Magyar Rendőr, 1979. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-07 / 27. szám
A INTERJÚJA KISS LAJOS ezredessel, a BM személyzeti csoportfőnökével A KÁDER- ÉS SZEMÉLYZETI MUNKA IDŐSZERŰ FELADATAIRÓL A belügyminiszter és a minisztérium vezetői értékelték a 26/1977. BM számú parancs végrehajtásának tapasztalatait, és ezek alapján meghatározták az elkövetkezendő időszak főbb feladatait. A közelmúltban megtörtént a BM és szervei személyzeti vezetőinek, munkatársainak továbbképzése, amelynek középpontjában — mint az 1979. év egyik jelentős feladata — a polgári állomány képesítési követelményrendszerével összefüggő feladatok végrehajtása áll. Kérem, csoportfőnök elvtárs, tájékoztassa a Magyar Rendőr olvasóit, hogyan értékelte a miniszter elvtárs a 26/1977. BM számú parancs végrehajtását, illetve az ezzel összefüggésben elvégzett személyzeti feladatokat. A parancs végrehajtásáról miniszteri értekezleten jelentést tettünk, és főkapitányi értekezleten is ismertettük a tapasztalatokat és a további feladatokra vonatkozó miniszteri döntéseket. A belügyminiszter a parancs végrehajtását eredményesnek értékelte. Megállapította, hogy a hivatásos állomány módosított képesítési követelményeinek bevezetése kihatott a személyzeti feladatok más területére is. Gondot fordítottunk az állományfegyelem megtartására, felülvizsgáltuk az utánpótlási és képzési terveket, a minősítések alakulását. A beszélgetések a parancsnoki munkának, az emberek nevelésének, a kádermunka demokratizmusa szélesítésének fontos állomásai voltak. A minisztérium vezetése átfogó képet kapott a hivatásos állomány politikai, szakmai és állami iskolázottságáról, felkészültségéről, alkalmasságáról, a káder- és személyzeti munkát jellemző főbb tendenciákról, az állomány szociális helyzetéről, erkölcsi-anyagi megbecsüléséről. A hivatásos állomány nagy elismeréssel szólt erről a munkáról, a beszélgetések pozitív tartalmáról. Egyetértettek a megnövekedett követelményekkel, a képesítési követelmények rögzítésével, s azzal, hogy gondjaikat, problémáikat nyíltan felvethették és azokra megfelelő reagálások történtek. Örömünkre szolgál, hogy kivétel nélkül minden szervnél — a központban és a területen egyaránt — igen jó együttműködés alakult ki a párt-, a KISZ-szervek, a parancsnokok és a személyzeti szervek között. A 26-os parancs végrehajtása során a felmérések, a beszélgetések alapján sokrétű információ birtokába jutottunk, amelynek alapján — megfelelő elemzésután — a kádermunkát, az emberekkel való törődést még sokoldalúbbá tudjuk tenni és feladatainkat reálisabban meghatározni. Lépést tudunk tartani a követelményekkel. Milyen feladatokat jelent a parancsnokoknak és a személyzeti szerveknek a 26/1977-es BM számú parancs további végrehajtása? A legfontosabb feladatnak a képesítési követelmények maradéktalan teljesítését tartjuk. Az iskoláztatási terveket a képesítési követelmények előírásaihoz kell igazítani. Ez két vonatkozásban is fontos: az egyik az, hogy a hivatásos állományba vételnél a beosztáshoz szükséges állami — és ha lehetséges, politikai — iskolai végzettséget követeljük meg. Alapvetően az a cél, hogy az állományba felvetteknél csak a belügyi szakmai iskola elvégzésére legyen szükség; a másik, hogy az állomány tagjának iskoláztatása ne a magasabb beosztás elfoglalása után, hanem előtte történjen meg. Beszéltem arról is, hogy a képesítési követelmények