Magyar Rendőr, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 1. szám
VÉGSŐ BÚCSÚ OLÁH ISTVÁNTÓL Elvtársainak, barátainak, harcostársainak, tisztelőinek hosszú menete kísérte utolsó útjára december 19-én a Mező Imre úti temetőben Oláh István hadseregtábornokot, honvédelmi minisztert, az MSZMP KB tagját. A vörös drapériával szegélyezett, koszorúkkal övezett ravatalnál díszőrségben tisztelgett az elhunyt előtt az MSZMP Politikai Bizottságának, a kormánynak több tagja, párt- és állami életünk számos személyisége. Elmentek a végső tiszteletadásra a Varsói Szerződéstagállamainak honvédelmi miniszterei, illetve a temetésre érkezett katonai delegációk tagjai, s ott voltak a budapesti diplomáciai testület képviselői is. A gyászszertartáson — a Himnusz elhangzása után — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében Czinege Lajos miniszterelnök-helyettes vett búcsút az elhunyttól. Oláh István életpályáját felidézve kiemelte, hogy még nem volt 18 éves, amikor belépett a Magyar Kommunista Pártba, s 1945. március 15-én jelentkezett a születő demokratikus hadseregbe. A család, a szegényparaszti környezet, a forradalmi párthoz való tartozás meghatározó elemei voltak az eszmélő fiatalember sorsának. Amikor a háború befejeződött, megkezdett tanulmányait folytatva, 1947-ben tanítói képesítést szerzett. Amilyen egyenes út vezette Oláh Istvánt a tanítói pályához, olyan kristálytiszta volt a logikája annak a döntésnek is, amikor a párt hívó szavára ismét — és most már véglegesen — magára öltötte a nép katonájának egyenruháját — hangsúlyozta a Minisztertanács elnökhelyettese. — 1947-ben lépte át az akkori Kossuth Akadémia kapuját, s már annak hallgatójaként is kitűnt képességeivel. Szolgált katonai tanintézetekben és csapatoknál, oktatóként és parancsnokként, mikor mit kívánt tőle a hadsereg, tágabb értelemben a haza érdeke. Oktatta, képezte, nevelte a hozzá beosztottakat, tudatosan cselekvő, politikailag és szakmailag jól felkészült katonákká. Közben ő maga is szüntelenül tanult, gyarapította, gazdagította parancsnoki, katonai és politikai vezetői felkészültségét. Tehetsége, alkotóképessége kibontakozásával arányosan egyre nagyobb és felelősségteljesebb feladatok megoldásának vált részesévé. 1966-ban miniszterhelyettes, 1973- ban pedig az egyik legnagyobb felelősséggel járó vezető katonai posztra került: a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke lett. Éppen egy esztendeje vette át a honvédelmi miniszteri tisztet. Ez évben kapta meg a legmagasabb, a hadseregtábornoki rendfokozatot. Közéleti, politikai és katonai szerepének, tevékenységének megtisztelő elismerését jelentette, amikor a párt XI. kongresszusa 1975-ben a Központi Bizottság tagjává választotta. Oláh István politikus katona volt. Olyan ember, aki egyre táguló látókörrel a nép, a társadalom érdekeit szem előtt tartva gondolkodott. Olyan államférfi, aki a védelem korszerűsítésének pénz- és anyagigényes feladatait mindig törekedett öszszeegyeztetni a gazdaság, a társadalom lehetőségeivel. Gyakran volt a kezdeményezője olyan, az ország adottságaira, teherbíró képességére épülő megoldásoknak, amelyek szövetségeseink körében is elismerést váltottak ki. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a Magyar Néphadsereg fejlesztésének, erősítésének és korszerűsítésének nagy horderejű feladatai megoldásában — mondotta befejezésül Czinege Lajos, végső búcsút véve a társadalom ügyéért törekvő embertől, a párt, a közélet elvhű harcosától, a néphadsereg kiemelkedő tehetségű vezetőjétől. A Honvédelmi Minisztérium, a néphadsereg személyi állománya, a gyászoló család, a barátok és a fegyvertársak gyászát Mórocz Lajos altábornagy, honvédelmi államtitkár tolmácsolta. Emlékeztetett arra, Oláh István a hazáért, a népért élni s halni kész hazafiak sorába tartozott, akik nemzeti történelmünk sorsdöntő napjaiban alapító tagjai voltak a születő új, demokratikus népi hadseregnek. Meghatározó volt számára a forradalmi múltú családjától kapott indíttatás: kommunista, szocialista meggyőződésű szüleinek küzdelmes és nehéz élete, elvhűsége, elkötelezettsége maradandó hatást gyakorolt a felnőtté váló ifjúra. — Oláh István nemzetben, népben, társadalmi méretekben gondolkodó hazafi, elvhű és mindig tettre kész kommunista ember, lényeglátó és