Magyar Rendőr, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1987-02-14 / 7. szám
ELTITKOLT JÖVEDELMEK A magánkereskedők a ruházati szakmában a kínálat színvonalát egyértelműen kedvezően befolyásolják, elsősorban a fiatalok igényét kielégítő színes választékkal várják a vásárlókat — állapította meg az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség a tizenegy megyében és a fővárosban négyszáznál több divatáruüzlet,pavilon és vásározó egység vizsgálata alkalmával. Előzékenyen foglalkoznak a vevővel, ami érthető is, hiszen egy esztendő alatt 24 százalékkal gyarapodott a számuk, s így e szakmában alakult ki a legerőteljesebb verseny. A fél országnál nagyobb területre terjedő vizsgálat elsősorban a bizonylati fegyelmet, az ár és a minőség összhangját, valamint a vásárlók tájékoztatását vette szemügyre. Az OKF összegző értékeléséből ezúttal kizárólag az árubeszerzés körülményeit, a bizonylati fegyelem helyzetét állítjuk előtérbe, mivel az e téren felmerülő szabálytalanságok máshol is előforduló visszásságok felszínre hozására is módot adnak. A magánkereskedők az árukészletüknek mintegy 90 százalékát kisiparosoktól szerzik be. A kereskedelmi felügyelők ezzel összefüggésben megállapították: a magánkereskedők és a kisiparosok árukapcsolatában változatlanul nem érzékelhető törekvés a bizonylati fegyelem megtartására. Hasonló tapasztalatokat szereztek a gazdasági munkaközösségeknél és a polgári jogi társaságoknál. Jellemző erre, hogy a vizsgálatok 55 százalékánál kénytelenek voltak kifogásolni a bizonylatolást. Az esetek hátterében a tiltott kiskereskedelmi beszerzésen, az árfelhajtáson és az árdrágításon túl az állam súlyos megkárosítása, az adózási kötelezettségek kijátszása, végső soron jelentős eltitkolt jövedelmek rejlenek. S ekörben nem fillérek vagy száz forintok kerülik el az államkasszát. A visszaélés lehetőségének első fázisa, hogy a kereskedők által felmutatott számlákról, ellenszámlákról, szállítólevelekről hiányoznak a legszükségesebb jellemzők, mint az áru megnevezése, mérete, minősége. A kisiparosok többnyire csak azt tüntetik fel, hogy például ing, szoknya, blúz, nadrág, így a bizonylatot a butikosok és a vásározók bármelyik beszerzésük igazolására felhasználhatják. Gondok merülnek fel a kisiparosok, a gazdasági munkaközösségek és a polgári jogi társaságok számlaadási kötelezettségének teljesítése körül. Talán említeni sem szükséges, hogy ebben meghatározó az érdekazonosság a termelők és a kereskedők között. Az ellenőrzött árukról számlát nem adott a többi között a budapesti Cziczoma Gmk, a Derby Divat Gmk és Nagy Katalin női szabó. Késmárki László kötő kisiparos a szállított áru tizedéről adott számlát a kereskedőknek. Bizonylat nélküli árut találtak a kereskedelmi felügyelők például Farkas Béla komáromi kereskedőnél 750 ezer forint értékben, az ózdi Gáspár Antalnénál 320 ezer forintért és Veszprém megyében Ábrahám Olgánál 176 ezer forint értékben. Ezekről az esetekről a felügyelőségek az adóhatóságot is tájékoztatták. Tudnivaló, hogy a pénzügyminiszter rendelete értelmében a bizományba való árubeszerzést nyilvántartással kell igazolni. Nos, e jogszabálynak a magánkereskedők többsége nem tesz eleget, s mint az OKF-ben rámutatnak: „Ebből adódóan nagymérvű visszaélésre van lehetőségük. A beszerzésnél rendszeressé vált a bizományosi konstrukció szabálytalan alkalmazása. A kisiparosok által adott szállítóleveleket sokszor sorszám nélküli papíron állítják ki, a feltüntetett adatok hiányosak, a magánkereskedők pedig nem veszik nyilvántartásba.” Példák sorát lehetne ezekről említeni, ám elégnek tűnik a két legkirívóbb esetet idézni. Veszprém megyében Bokody Bélánál 457 ezer forint értékű bizományosi árut találtak, amely a budapesti Marabu Gmk-tól származott, míg Baranya megyében Menka Gyuláné készletének mintegy fele — körülbelül 200 ezer