ismertetése során a vezetők és beosztottjaik között jó légkör alakult ki. Ezt tovább kell erősíteni, és a vezetői munka gyakorlatában hasznosítanikell. A vezetői értekezletek napirendjén szerepelt a nők vezető funkcióba állításának helyzete is. Melyek voltak a vizsgálat főbb tapasztalatai, és milyen intézkedések várhatók? Igen, a miniszteri értekezlet napirendjén szerepelt e téma. A miniszter elvtárs megállapította, hogy a nőhatározat végrehajtása és a nők funkcióba állítása terén a Belügyminisztériumban is fejlődés tapasztalható. Ugyanakkor azt is leszögezte, hogy a nők vezetői beosztásba való helyezése — a belügyi munka sajátosságainak figyelembevétele mellett is — a jelenleginél nagyobb mértékben lehetséges. A belügyminiszter elrendelte — a minisztertanácsi határozattal összhangban —, hogy azon szerveknél, osztályoknál, ahol az állomány többsége nő, ott vezető utánpótlás esetén, illetve kinevezéskor lehetőleg nőket vegyenek figyelembe, és a nők arányát megközelítően kerüljenek vezetői beosztásba. Ehhez a személyzeti szervek az iskoláztatás, a káderutánpótlás eszközeivel igyekeznek segítséget nyújtani. A közelmúltban jelent meg a belügyminiszter 3/1979. számú parancsa a polgári állomány képesítési követelményrendszerének módosításáról. Ismeretes, hogy erre tulajdonképpen az államigazgatási dolgozók képesítési követelményrendszerére vonatkozó minisztertanácsi rendelet végrehajtásaként került sor. Hogyan illeszkedik bele ez az intézkedés a BM káder-, személyzeti és kiképzési munkájába? Teljes egészében, mert a káder- és személyzeti munka színvonalának folyamatos emeléséről van szó. Tulajdonképpen csak ott van eltérés a hivatásos állományra vonatkozóképesítési követelményrendszertől, ahol a polgári állománnyal kapcsolatos sajátos munkaügyi rendelkezések ezt szükségessé tették. A 3/1979. BM számú parancs végrehajtását összekapcsoljuk a polgári állományra vonatkozó egyéb személyzeti feladatokkal, így például ellenőrizzük az állományfegyelmet, hogy minden polgári alkalmazott az állománytáblázatban meghatározott munkakört látja-e el; ellenőrizzük, hogy megtörténtek-e a minősítések, jellemzések; a magasabb beosztásra alkalmas polgári alkalmazottakkal kiegészítjük az utánpótlási, illetve a káder-utánpótlási terveket stb. A kádermunkában az 1978-as év egyik fontos feladatát a hivatásos állomány képesítési követelményeinek ismertetése képezte, 1979- ben pedig a polgári állomány képesítési követelményeinek rögzítése és az ebből adódó feladatok felmérése. Végrehajtása igen jelentős helyet foglal el a parancsnokok, a személyzeti szervek és a társadalmi szervek tevékenységében. E feladat végrehajtásának fontos politikai jelentősége van! A parancsnokoknak, a személyzeti szerveknek a párt-, a KISZ-szervezetek mellett a szakszervezetekkel is együtt kell működniük. Biztosítaniuk kell a szakszervezeti bizalmiak hatáskörének érvényesülését, ahogy azt a 2/1978. számú körlevélben a belügyminiszter-helyettes meghatározta. Minden dolgozó esetében vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy rendelkezik-e a munkakör betöltéséhez előírt képesítésekkel, ha igen, el kell ismerni. Ha nem, a követelménytmeg kell határozni. A beszélgetéseket ugyanúgy bizottságnak kell végeznie, mint ahogy az a hivatásos állomány esetében történt. A beszélgető csoportok összeállításakor, a beszélgetések előkészítésekor mennyiben tudják hasznosítani