Magyar Rendőr, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-13 / 28. szám

Kiskőrös közelében vérbe­fagyva, holtan találták az or­szágúton Krizsán János solt­­vadkerti lakost. Összetört mo­torkerékpárja mellett hevert, s az úttesten üvegcserepek, ki­folyt üzemanyag és vérfoltok — a súlyos baleset nyomai. Éj­fél után egy feketehalmi házaspár kerekezett munka­helyére, amikor a balesetet felfedezték. A kiskőrösi lak­tanyából telefonáltak a rend­őrségre. Röviddel ezután Kiss Tóth Péter r. tizedes felvette gép­kocsijára a mozgóőrszem­szél-A baleset áldozata, akit cserbenhagytak gálatot ellátó Reményi Berta­lan r. tizedest és a helyszínre mentek. FUVAROSRA GYANAKSZANAK A helyszínelő bizottság — amelyet Remeczky István r. őrnagy, a balesetvizsgáló és forgalomellenőrző alosztály ve­zetője irányított — már az első percekben megállapította, hogy ezúttal a baleset áldoza­tának cserbenhagyását is el­követték. A helyszínen patkónyomok­tól eredő éles karcolások vol­tak láthatók az egyébként si­ma betonon. Kvarcos homokot és lóhereszecskát is találtak szétszórva. Ezekből arra következtettek, hogy a motorkerékpáros — feltehetően nagy sebességgel — egy lovaskocsi hátuljának ütközött. A nagy lökéstől a lovak megcsúsztak és a pat­kók sarkai jól látható nyomo­kat véstek a betonba. A ho­mok és szecska is ekkor hull­hatott le a kocsiról. Mindezt a bevont szakértő is megerősítette azzal a kiegé­szítéssel, hogy a patkónyomok nagy termetű lovaktól ered­nek, és Soltvadkert irányába haladtak. Most már csak azt kellett tisztázni, hogy kinek vannak ilyen lovai, amelyek­kel az éjjel vagy korábban homokot szállított. A környéken ilyen nagy és erős lovakat csak a fuvarosok tartanak. Egyébként a hely­színen talált szecska is fuva­rosra utalt. Számba vették hát A stráfkocsi hátulján még friss elváltozások voltak azokat, akik ezen az útszaka­szon éjjel is gyakran szoktak közlekedni. Ketten kerültek gyanúba: Szabó Mihály kis­kőrösi és Hatházi József kis­kunhalasi fuvarosok. Először Hatházi ellenőrzésére került sor. A RENDŐR MINT TANÚ Az AKÖV kirendeltségen megtudták, hogy Hatházinak ezen a napon Kiskunhalason kell anyagot szállítania, előző napon pedig Kiskőrösön fu­varozott homokot. A helyszín­­biztosításban résztvevő Remé­nyi r. tizedes is jelentette, hogy éjféltájban mozgóőr­­szem-szolgálata közben látta Hatházit, amint kivilágított kocsijával a Soltvadkert felé vezető útra tért. Ezek az adatok elégnek bi­zonyultak ahhoz, hogy a bal­eset áldozatának cserbenha­­gyóját a kiskunhalasi fuvaros személyében keressék. A hely­színelés megkezdésétől számí­tott két órán belül a lakásán voltak. Hatházi udvarán a két ló már be volt fogva a nagy stráfkocsiba. — Hová indul a fogattal? — kérdezték tőle. — A Tüzép­re. — Jöjjön velünk — s köz­ Halálos baleset — cserben­­hagyással ben a kocsi hátsó részéhez mentek, hogy szemrevételez­zék. Itt szabad szemmel is jól lát­ható volt, hogy az összekötő vason — amely a tartó vaspil­léreket merevíti — friss törés van. A hátsó magasító desz­kafalon kékes elszíneződés látható, a tengelyen pedig gu­micsúszás nyomai vehetők ki. — Honnan vannak ezek a sérülések? „MEGIJEDTEM ...” — Hajnalban jöttem haza Kiskőrösről. Soltvadkert körül egy óra tájban egy motoros hajtott hátulról a kocsimba. A nagy lökés következtében én is a lovak közé estem az ülésről, de fenn tudtam tarta­ni magamat. A lovak megijed­tek és