forintért — származott bizományi beszerzésből. A vizsgálat valamennyi megyében megállapította, hogy még mindig jelentős tételekben fordul elő ellenszámlával bevételezett áru. Győr-Sopron megyében például Nagy Erikné 169 ezer, Bács-Kiskun megyében Fegyver Erzsébet 172 ezer forint értékű ellenszámlával rendelkezett. A számlaadási kötelezettségüket elmulasztó kisiparosokkal szemben 107 esetben szabálysértési eljárást kezdeményeztek a kereskedelmi felügyelőségek. E szabálysértési eljárások hatékonyságát, visszatartó erejét azonban az OKF megkérdőjelezi, mivel az illetékes hatóságok az ügyek jelentős részénél figyelmeztetést vagy az esetek súlyához mérten csekély összegű — ötszáz— nyolcszáz forint — pénzbírságot szabtak ki, ám az is előfordult,, hogy az eljárást megszüntették. „Ez az ipari és a kereskedelmi hatóságok eltérő szemléletét, az adózás és a bizonylati rend ellentmondásait jelzi” — fűzi mindehhez az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség. Kétségtelen tény, hogy a jövedelmek ily módon való eltitkolása — remélhetően nem sokáig — egyesek számára valóságos aranybányának bizonyul. Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség — több más javasolt intézkedés mellett — indokoltnak tartja, hogy a tanácsok ipari osztályai a gyártó kisiparosoknál végezzenek vizsgálatokat a bizonylati fegyelemre vonatkozó előírások érvényesülése végett. Ezenkívül a korábbi önbizonylatolásnál és a jelenlegi ellenszámla alkalmazásánál tapasztalható szabálytalanságok miatt ismételten indítványozza az OKF a jogi szabályozás változtatását úgy, hogy a magánkereskedelemben csak teljes számlafedezettséggel legyen igazolható az árubeszerzés. Az előzőekben említett 107 szabálysértési feljelentéssel korántsem tettek pontot a szankcionálásra. A felügyelőségek azon kívül — más jellegű hibák miatt is — 247 esetben szabtak ki összesen 763 ezer forint pénzbírságot, s további 42 szabálysértési feljelentésre került sor. Két büntető feljelentést is tettek üzérkedés alapos gyanúja miatt. SZ. P. az Elmebajnokság az elmúlt esztendők egyik legsikeresebb televíziós vetélkedői közé tartozott, többek között, mert itt mindenek előtt a versenyzők tudása, általános műveltsége döntött a végső sorrend kialakításában, a szerencsének csekély, egyáltalán nem meghatározó jellegű szerep jutott. Akik adásról adásra figyelemmel kísérték a múlt esztendőben ezt a műsort, láthatták, hogy 1986-ban dr. Funk Sándor állhatott a képzeletbeli dobogó legfelső fokára. A harminckilencedik évében járó, háromgyerekes családapa belügyi dolgozó, a Korvin Ottó kórház ideggyógyász szakorvosa. — Mi alapján határozott úgy, hogy nevez a vetélkedőre? — Ennek két oka is volt. Egyrészt családtagjaim bíztattak, ugyanis az Elmebajnokságot kezdettől fogva rendszeresen néztem, s a képernyő előtt üldögélve magam is válaszolgattam a kérdésekre. .Feleségem és gyermekeim szerint elég jól, s ők mondták, hogy próbáljam meg a televízióban is. Hát megpróbáltam. A másik ok az volt, hogy szeretem felmérni, mit is tudok egyáltalán. Erre az általános és a középiskolában, majd az egyetemen, s később szakvizsgáim le-,tételekor rendszeres lehetőségem volt, de azóta már eltelt néhány esztendő, s egyszerűenhiányzott a vizsgázás vagy valami ehhez hasonló. Ilyen lehetőségnek tekintettem az Eumebajnokságot. — Négy témakört választott: a napóleoni időket, az amerikai polgárháborút, a Dreyfuss-ügyet és a hegymászást. Ez utóbbi kivételével valamennyi történelmi téma. — Igen, a történelmet nagyon szeretem. Az az igazság, hogy sokáig vívódtam azon, történész legyek-e vagy orvos. Végül is azért döntöttem az utóbbi mellett, mert a gyógyításnál véleményem szerint nincs csodálatosabb dolog. — Számított a sikerre? — Egyáltalán nem. Mi több, valószínű, hogy nem én voltam a legjobb, legfeljebb — ahogy ez a sportolóknál is fiatni szokott — a pillanatos