Magyar Rendőr, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-13 / 28. szám
Kiskőrös közelében vérbefagyva, holtan találták az országúton Krizsán János soltvadkerti lakost. Összetört motorkerékpárja mellett hevert, s az úttesten üvegcserepek, kifolyt üzemanyag és vérfoltok — a súlyos baleset nyomai. Éjfél után egy feketehalmi házaspár kerekezett munkahelyére, amikor a balesetet felfedezték. A kiskőrösi laktanyából telefonáltak a rendőrségre. Röviddel ezután Kiss Tóth Péter r. tizedes felvette gépkocsijára a mozgóőrszemszél-A baleset áldozata, akit cserbenhagytak gálatot ellátó Reményi Bertalan r. tizedest és a helyszínre mentek. FUVAROSRA GYANAKSZANAK A helyszínelő bizottság — amelyet Remeczky István r. őrnagy, a balesetvizsgáló és forgalomellenőrző alosztály vezetője irányított — már az első percekben megállapította, hogy ezúttal a baleset áldozatának cserbenhagyását is elkövették. A helyszínen patkónyomoktól eredő éles karcolások voltak láthatók az egyébként sima betonon. Kvarcos homokot és lóhereszecskát is találtak szétszórva. Ezekből arra következtettek, hogy a motorkerékpáros — feltehetően nagy sebességgel — egy lovaskocsi hátuljának ütközött. A nagy lökéstől a lovak megcsúsztak és a patkók sarkai jól látható nyomokat véstek a betonba. A homok és szecska is ekkor hullhatott le a kocsiról. Mindezt a bevont szakértő is megerősítette azzal a kiegészítéssel, hogy a patkónyomok nagy termetű lovaktól erednek, és Soltvadkert irányába haladtak. Most már csak azt kellett tisztázni, hogy kinek vannak ilyen lovai, amelyekkel az éjjel vagy korábban homokot szállított. A környéken ilyen nagy és erős lovakat csak a fuvarosok tartanak. Egyébként a helyszínen talált szecska is fuvarosra utalt. Számba vették hát A stráfkocsi hátulján még friss elváltozások voltak azokat, akik ezen az útszakaszon éjjel is gyakran szoktak közlekedni. Ketten kerültek gyanúba: Szabó Mihály kiskőrösi és Hatházi József kiskunhalasi fuvarosok. Először Hatházi ellenőrzésére került sor. A RENDŐR MINT TANÚ Az AKÖV kirendeltségen megtudták, hogy Hatházinak ezen a napon Kiskunhalason kell anyagot szállítania, előző napon pedig Kiskőrösön fuvarozott homokot. A helyszínbiztosításban résztvevő Reményi r. tizedes is jelentette, hogy éjféltájban mozgóőrszem-szolgálata közben látta Hatházit, amint kivilágított kocsijával a Soltvadkert felé vezető útra tért. Ezek az adatok elégnek bizonyultak ahhoz, hogy a baleset áldozatának cserbenhagyóját a kiskunhalasi fuvaros személyében keressék. A helyszínelés megkezdésétől számított két órán belül a lakásán voltak. Hatházi udvarán a két ló már be volt fogva a nagy stráfkocsiba. — Hová indul a fogattal? — kérdezték tőle. — A Tüzépre. — Jöjjön velünk — s köz Halálos baleset — cserbenhagyással ben a kocsi hátsó részéhez mentek, hogy szemrevételezzék. Itt szabad szemmel is jól látható volt, hogy az összekötő vason — amely a tartó vaspilléreket merevíti — friss törés van. A hátsó magasító deszkafalon kékes elszíneződés látható, a tengelyen pedig gumicsúszás nyomai vehetők ki. — Honnan vannak ezek a sérülések? „MEGIJEDTEM ...” — Hajnalban jöttem haza Kiskőrösről. Soltvadkert körül egy óra tájban egy motoros hajtott hátulról a kocsimba. A nagy lökés következtében én is a lovak közé estem az ülésről, de fenn tudtam tartani magamat. A lovak megijedtek