vágtatni kezdtek. Én meg féltem a sötétben és meg sem álltam hazáig. Most reg­gel akartam bejelenteni, de már idejöttek. — Tudja, hogy mi lett a motorossal? — Nem. Hiszen nem mer­tem megállni. — Meghalt... a helyszí­nen ... A kocsija ki volt vi­lágítva? — Igen. Most is ott lóg a lámpa a kocsin. De a motor­ ! Május végén nyomozók érkeztek az egyik Sorok­sári úti vállalathoz, ahol csupán a művezető lett izgatott. A nyomozók lá­togatása nem volt vélet­len — házkutatási határo­zatot mutattak fel. A mű­vezető még izgatottabb lett, és ő sem véletlen. A nyomozók érkezése olyan váratlanul jött, mint de­rült égből a villámcsapás. — Kérem... én nem segíthetek semmiben, hi­szen a kirendeltség veze­tője távol van — mondta izgalmában. — Nem baj, ő is előke­rül. ♦ * * Néhány nappal koráb­ban egy meglepett kisipa­ros — Zsidai László — így tiltakozott: — Nem értem, mi a szándékuk... Soha nem követtem el törvénybe ütköző dolgot... Hiába szabadkozik, elő­állítják a Budai Járási Kapitányságra. De ezt megelőzően házkutatást tartanak, melynek során több mint negyvenezer forint értékű társadalmi tulajdon lopásából szár­mazó műszert foglalnak le. A járási kapitánysá­gon már nem tagad — a bűnjelek ellene vallanak. Látszólag tiszta ügyről van szó... A bűnös be­ismeri a lopást, amelyet régebben a Finommecha­nikai Ktsz sérelmére kö­vetett el, mint annak al­kalmazottja. De a nyomo­zók nem elégednek meg a lopott műszerek bizto­sításával. Érthető kíván­csisággal bogarásszák az okmányokat és feljegyzé­seket is, és ez célrave­zető. A következő kihallga­tásnál meglepő kérdéssel fordulnak a kisiparos ter­hek­hez: — Mióta áll ön üzleti kapcsolatban a Zalaeger­szegi Cserépkályhagyár budapesti kirendeltségé­nek vezetőivel? — Hát már ezt is tud­ják? Az ügy illetékességből átkerül a Budapesti Rendőr-főkapitánysághoz. Másnap előzetes letartóz­tatásba helyezik Váczy László kirendeltségvezetőt és bűntársát, Somlai László művezetőt. Kihall­gatásukra többször sor kerül, de mindent tagad­nak. A kihallgató ekkor a páncélszekrényben matat, és okmányokat helyez az íróasztalra. A terhelt megdöbbenéssel néz az iratokra. — Ismeri ön ezeket a számlákat? — Igen ... ismerem — válaszolja Váczy és föld­re szegzi a tekintetét,­ mintha így akarna kitér­ni a várható kérdés sú­lya alól. — Kapott ön és Som­lai valamilyen részese­dést a galvanizáló kisipa­rostól, Zsidaitól? — Nem kaptam ... — Ismertesse, milyen megállapodás jött létre önök között a kályhaaj­tók nikkelezésével kapcso­latban. — Mintegy nyolcszáz garnitúrát nikkelezett, amelyeket minden eset­ben pontosan leszámlá­zott ... — Milyen összegre állí­totta ki a számlát? — Minden garnitúrát 105 forintra számlázott... — a terhelt arcán meg­könnyebbülés látszik. Bi­zonyára arra gondol: „A számla, az számla ... Nem ad lehetőséget messzeme­nő következtetések levo­nására ...” * * * Változik a kihallgatás dramaturgiája. Ezúttal Somlai művezetőt kérde­zik ki. ő is fenntartja tagadó vallomását. A kis­iparostól származó, 800 kályhaajtó nikkelezéséről kiállított számla ismét szóba kerül. a kk füzet... Kapóra jött főkönyvelő - a meglepett jómadarak - amikor még könnyű tagadni - Akit a kék füzet meg­rémít - Zár alá vétel Horján Lajos 1. száza­dos­ vizsgálótiszt ki­hallgatja a beismerés­ben levő Somlai Lászlót Hordozható cserép- K kályha — ilyenből több­­ száz készült, és a bű­nösök osztoztak a bu­sás jövedelmen

Next