alkotó, önmagával szemben is magas követelményeket támasztó, igényes katona volt — hangoztatta Mórocz Lajos. — A munkában vezérelve volt a pontos eligazodás és következetes cselekvés. Nagy türelemmel, szeretettel nevelte fiatalabb elvtársait, bajtársait, útjukat, fejlődésüket figyelemmel kísérte, segített nekik. Példakép volt, iskolát teremtett maga körül. Ismerte a laktanyákat, sokat volt az emberek között, és szívén viselte a katonák gondjait. Élete utolsó percéig zászlóvivője volt honvédelmi politikánk valóra váltásának. Vezetésével készült el honvédelmünk minden irányú erősítésének, a néphadsereg további fejlesztésének programja. Az a szilárd elvi meggyőződés vezérelte, hogy nemzeti függetlenségünk megőrzésének, az emberiség békéjének legfőbb záloga a szocialista országok egysége, a Varsói Szerződés fegyveres erőinek testvéri szövetsége. Ennek erősítéséért, szilárdításáért következetesen, fáradhatatlanul dolgozott. A gyászszertartáson a fegyverbarátok együttérzését Florian Siwicki hadseregtábornok, a Lengyel Népköztársaság nemzetvédelmi minisztere, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB Politikai Bizottságának póttagja tolmácsolta. A Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi minisztereinek és képviselőinek megbízásából és nevükben mély részvétét fejezte ki az MSZMP Központi Bizottságának, a kormánynak és a Honvédelmi Minisztériumnak, majd így folytatta: „ Oláh István hazájának összetett honvédelmi problémáit mindig az egész szocialista közösség érdekével szoros összefüggésben, a szövetségi egység és a testvéri együttműködés megerősítésének jegyében vizsgálta. A tanácskozásokon és a szövetséges hadseregek gyakorlatain alkalom nyílt megismerni jellemét, magas fokú ideológiai felkészültségét és a szocializmus ügye iránti elkötelezettségét, mélyreható katonai ismereteit, akaraterejét, a környezete iránti odaadó szeretetét. Izig-vérig katona volt, odaadó fia népének és szocialista hazájának. Mint kommunisták és mint katonák meghajtjuk gyászlobogónkat a halott előtt, és eltökéltek vagyunk, hogy a továbbiakban is mindent megtegyünk véderőnk és a szövetséges hadseregek közötti fegyverbarátság erősítése végett. Töretlen akarattal és odaadással szolgáljuk tovább azokat a nagy eszméket, amelyek a szocializmust építő népeink békéjét és biztonságát garantálják, amelyekért a hadseregtábornok egész életét áldozta. Ezután a koporsót ágyútalpakra helyezték, s a gyászolók sokasága kísérte a díszsírhelyre Oláh István földi maradványait. A kegyeletes búcsúztatás az Internacionálé hangjaival ért véget. (MTI) A ravatal előtt díszőrséget állt az MSZMP több tagja, párt- és állami életünk számos Politikai Bizottságának, a kormánynak személyisége KUBA NEMZETI ÜNNEPÉN Ha századunk második felében keresünk példát arra, hogy egy nép a zsarnokság igája alól, a nemzeti és társadalmi kizsákmányoltság állapotából alig több mint negyedszázad elteltével történelmi utat járt be, akkor ezt Kuba esetében megtaláljuk. Kuba népe forradalmi pártjának vezetésével az új élet huszonhét esztendeje alatt megteremtette a nyugati félteke első szocialista országát. Nem hullott ölébe a szabadság a karibi szigetország megannyi szenvedést megélt népének. Századunk második felének elejéhez kötődik a kubai felszabadító mozgalom új szakasza azzal, hogy 1953. július 26- án a forradalmárok Fidel Castro vezetésével megostromolták a Moncada laktanyát. Két év múltán sztrájkhullám söpört végig az országban, s mikor 1955. december 2-án Oriente tartomány partján kiköltött a Granma nevű hajó, megkezdődött az a fegyveres harc, amely éppen egy esztendő elteltével a Santa Clara-i csatában győzelmet hozott a népi erők számára, s később, 1959. január elsején bevonulnak Havannába a forradalmi fegyveres osztagok. Hosszú volna csak felsorolni is, mit ért el 27 év alatt Kuba gazdasága, társadalma. A forradalmi fejlődésnek csupán néhány állomását említjük, azokat, amelyek a felszabadító küzdelem harci programjából valók, így például a radikális földreformot, a burzsoázia vagyonának a kisajátítását. Jelentős a haladás — kiváltképpen latin-amerikai viszonylatiban — az egészségügy terén. Az ellátás, az orvosképzés, az ezer lakosra jutó kórházi ágyak tekintetében megelőzi a fejlődő országokét, az átlagos életkor meghaladja a 74 évet. Voltak olyan