és vágtatni kezdtek. Én meg féltem a sötétben és meg sem álltam hazáig. Most reggel akartam bejelenteni, de már idejöttek. — Tudja, hogy mi lett a motorossal? — Nem. Hiszen nem mertem megállni. — Meghalt... a helyszínen ... A kocsija ki volt világítva? — Igen. Most is ott lóg a lámpa a kocsin. De a motor ! Május végén nyomozók érkeztek az egyik Soroksári úti vállalathoz, ahol csupán a művezető lett izgatott. A nyomozók látogatása nem volt véletlen — házkutatási határozatot mutattak fel. A művezető még izgatottabb lett, és ő sem véletlen. A nyomozók érkezése olyan váratlanul jött, mint derült égből a villámcsapás. — Kérem... én nem segíthetek semmiben, hiszen a kirendeltség vezetője távol van — mondta izgalmában. — Nem baj, ő is előkerül. ♦ * * Néhány nappal korábban egy meglepett kisiparos — Zsidai László — így tiltakozott: — Nem értem, mi a szándékuk... Soha nem követtem el törvénybe ütköző dolgot... Hiába szabadkozik, előállítják a Budai Járási Kapitányságra. De ezt megelőzően házkutatást tartanak, melynek során több mint negyvenezer forint értékű társadalmi tulajdon lopásából származó műszert foglalnak le. A járási kapitányságon már nem tagad — a bűnjelek ellene vallanak. Látszólag tiszta ügyről van szó... A bűnös beismeri a lopást, amelyet régebben a Finommechanikai Ktsz sérelmére követett el, mint annak alkalmazottja. De a nyomozók nem elégednek meg a lopott műszerek biztosításával. Érthető kíváncsisággal bogarásszák az okmányokat és feljegyzéseket is, és ez célravezető. A következő kihallgatásnál meglepő kérdéssel fordulnak a kisiparos terhekhez: — Mióta áll ön üzleti kapcsolatban a Zalaegerszegi Cserépkályhagyár budapesti kirendeltségének vezetőivel? — Hát már ezt is tudják? Az ügy illetékességből átkerül a Budapesti Rendőr-főkapitánysághoz. Másnap előzetes letartóztatásba helyezik Váczy László kirendeltségvezetőt és bűntársát, Somlai László művezetőt. Kihallgatásukra többször sor kerül, de mindent tagadnak. A kihallgató ekkor a páncélszekrényben matat, és okmányokat helyez az íróasztalra. A terhelt megdöbbenéssel néz az iratokra. — Ismeri ön ezeket a számlákat? — Igen ... ismerem — válaszolja Váczy és földre szegzi a tekintetét, mintha így akarna kitérni a várható kérdés súlya alól. — Kapott ön és Somlai valamilyen részesedést a galvanizáló kisiparostól, Zsidaitól? — Nem kaptam ... — Ismertesse, milyen megállapodás jött létre önök között a kályhaajtók nikkelezésével kapcsolatban. — Mintegy nyolcszáz garnitúrát nikkelezett, amelyeket minden esetben pontosan leszámlázott ... — Milyen összegre állította ki a számlát? — Minden garnitúrát 105 forintra számlázott... — a terhelt arcán megkönnyebbülés látszik. Bizonyára arra gondol: „A számla, az számla ... Nem ad lehetőséget messzemenő következtetések levonására ...” * * * Változik a kihallgatás dramaturgiája. Ezúttal Somlai művezetőt kérdezik ki. ő is fenntartja tagadó vallomását. A kisiparostól származó, 800 kályhaajtó nikkelezéséről kiállított számla ismét szóba kerül. a kk füzet... Kapóra jött főkönyvelő - a meglepett jómadarak - amikor még könnyű tagadni - Akit a kék füzet megrémít - Zár alá vétel Horján Lajos 1. százados vizsgálótiszt kihallgatja a beismerésben levő Somlai Lászlót Hordozható cserép- K kályha — ilyenből több száz készült, és a bűnösök osztoztak a busás jövedelmen