a hivatásos állomány tagjaival folytatott beszélgetések tapasztalatait? A hivatásos állománynál alkalmazott jó módszereket, tapasztalatokat a polgári állomány képesítési rendszerének kidolgozásakor már hasznosítottuk, és a végrehajtás során is folyamatosan hasznosítanunk kell. A beszélgetésekre az időt és a fáradságot nem szabad sajnálni. A hangsúlyt a „beszélgetésre” tesszük! Ez nem véletlen. Egyrészt jelentős létszámról van szó, és a polgári állomány valamennyi tagjával szervezett keretek között személyes beszélgetés ez ideig nem volt. Ezt máris nagy várakozás előzi meg. Másrészt az országosan ismert munkaerőgondok miatt nekünk is szükségünk van arra, hogy a jelenlegi polgári állományt megtartsuk, munkafeltételeik, a róluk való gondoskodás színvonala emelkedjen, tovább javuljon a törzsgárda aránya. Mint ahogy az a parancsból kitűnik, a beszélgető csoportok szintjei között differenciálunk. Ez természetes, mert egy-egy parancsnok nem tud részt venni valamennyi beszélgetésen, de a beszélgetéshez olyan légkört kell biztosítani, hogy a képesítési követelményeknek, a munka problémáinak megbeszélésén — eszmecseréjén — túl a dolgozó egyéni problémáiról is szólhasson. El kell érnünk, hogy dolgozóink a beszélgetésről jó közérzettel távozzanak, hogy ezzel is biztosítsuk a polgári állomány stabilizálását. Hogyan segítik elő a személyzeti munkások az egységes értelmezés gyakorlati megvalósítását? Az egységes értelmezést és gyakorlatot úgy segítjük, hogy részt veszünk a parancs végrehajtásában az előkészítés, a javaslattétel, az elismerés és a beszélgetés fázisában is. Természetesen a személyzeti apparátus tagjait szakmailag is felkészítettük az ez évi továbbképzés keretében. Jelentett valami újat a továbbképzés az előző évihez viszonyítva? Igen! A jóváhagyott program alapján arra törekedtünk, hogy segítsük a napi feladatok egységes végrehajtását, ugyanakkor szélesítsük az elméleti ismereteket. Ezen belül gondot fordítottunk arra, hogy tudatosítsuk: a káder- és személyzeti munka politikai munka, és a tanfolyam hallgatói a gyakorlati emberismeretük fejlesztéséhez szükséges legfontosabb elméleti tudnivalókat is elsajátítsák. Természetesen a hagyományos cél is volt ilyen jelentőségű: erősíteni a belügyi rendelkezések azonos értelmezését, egységes végrehajtását és megismertetni a szakszolgálatok napi gondjait és problémáit. Ebben nagy segítségünkre voltak a szakszolgálatok vezetői, akik felkérésünkre előadásokkal gazdagították a tanfolyam programját, és így a tanfolyam hallgatói a szakszolgálatok 1979. évi legfontosabb feladatairól tájékoztatást kaptak. A személyzeti szervek felkészítése megtörtént. Az illetékes parancsnokok, párt-, KISZ- és szakszervezeti szervek, aktíváik a feladatokkal megismerkedtek. Most a végrehajtáson van a sor! Azt kérjük mindenkitől, hogy a káderpolitikai elveknek maradéktalanul tegyenek eleget. Ugyanakkor arra kérjük a Belügyminisztériumban és szerveinél dolgozó polgári állományú beosztottjainkat, hogy ők is készüljenek a beszélgetésekre, a képesítési követelmények rögzítésére. Vessék fel egyéni gondjaikat, problémáikat, a munkával összefüggő javaslataikat, és amennyiben indokolt, vállalják képzésüket, továbbképzésüket. Érezzék azt, hogy a Belügyminisztérium vezetése elismeri munkájukat, és számít rájuk az elkövetkezendő időben is. ■ ■ II A SZEMÉLYZETI APPARÁTUS TOVÁBBKÉPZÉSE (Fotó: Beke Béla)