Magyar Rendőr, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-05 / 1. szám
KUBA nemzeti Ünnepe Sorsfordító nap volt a karibi szigetország életében 1959. január elseje. Menekülni kényszerült a népnyúzó diktátor, s a zsarnoki rend felett diadalt aratott forradalmi harci egységek havannai bevonulása nyomán történelme új szakaszát kezdhette meg a nemzeti hős, José Marti költő sokat szenvedett népe. Hosszú, göröngyös és véres út vezetett a nemzeti és társadalmi kizsákmányoltság igájából a szabadság napjáig. Ám a forradalmárok rettenthetetlen csapata végigjárta az utat. 1953. július 26-a, a Moncada laktanyának Fidel Castro vezetésével vívott ostroma már a felszabadító mozgalom új szakaszának nyitányát jelentette; két év múlva hatalmas sztrájkok, tömegtüntetések jelezték, hogy a gyűlölt rezsim talpa alatt megingott a talaj. 1956. december 2-án a legendás Granma hajó Oriente tartomány partjainál való kikötésével kezdetét vette a fegyveres harc, amely azután az 1958 decemberében, a Santa Clara-i csatában a népi erők elsöprő győzelmével végződött, s 1959. február 19-én Fidel Castro alakíthatott kormányt. Eladdig soha nem próbált útra lépett a kubai nép, és a munkások, a parasztok, a diákok fegyveres erejére támaszkodva valósította meg a radikális földreformmal, a nemzeti burzsoázia vagyonának kisajátításával a felszabadító harc legfontosabb követeléseit, elhárítva közben a néphatalom megdöntésére törő legsúlyosabb kísérletet is imponáló az elmúlt huszonhat év. Tízszeresére növekedett az acéltermelés, háromszorosára a gépgyártás és a villamos energia előállítása. A gazdaság átlagos évi 4,7 százalékos növekedési üteme állja a versenyt Latin- Amerika bármelyik országának tempójával. S bár a vezető ipari ágazat, a cukoripar az 1983-as teljesítményével a harmadik legjobb eredményét érte el, a cukor rendkívül alacsony világpiaci ára érzékeny veszteséget okozott a népgazdaságnak. De úrrá lett ezen a bajon is az ország, mert rendelkezett a legszükségesebb feltételekkel, a szocialista társadalmi viszonyokkal, a szocialista közösség megértő támogatásával. Az eredmények értékét csak növeli, hogy a gazdaságot, az életszínvonal alakulását jelentős védelmi kiadások terhelik. Hogyan oldja meg az ország a termelés fokozásának és a védelem erősítésének kettős követelményét? Nos, a KGST XXXIX., éppen Havannában megtartott ülésszakán adott választ a kérdésre a Kubai Kommunista Párt első titkára: a gazdaság ,1984-ben 9,8 százalékos növekedést ért el, miközben továbbra is teljesíti internacionalista kötelességeit több ázsiai, afrikai, latin-amerikai ország irányában. Akkor, 1959-ben, az új év első napjával új világ virradt a kubai népre. Huszonhat év során minden megpróbáltatást leküzdve felépítette a nyugati félteke első szocialista államát. Nemzeti ünnepén köszöntjük a testvérországot és népét, további sikereket kívánunk új élete békés építésében. CS. GY. MEGEMLÉKEZÉS A Rendőrtiszti Főiskolán ünnepségen emlékeztek meg az összoroszországi Rendkívüli Bizottság — a VCSK — létrehozásának 67. évfordulójáról. A főiskola parancsnoksága nevében Gergely Attila ezredes köszöntötte az ünnepség résztvevőit, a meghívott vendégeket, közöttük az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport több magas rangú parancsnokát, párt- és Komszomol-szervezeteinek képviselőit. Ünnepi beszédében Pallagi Ferenc vezérőrnagy, csoportfőnök emlékeztetett arra, hogy 67 évvel ezelőtt a Népbiztosok Tanácsa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmányainak védelmére, az ellenforradalmi erők elleni harcra hozta létre az állambiztonsági szervet, amelynek megszervezésével és vezetésével a szocialista forradalom kiemelkedő személyiségét, F. E. Dzerzsinszkijt bízták meg. A szónok méltatta a csekisták hősies küzdelmét az ellenforradalmárok és az intervenciósok elleni harcban, azokat a történelmi tetteket, amelyekkel biztosították az első szocialista állam biztonságát és szuverenitását. A szovjet állambiztonsági szervezet történetének 67 éve számtalan példáját adta a hősies