Magyar Rendőr, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-16 / 20. szám
Közgazdászok számításai szerint a kézen-közön megforduló vesztegetésekből, csúszópénzekből, hálapénzekből, borravalókból, valamint a kontármunkák díjaiból — vagyis a „harmadik gazdaságból" — származó jövedelmek összege évente meghaladja az egymilliárd forintot. Az első hallásra talán hihetetlenül hatalmasnak tűnő summát tízmillió lakosra vetítve kiderül, hogy fejenként száz forint sápot szednek tőlünk egy esztendőben ilyen vagy olyan címen. Nem csekély tehertétel ez a bérből vagy fizetésből élő családoknak, ha azt vesszük, hogy a csecsemő, gyermek és aggastyán egyaránt érdekelt az átlagos száz forintban. A korrupció gyűjtőnéven ismert aktusokkal szemben a hetvenes években már erőteljesen működésbe léptek a társadalmi és a gazdasági élet védekező reflexei. A jövedelemelosztást torzító csúszópénz, hálapénz és borravaló adásának, elfogadásának korlátozását, visszaszorítását célzó program végrehajtásából sajátos eszközeivel a rendőrség is részt vállal. Érdekes összefüggések — Álláspontunk szerint — fejti ki véleményét az EM ORFK népgazdaság- és társadalmi tulajdonvédelmi osztályán Blaha Ede alezredes, a kereskedelmi alosztály vezetője — a korrupciós visszaélések elleni küzdelem elsődlegesen nem bűnüldözési kérdés. Mégis, a rendőr-főkapitányságok a helyi politikai és állami szervekkel egyetértésben, velük egyeztetett elképzelések alapján megkülönböztetett feladatként kezelik a közélet tisztaságát veszélyeztető cselekmények, jelenségek megelőzését és felderítését. Ennek köszönhetően gyarapodott a gazdasági és a rendőri intézkedések száma, javult az általános fellépés hatásfoka. Mindez annak ellenére történt, hogy a visszásságok felderítése és bizonyítása hallatlan szívósságot, sok türelmet és alapos szakmai felkészülést követel a nyomozóktól. Nehezíti a felderítést, akadályozza az egyes esetek felszínre kerülését az elkövetők érdekazonossága. A bűnös megegyezés titokban tartása erős kötelékként fűzi össze a vesztegetőt és a megvesztegetettet. Emellett a vesztegetésre szánt összeget, a csúszópénzt négyszemközt szokás átadni, és nem kérnek róla nyugtát. A bonyolult kérdéskomplexum kórrajzának teljesebb megismeréséhez előkerülnek az egységes rendőrségi és ügyészségi kriminálstatisztika számítógéppel készült táblái. Az alosztályvezető, golyóstollával bekarikázva a vonatkozó adatokat, néhány figyelmet keltő tendenciára, érdekes összefüggésre is rámutat. — Vesztegetés és befolyással üzérkedés miatt 1978-ban 652, 1979- ben 1353 és 1980-ban 506 ismertté vált ügyben folytatott a rendőrség büntető eljárást. Mindhárom évben a gazdasági vesztegetés fordult elő leggyakrabban. Bár 1980-ban az előző esztendőkhöz képest több mint a felére csökkent a leleplezett esetek száma, ettől függetlenül örvendetesnek tartjuk, hogy a bűncselekmény-folyamatok gyorsabb megszakítása eredményeként jóval kisebb mértékben adódott lehetőség sorozatos ügyek kialakulására. Amíg 1979-ben nemritkán nyolcvan-száz rendbeli vesztegetéssel is találkoztunk, tavaly a legnagyobb sorozatot, 22 rendbeli sápszedést a Merkur Személygépkocsi Értékesítő Vállalat egyik fővárosi használtautó-telepén tártuk fel. A statisztikai adatok a hivatali vesztegetés visszahúzódására utalnak. A mi viszonyaink között igen komoly, morális károkat okoznak a közélet tisztaságát sértő visszaélések. Könnyen