periódusok, amikor a nemzetgazdaság évi átlagos fejlődési üteme versenyben állt Latin-Amerika bármelyik országa tempójával. Az acéltermelés megtízszereződött, a gépgyártás és a villamosenergia-előállítás megháromszorozódott. Igaz, a legtöbb valutát termelő cukoripar nem mindig teljesítette tervét. Nagy veszteséget okozott az országnak a világpiaci árak rendkívül alacsony szintje, amin a népgazdaság csak az elért vívmányok és a testvéri szocialista közösség segítségével tudott úrrá lenni. S egyáltalán nem könnyen, minthogy a termelésre fordított összeget és a védelmi kiadásokat együtt kell előteremteni. Hogy a kettős követelménynek miként felel meg a népi hatalom, arra a KGST Havannában megtartott XXIX. ülésszakán Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt első titkára statisztikai adattal válaszolt: a gazdaság 1984-ben 9,8 százalékos növekedést ért el, miközben Kuba továbbra is teljesíti internacionalista kötelezettségeit. Huszonhét esztendeje, az új év első napján virradt fel a győztes forradalom hajnala Kuba népére. Nemzeti ünnepén köszöntjük a testvéri ország dolgozóit, s további sikereket kívánunk új élete építésében. CS. GY mom -í. Havannai látkép (Fotó: MTI Képszolgálat) KAPITÁNYSABI Épület avatása A Gödöllői Rendőrkapitányság új épületének avatásán megjelent Ladvánszky Károly altábornagy, belügyminiszter-helyettes, Szent- Péteri Gyula ezredes, csoportfőnök, Simon János, az MSZMP Pest Megyei Bizottsága közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetője, dr. Ilcsik Sándor ezredes, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője, Herczenik Gyula, a gödöllői pártbizottság első titkára, Papp István, a városi tanács elnöke, valamint a személyi állomány és az építők képviselői. Pintér Gáborné százados, a kapitányságvezető helyettese köszöntötte a megjelenteket, majd bemutatta az új létesítményt. Az ezt követően megtartott állománygyűlésen dr. Füleki Lajos alezredes, kapitányságvezető mondott ünnepi beszédet. Szólt arról, hogy a régi, eredetileg más célra épült objektum állapota rohamosan romlott, s nehezítette az elvárások, az egyre nagyobb számú feladatok teljesítését is. A kedvezőtlen körülmények befolyásolták az ott dolgozók közérzetét, hangulatát is. Az új környezet birtokbavételének öröme remélhetőleg mindezt feledteti majd. A személyi állomány munkaintenzitása, felelősségérzete, tenni akarása azonban a nehézségek ellenére sem szenvedett csorbát. Az elért eredmények igazolják, hogy a bűnügyi, illetve közbiztonsági feladatokat valamennyien szervezett, fegyelmezett munkával törekedtek teljesíteni. Gödöllőn az utóbbi években, a bűncselekmények számának emelkedése ellenére tovább javultak a bűnüldöző tevékenység legfontosabb mutatói. Dr. Füleki Lajos alezredes hangsúlyozta, hogy munkájuk során maguk mögött érezték a párt-, az állami és a társadalmi szervek, az ügyészség, abíróság, a társ fegyveres erők és testületek, valamint a lakosság támogatását, segítségét. A megváltozott körülményekből adódó lehetőségek kihasználásával, a tartalékok feltárásával a bűnüldöző tevékenység hatékonysága bizonyára növekszik majd. A lakosság nyugalmának biztosítását, a közrend és a közbiztonság fenntartását továbbra is alapvető feladatuknak tekintik az itt dolgozók. A kapitányság vezetője értékelte a kivitelező, a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalat tevékenységét is, megjegyezve, hogy bár a szakipari munkák minősége hagyott kívánnivalót maga után, s az átadás határideje is csúszott, összességében eredményesen tevékenykedtek a kivitelezők. Az építés munkálataiból kivették részüket a BM Határőrség építőalegységei is, amelyek tevékenységéről elismerően szólt dr. Füleki Lajos alezredes, majd a BM anyagi és technikai csoportfőnöksége, az építési osztály dolgozóinak isköszönetet mondott. Miként a Gödöllői Rendőrkapitányság személyi állományát is dicsérettel illette, hiszen a tagjai társadalmi munkában végezték el a takarítási munkálatokat. Ladvánszky Károly altábornagy, miniszterhelyettes az ünnepség végén köszöntötte a kiemelkedően jól dolgozókat, kitüntetéseket, jutalmakat adott át, majd felavatta az épületet. A Közbiztonsági Érem arany fokozatát kapta Vörös János főhadnagy, dr. Zsiga László és Balogh Tamás, hatan részesültek főkapitányi dicséretben. CS. CS. K.