helytállásnak, az áldozatvállalásnak, az igaz hazafiságnak és a proletár internacionalizmusnak. Az ünnepségen adták át az évforduló alkalmával rendezett vetélkedő díjait a kimagasló eredményeket elérő hallgatóknak, majd a BM Határőrség zenekara adott műsort. SZ. GY * méh MraaimaiGints Az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának 40. évfordulójára emlékezve ünnepi ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Belügyminisztériumi Bizottsága. Kovács György, a pártbizottság első titkára elnöki megnyitójában köszöntötte az elnökségben helyet foglaló dr. Kamara János altábornagy, belügyminisztériumi államtitkárt, az MSZMP KB tagját, a KISZ és a Közalkalmazottak Szakszervezete Belügyminisztériumi Bizottságának titkárait és a meghívottakat, akik között nagy számban jelentek meg olyan idősebb elvtársak, akik aktív részesei voltak az ellenállási mozgalomnak, majd a felszabadulást követően elsők között léptek be a kommunista pártba, vállalták a nehéz szolgálatot a megalakuló demokratikus karhatalmi és rendőri szerveknél. Az ülés elnöke hangsúlyozta: az évforduló, a megemlékezés jelentőségét növeli, hogy a belügyi pártszervek, a kommunisták ma fokozott figyelemmel készülnek az MSZMP XIII. kongresszusára, hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára és az országgyűlési képviselők, valamint a tanácstagok választására. Az 1985-ös esztendő az ideológiai, politikai munkának azért is fontos időszaka, mert a hitleri fasizmus és a japán militarizmus felett aratott győzelem 40., a Varsó Szerződés megalakulásának 30., a helsinki záróokmány aláírásának 10. évfordulójáról való megemlékezésre is sor kerül. Ezek az ünnepi események hozzájárulnak a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus eszméjének erősítéséhez, a cselekvőképesség fokozásához, feladataink mind eredményesebb megoldásához. Az elnöki megnyitó után Rotvász István, a pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. A történelmi eseményeket idézve a szónok felelevenítette, hogy a Dunántúlon még tombolt a háború és a nyilas terror, amikor a felszabadított területeken megindult a normalizálódás, az új élet építésének folyamata. A katonai felszabadítás nemcsak elsöpörte a megszállókat, akikre a nyilas uralom támaszkodott, hanem szétzúzta az ellenforradalmi rendszer államapparátusát, és ezzel megteremtette a demokratikus kibontakozás lehetőségét. A fasizmus sötét évei, a féktelen elnyomás és a kizsákmányolás, az állami politika rangjára emelt kommunista- és szovjetellenesség sem tudta kiölni a proletariátusból, az elnyomott milliókból a demokrácia, a nemzeti függetlenség, a szabadság eszméjét. 1944. december 3-án a felszabadult országrész demokratikus pártjai, a szabad szakszervezetek Szegeden elfogadták az MKP programjavaslatát és jelszavát: „Lesz magyar újjászületés”, majd megalakították a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot, amelyben a pártok együttesen vállalt harca öntött formát. A front fóruma és közjogi megtestesítője lett a közös harcnak. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front legfontosabbnak a fasiszta Németországgal való szakítást tartotta, és követelte az összes fasiszta törvény visszavonását, a fasiszta intézmények felszámolását, a háborús bűnösök felelősségre vonását, a demokratikus szabadságjogok maximális biztosítását, a demokratikus földreformot, a parasztság földhöz juttatását, a nagytőke politikai és gazdasági hatalmának visszaszorítását. A program hangsúlyozta, hogy erősíteni kell a szomszédos országokkal való őszinte, jó viszonyt, együttműködést és szoros szövetséget kell kialakítani a Szovjetunió népeivel. Végül a kibontakozás fontos feltételeként sürgette a demokratikus átalakulás programja a nemzetgyűlés összehívását és az ideiglenes kormány létrehozását. — Az ország felszabadított területein — mondta az ünnepség szónoka —, központi intézkedés nélkül is tettekre készen, elsőként a kommunista pártszervezetek alakultak meg, olyannyira magától értetődően, mintha a megelőző 25 esztendőben