Magyar Rendőr, 1970. július-december (24. évfolyam, 26-52. szám)
1970-07-02 / 26. szám
Péter Ferenc nyugalmazott rendőr alezredes Tragikus hirtelenségséggel, szívroham következtében halt meg. Péter elvtárs 1945-től 1965 októberéig mint bűnügyi nyomozó teljesített szolgálatot a IX. kerületi kapitányságon. Közvetlenül nyugállományba helyezésétől haláláig a Belügyminisztériumban szerződéses polgári alkalmazottként dolgozott. Munkáját a lelkiismeretesség, fegyelmezettség, a rendőri hivatás szeretete jellemezte. Elismerésre méltó érdemeket szerzett a fiatalok nevelésében. 1945 óta párttag volt. Ez év április 4-én megkapta a „Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet”. Emlékét kegyelettel megőrizzük. VMCMR KISKÖR2 A költségvetés vitája az országgyűlésen Egyetlen napirendi pontja volt az országgyűlés nyári ülésszakának: a Magyar Népköztársaság 1969. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása és elfogadása. Vályi Péter pénzügyminiszter nagy érdeklődéssel kísért expozéjában részletesen elemezte a fizetési mérleg helyzetét, a fogyasztói árak és a jövedelmek alakulását, az árvízkárokat s a termelés és a munkafegyelem időszerű kérdéseit. A beszámolóhoz számos képviselő szólt hozzá. Az országgyűlés ezután elfogadta a törvényjavaslatot. Képünkön: Vályi Péter pénzügyminiszter beszél. (Fotó: Tóth László) Együttérző szívdobbanások Június 23-án 129 ruhacsomagot adtak át a Belügyminisztérium képviselői a fehérgyarmati járási tanácsnak. Ezt a készletet különösen tekintélyes ruhamennyiséggel gyarapította a belügyi gyermekintézmények nevelőinek szakszervezeti osztálybizottsága, a Korvin Ottó Kórház s a József Attila utcai minisztériumi épület valamennyi beosztottja. A csomagok —többek között — férfiöltönyöket, női kosztümöket, kabátokat, cipőket, pulóvereket, ingeket, blúzokat, gyermekruhákat, takarókat és ágyneműt tartlmaztak. A fehérgyarmati tanácsnál meghatottan mondtak köszönetet a Belügyminisztérium adományáért. (Fotó: Beke Béla) Hevesi János rendőr törzsőrmester A nagymágocsi rendőrőrs helyettes parancsnokaként szolgált, s 40 éves korában, hosszú, súlyos betegség után ragadta el a kegyetlen halál Hevesi elvtársat. 1961-ben szerelt fel rendőrnek. Szakmai, politikai tanulmányainak állandó gyarapítása mellett az általános műveltségének növelésére is sok energiát fordított. Leérettségizett. Ezután az őrs pártalapszervezetének titkárává választották meg. Személyében áldozatkész, a közösségért sokat dolgozó elvtársat veszítettünk el. Katonai díszpompával helyezték örök nyugalomra. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Csurgai Lajos nyugalmazott rendőr törzsőrmester „Élt 66 évet —ezt olvastuk a gyászkoszorúkkal elhalmozott — sokunk Lajos bácsija — koporsóján, miközben örök nyugalomra helyezték. Népi rendőrségünk tagjaként becsülettel helytállt, amíg hivatásos állományba tartozott. 1959-ben rendőr törzsőrmesterként nyugalomba vonult, de ő azután is ott élt volt bajtársai között Ózdon. Fájdalmas halálát gyászolják felesége, két felnőtt fia és a kapitányság dolgozói. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Audasiéri István önkéntes rendőr 50 éves korában, hosszas szenvedés után elhunyt. A BRFK I. kerületi kapitányság közrendvédelmi alosztályán teljesített önkéntes rendőri szolgálatot 1964 óta. Mind magánéletében, mind a szolgálatban az udvariasság, szerénység és vígkedélyűség jellemezte. Szerették a csoport tagjai. A fiatalokat nevelte, oktatta, lakókörzetében, ahonnan delegálták, társadalmi munkájával kapcsolatban csak elismerően nyilatkoztak. Kiemelkedő munkája alapján főkapitányhelyettesi dicséretben és tárgyjutalomban részesült. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Józan számadás Számadást végzett az országgyűlés. A nép képviselői meghallgatták és megvitatták a múlt évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló pénzügyminiszteri jelentést. A régi parlamenti nyelvezetben zárszámadási vitának mondták ezt. Vannak, akik még visszaemlékezhetnek a háromnégy évtizede a Duna-parti palotában lezajlott hasonló vitákra. Az akkori pénzügyminiszterek számokkal zsonglőrködtek, adathalmaz mögé rejtették a kíméletlen valóságot, a hárommillió koldus országában sok helyütt jelentkező nyomort és a kevés kiváltságos irigylésre méltó jólétét, a külföldi tőke hazai vámszedését, az ország gazdasági életének