elképzelhető, menynyire veszélyezteti a hivatalos szervek tekintélyét, mélyen megrendíti a működésükbe vetett bizalmat, ha például híre terjed, hogy egy városi tanácsnál egyes tisztségviselők negyedmilliós adótartozás ellenére jó pénzért terhelésmentes adóigazolást adnak a hozzájuk forduló kisiparosoknak. Hasonlóan súlyos erkölcsi és anyagi kárt okoztak azok a miskolci adminisztrátorok, akik 8—10 ezer forint ellenében rendre meghamisították a munkaképesség csökkenéséről készült orvosszakértői véleményeket. A megállapított 40— 50 százalékos rokkantság helyett 67 százalékos testi fogyatékosságot írtak a szakvéleménybe. A gazdálkodás folyamatában — Büntetőjogunk szerint — folytatja Blaha alezredes — nemcsak a közhivatalnokok lehetnek korruptak, hanem bárki, aki a társadalmi munkamegosztásban olyan pozíciót tölt be, amelyben dönthet bizonyos javak, használati értékkel bíró „jószágok” elosztásáról. A termelés, a feldolgozás és az értékesítés, továbbá a szolgáltatás körében rendkívül változatos módon végrehajtott gazdasági vesztegetésekre derül fény. A gazdálkodó szervezetek közötti manipulációk rendszerint több ember kényszerű bevonásával szélesebb körben, esetleg a jogtalan csoportérdekek előnyeit is kihasználva játszódnak le. Az elkövetők a gazdálkodás folyamatába próbálják rejteni a visszaélést, az ügymenet nélkülözhetetlen részeként tüntetik fel a cselekményt, s olykor halomnyi fiktív bizonylat felhasználásával, a jogosultság látszatát keltve leplezik a korrupciót. S ami különösen veszélyes sajátossága a gazdasági vesztegetésnek, mind többször kötődik más jogsértéshez. A vesztegetésre szánt pénzt, árut sikkasztással, csalással, hűtlen kezeléssel, okirat-hamisítással vagy egyéb visszaéléssel szerzik meg. Szemléletes példa erre a Komárom megyei Generál Kiskereskedelmi Vállalatnál történt két eset. A jelentős hiány és a fondorlatosan szerzett többlet eltüntetéséért a központi leltározó, az elszámolási csoportvezető pedig a bizonylatok meghamisításáért tekintélyes összegeket vágott zsebre a boltvezetőktől. A többlet ellenértékét áruban kivették, és a közeli szabadkasszás üzletben értékesítették. Köteteket kitevő példatárból válogathat az érdeklődő kriminalista a BM ORFK kereskedelmi alosztályán, ha kíváncsi a különböző jellegzetes esetek elkövetési fortélyaira. Érthetően súlyosabb megítélés alá tartoznak azok az ügyek, amelyekben vállalati üzletkötők egyes tőkés importmegrendeléseket — az érdekelt külföldi cégtől kapott jutalékért, értékes ajándékért — a valóságtól eltérően a legelőnyösebb beszerzéseknek tüntetik fel. Az ilyen vásárlásokkal önös anyagi érdekekért jelentős eszmei, de főként anyagi kárt okoznak a népgazdaságnak. Szakmai berkekben e szemszögből különösen emlékezetes a CHEMOLIMPEX-nél, a Fővárosi Sütőipari Vállalatnál és a VBKM Villamos Állomásszerelő Vállalatnál leleplezett nagyarányú visszaélés. Látszólag borravaló — A hivatali és gazdasági vesztegetések miatt folytatott büntető eljárásokon túl — ismerteti a továbbiakban az alosztályvezető —, gondot okoz nekünk a hiányzó árucikkekkel és a foghíjas szolgáltatásokkal kapcsolatos korrupció meglehetősen nyílt, széles körű burjánzása. A vásárlóerő megsokszorozódásával többé-kevésbé állandósult hiánylisták, a lakossági szolgáltatások iránti növekvő igények kitenyésztették a „klasszikus” korrupció csúszópénz néven titulált válfaját. Az előző három esztendő