nem börtön vagy halál járt volna a kommunista szervezkedésért. Itt kell szólni arról — emelte ki Rotvász István —, mert ez is történelmi tény, hogy az MKP azonnal, az első feladatok között szervezte meg a szétvert és megsemmisült Horthy-csendőrség helyén a helyi közbiztonság védelmét. E rendfenntartó erőkbe a párt a kommunisták legjobbjait küldte, hogy ők őrködjenek az új társadalom születésénél, hogy fegyverrel a kézben védjék népünk biztonságát. A 400 éves debreceni református kollégium oratóriumában ünnepélyes keretek között, 1944. december 21. és 22-én megalakult a dolgozó magyar nép szuverenitását megtestesítő 230 tagú Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés a létrejövő új, népi demokratikus hatalom legfelsőbb államhatalmi intézménye lett, célul tűzve maga elé a kommunista párt által kidolgozott és a Magyar Függetlenségi Front által elfogadott programot. Ezzel az egyesült antifasiszta demokratikus és forradalmi erőkre támaszkodva létrejöttek a népi állam alapjai. 1944. december 22-én, tanácskozásának második napján az Ideiglenes Nemzetgyűlés megválasztotta a kibontakozó forradalmi átalakulás központi végrehajtó szervét, Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormányát. Az antifasiszta erők, a dolgozó nép jelentős sikere s egyben a népi demokratikus forradalom első legnagyobb eredménye és vívmánya a néphatalom, az új magyar államiság megteremtése volt. E rövid megemlékezés során az Ideiglenes Nemzeti Kormány összes fontosabb intézkedéseinek méltatására nincs lehetőségünk, de a rendeletek közül egyet mégis szükséges kiemelni. Ez pedig a belügyi munkával kapcsolatos — mondotta Rotvász István. — Az Ideiglenes Nemzeti Kormányban a belügyi tárcát Erdei Ferenc, a kommunista párthoz közel álló Nemzeti Parasztpárt képviselője kapta. Az első belügyminiszternek nagy nehézségekkel kellett megküzdenie. Legfontosabb feladatai közé tartozott az egyre inkább szélesedő népi demokratikus forradalom önvédelmi és erőszakszervének, a rendőrségnek mielőbbi megszervezése. Az Ideiglenes Kormány az első rendeletei között intézkedett a közrend, közbiztonság helyreállítása érdekében városonként, községenként a polgári őrségek megszervezésére. A születőben levő új állam e létfontosságú szerveinek létrejötte természetesen nem ment egy csapásra. Sok feladat várt megoldásra a törvényes rend biztosításában, a feltételek megteremtésében. Minden nehézség ellenére azonbana rendőrség szervezetének kialakítása az Ideiglenes Nemzeti Kormány működése alatt befejeződött, és viszonylag rövid idő alatt helyreállt a közrend és a közbiztonság. Az ország nyugalma, a termelés és az újjáépítés megindulása is jelezte a Belügyminisztérium, a demokratikus rendőrség áldozatos munkájának eredményességét. Az elmúlt négy évtized fényesen bizonyította, hogy nem volt hiábavaló ,a magyar kommunisták harca országunk szabadságának, függetlenségének, új, demokratikus társadalmi rendjének, szocialista nemzeti egységének megteremtéséért. Bebizonyosodott, hogy a negyven évvel ezelőtt megfogant nemzeti összefogás, a demokratikus nemzeti egységfront-politika nem alkalmi jellegű, nem taktikai kérdés volt, hanem pártunk politikájának szerves része, egész továbbfejlődésünk előrelendítő ereje lett nemcsak a romok eltakarításában, hanem az újjáépítésben, a szocialista építőmunka elmúlt négy évtizedének minden szakaszában — zárta ünnepi beszédét a pártbizottság titkára. Az ünnepi ülés következő szónoka dr. Bozsik János ezredes volt, aki pályatársai, egykori harcostársai nevében szólt a rendőri szolgálat kezdeti időszakának nehézségeiről, szépségeiről. Újlaki Ágota hadnagy, a KISZ BM Bizottságának tagja pedig a belügyi fiatalok nevében mondott köszönetet a harcos elődöknek, ígéretet téve arra, hogy egykori munkájuk nem marad befejezetlen, hitük tovább él a Belügyminisztériumban ma dolgozók között. A forró hangulatú ünnepi ülést neves énekesek, színészek műsora zárta. L A. A pártbizottság ülését Kovács György nyitotta meg (Fotó: Sebestyén Jenő) Az ünnepség részvevői