állandó külföldi kölcsönökre szorulását... Az akkori ellenzék ritka képviselői megpróbáltak szót emelni a kapitalista Magyország állami gazdálkodásának népellenes jellemzői láttán, de hangjuk elveszett a „mamelukok”, a kormánypártiak önigazoló harsogásában. Senki sem kívánhatja vissza nálunk a Horthy-Magyarország álparlamentarizmusát s a mögötte megbúvó, szemérmetlen kizsákmányoló rendszert. A különbséget világosan mutatta a mostani számadás. Ha úgy tetszik, még a pénzügyminiszter is „ellenzéki hangot” ütött meg, amikor rávilágított a gazdasági fejlődésünket gátló tényezőkre — a termelékenység nem kielégítő emelkedésétől az indokolatlan áremelésekig. Bíráló megjegyzései csak még hitelesebbekké tették azokat a megállapításait, amelyek népgazdaságunk dinamikus növekedésére, az ország fizetési mérlegének javulására, a jövedelmek gyors, emelkedésére vonatkoztak. A hozzászólók nagy többsége is egyszerre volt a hibákat feltáró „ellenzéki” és az eredményeket elismerő „kormánypárti”. Szó esett a beruházások kivitelezésének elhúzódásáról csakúgy, mint az állattenyésztés fejlődésének szükségességéről, az árvízi károk helyreállításáról és az egészségügyi ellátásról, a műszaki fejlesztésről és az ármegállapítások"körüli visszásságokról is így tovább. A számvetést az ország egész életéről végezték el a képviselők, a felszólalók is és azok is, akik az előkészítő bizottsági üléseken vitatták meg a pénzügyminiszteri jelentést. A múlt év eredményeinek, hiányosságainak áttekintését a politikánk egészére jellemző józanság hatotta át. Régen képviselők beszéltek — most az országgyűlési felszólalásokban is a tények. Pálfy József közelebb a konferenciához jelenleg kedvező feltételek alakulnak ki ahhoz, hogy az európai értekezlet előkészítésének gyakorlati útjára lépjünk — állapították meg minapi budapesti tanácskozásuk után a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei. Újra igen jelentősen közelebb kerültünk tehát ahhoz a pillanathoz, amikor Európa országai összeülhetnek majd, hogy az öreg földrész holnapjának kérdéséről úgy tárgyaljanak, hogy a jelen megszilárdult realitásaiból kiindulva rajzolják fel a békés jövendőt. Amikor tizenöt hónappal ezelőtt a szocialista országok emlékezetes budapesti felhívása javasolta az európai biztonsági értekezletet, még bőségesen akadt a nyugati világban ellenző vagy kétkedő megnyilvánulás is. Ma már az a helyzet, hogy még a leghidegháborúsabb beállítottságú nyugati politikus sem tud egyszerűen nemet mondani az értekezlet gondolatára — az európai közvélemény elsöprő többsége állt oda a szocialista kezdeményezés mögé. Természetesen nincsenek illúzióink abban a tekintetben, hogy az értekezlet összehívása most már teljességgel zökkenőmentes lenne, annyi azonban kétségtelen, hogy azok a megbeszélések, amelyeket a szocialista államférfiak Nyugat-Európában folytatnak — ezek között kell megemlítenünk külügyminiszterünk, Péter János több megbeszélését egyes NATO- országok külügyminisztereivel —, jóval közelebb hozták az európai biztonsági konferencia összeülésének dátumát. Az is szinte bizonyosnak látszik, hogy esetleg nemcsak egy ilyen össz-európai tanácskozásról lesz szó, hanem konferenciák egész sorozatáról. Ha a politikai történelem tegnapjába tekintünk, feltételezhetjük azt is, hogy éppen ezeknek a konferenciáknak a sorozata lesz az európai biztonság egyik fontos intézménye. Konfliktusokkal terhes világunkban az elmúlt negyedszázadban Európában nem volt fegyveres összetűzés — földrészünk a viszonylagos nyugalom helyzetében élt. Ennek a viszonylagos nyugalomnak megszilárdítása, intézményesítése és kiterjesztése kétségkívül más nehéz nemzetközi problémák tárgyalásos megoldására is hatással lenne. A szocialista külügyminiszterek budapesti tanácskozása éppen ennek a fontos felismerésnek a jegyében határozott úgy, hogy az európai biztonnsági értekezlet sokoldalú és mindenki által elfogadható előkészítése érdekében a napirenddel, az összeüléssel kapcsolatosan minden érdekelt kormányhoz — Európa minden országához — eljuttatják a hazánk fővárosában kidolgozott dokumentumot. Eljutottunk tehát a napirend és az előkészítési módszer megállapításának stádiumában a szocialista közösség várja Európa többi országának pozitív feleleteit. Ha még nincs is dátuma a konferenciának, elégedetten mondhatjuk: közel vagyunk megvalósulásához. Gárdos Miklós