példatárából éles körvonalakkal kirajzolódik a csúszópénz színes és változatos áruválasztéka, amely a lakástól a gépkocsi-alkatrészen át esetenként a ceruzaelemig terjed. Előfordul, hogy mesterségesen idézné elő a hiányt, amikor az eladótérben, a kirakatban nem látható áru, a raktárban tárolják, pult alól árusítják. A szolgáltatások körében a szerelő- és javítóiparban meg az autófuvarozásnál dívik a külön honorálás már-már előre követelése. Az áruhiánnyal és a szolgáltatással összefüggő csúszópénzes ügyekben is természetesen csak akkor van helye büntető eljárásnak, ha az elkövetett cselekményt megnyugtatóan bizonyítják. A bűnügyi iratokból és a nyomozótisztekkel folytatott beszélgetésekből különben kitűnik, hogy mennyire hosszadalmas, milyen jól összehangolt, egymást kiegészítő elemeket tartalmazó intézkedések sorozatára volt szükség például annak a nagyarányú, kiterjedt ügynek a bizonyításához, amit a veszprémi Komfort Vállalat bútorházában fedtek fel. A divatos szekrénysorokra, a kelendő garnitúrákra „Eladva” vagy „Árazás alatt” feliratú táblákat helyeztek el, s ezzel mintegy ösztönözték a vásárlókat a csúszópénzek felajánlására. A korrupciós jelenségek terjedelmének részeként egyes rendőr-főkapitányságok — most első ízben — az egészségügy háza táján is tájékozódtak a mindmáig ellenőrizhetetlen mellékjövedelmek összegszerűségéről, a hálapénz adásának helyzetéről. A több oldalról érkezett információkat értékelve Blaha alezredes az alapvető hibát abban látja, hogy egyes gyógyintézetekben az illetékes vezetők bátortalanok szembenézni az általuk kényesnek vélt problémával. Ebből következően sok helyen ma még korántsem egyértelmű a hálapénz elfogadásának megítélése. — A korrupció témakörén belül — mondja végül — vizsgáltuk a borravaló helyét, szerepét és érvényesülését is. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a szolgáltatás egyes területein az átadott összeg olykor csak részben és látszólag borravaló. A valóságban a soronkívüliséget, a kedvezőbb számlázást, a hiánycikket képező alkatrészeket kívánják vele biztosítani a megrendelők. S ez a „borravaló” már veszélyes, kimeríti a csúszópénz fogalmát, hiszen ellenében csaknem mindig más fogyasztó érdekeit sértik meg, a társadalmi tulajdont károsítják. Jelzések, javaslatok Tudják jól a BM ORFK népgazdaság- és társadalmitulajdon-védelmi osztályán is, hogy a korrupció változatos fajtáit egyik napról a másikra, különösen csak adminisztratív eszközökkel aligha lehet kiiktatni az életből. Előfeltételeit és okait kell megszüntetni, noha nem könnyű a korrupt aktusok, a csúszópénz, a hálapénz, a borravaló ellenszerét megtalálni. A társadalmi, az állami és a gazdálkodó szervek számos intézkedést, tettek az igazságosabb, a fogyasztóközönség érdekeit szem előtt tartó elosztásért. Amíg a büntetőjog paragrafusain belül felelősségre vonhatók a harácsoló sápszedők, a rendőrség mindig kész a határozott, célravezető fellépésre, az elkövető leleplezésére, a bűncselekmény bizonyítására. Azoknál a káros, nem kívánatos jelenségeknél viszont, amelyek nem érik el a büntethetőség fokát, a bűnüldöző szervek az intézkedésre hivatottak címére továbbított jelzésekkel, reális javaslatokkal szorgalmazzák a közhangulatot zavaró, az emberek igazságérzetét sértő visszásságok, korrupt jelenségek megszüntetését. SZERGÉNYI PÁL A KORRUPCIÓ KÓRRAJZA Blaha Ede alezredes (Fotó: Várhelyi László) LH