtt kell tartani a szocialista humanitást, másrészt pedig a bűnüldöző szerveknek azt az érdekét, hogy lehetőség legyen a fegyverhasználattal érin- |tett személy kihallgatására és ügyének teljes felderítésére. ■ Dr. Mayer Béla ■ ■ ■ ■ ■ r. szds. ■ Ezredesi kinevezések A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Ábel László, Dercze István, Domokos Gyula és Jelenszki Márton hőr. alezredest HATÁRŐREZREDESSÉ, Baski József, Gál Lajos, Komornik Vilmos, Dr. Nemes Alajos, Dr. Palásthy László és Dr. Szalóki László r. alezredest RENDŐREZREDESSÉ, Dr. Farkas György és Kálmán István tv. alezredest, valamint Dr. Spirkó Pál tv. o. alezredest TÜZOLTÓEZREDESSÉ kinevezte.