forma döntött a javamra. — Milyen visszhangja volt televíziós szereplésének? — Ez nagyon érdekes dolog. Minél többször szerepeltem a képernyőn, annál többen — ismerősök és ismeretlenek egyaránt — kerestek fel személyesen vagy telefonon, mi több a végén már megesett az is, hogy az utcán vadidegenek rám köszöntek. Mindig tudtam, hogy a televízió nagyhatalom, de hogy ennyire... — Voltak szurkolói? — Hogyne. Mindenekelőtt a családom, aztán a kollégáim, sok általam kezelt beteg, s ahogy hallottam, egykori osztály- és iskolatársaim közül is számosan szorítottak a sikeremért. — Ha már az iskolatársaknál tartunk, bizonyos, hogy tudásának alapjait az iskolában szerezte. — Igen, ez így van. Az alapokra a Medve utcai általános iskolában tettem szert, ami akkoriban nagyon jó iskola volt. Rendszeresek voltak például a szellemi vetélkedők, s emlészem, nagyon készültünk mindegyikre, a győztesnek pedig igen nagy tekintélyük volt. Hasonlóképp hálásan gondolok a Toldy gimnáziumra, s természetesenaz orvositudományi egyetemre. — Milyen tanuló volt? — Az általános iskola első éveibennem a legjobb, BESZÉLGETÉS EGY KÁINOKKAL aztán úgy hatodiktól beleerősítettem, jeles és kitűnő bizonyítványokat vittem haza. Ugyancsak kitűnően érettségiztem, majd summa cum laude minősítéssel végeztem az orvostudományi egyetemet. Szerencsés embernek mondhattam magam, mert nagyon jó alapokat kaptam otthon is. — Mi a véleménye a mai oktatásról? — Nem a legjobb. A gyerekek sok lényeges dolgot nem, vagy csak alig tanulnak meg, viszont folyton kísérletezgetnek velük, így nemtudnak mihez igazodni. — Viszatérve a vetélkedőre, a három történelmi témán kívül miért pont a hegymászást választotta? — Magam is amatőr hegymászó vagyok. A családdal szinte minden hétvégén teszünk egy-egy túrát, s nyáron heteket töltünk a Magas-Tátrában. A hegymászást és a természetjárást is az általános iskolában szerettem meg, ahol úttörővezetőnk, Pál Emil havonta többször is vitt minket kirándulni. — Hogyan telik el egyegy átlagos napja? — Nagyon korán, általában hajnali öttkor kelek. Futok egyikét kilométert, csinálok néhány tucatnyi fekvőtámaszt, aztán bőségesen bereggelizem, s általában én készítem a reggelit a családnak is. Utána vár a munka, az estéket pedig a gyerekekkel töltöm. — Mint ideggyógyász, mi a véleménye, hogyan élünk? — Sajnos, a többség nagyon egészségtelenül. És most nemcsak a dohányzásról és az alkoholról beszélek, hanem a mozgáshiányról, valamint az idegi ártalmak tömkelegéről. Ez utóbbiak két fő forrása a rendezetlen családi élet és a rossz munkahelyi légkör. Betegeimmel beszélgetve gyakran felmerül bennem a kérdés: vajon miért ártunk oly sokait egymásnak? — És miért? • — Ennek sokait órák hosszat sorolhatnám. Most csak egyet említek, a humor hiányát. Ha valamilyen közösségből hiányzik a humor, ott az idegek hamar tönkremennek. És nincs iszonyúbb, a száraz, humortalan vezetőnél: előbb-utóbb a vele dolgozókat a szó szoros értelmében beteggé teszi. Persze, humoron én most nem a céltalan viccelődést vagy az ízléstelen trágárkodást értem, hanem azt, amit például Karinthy és Jaroslav Hasek művelt. Igaz, ilyen színtű humorhoz zseninek kell születni, de a jó humorra megvan a lehetőség a hétköznapi társaságokban is. — Mivel tölti szabadidejét? —Mint említettem, a hétvégék egy részét természetjárással, aztán minden nap legalább egy-két órát olvasok, hetente egyszer legalább elmegyünk az Operába, s persze, otthon is szoktam zenét hallgatni. Imádok fotózni, évente több ezer felvételt készítek, mindenekelőtt a családról és a szép tájakról, városok-SpbdrdAOTl s — Bővetrez — Végezetül hadd kérdezzem meg az év elején, szokásos kérdést: mit szeretne 1987-ben? — Azt, hogy sokkal több időt it tudjak a betegeim gyógyításának és a családomnak szentelni. Igaz, ahogy magamat ismerem, ehhez még a háromszor huszonnégy órás napok is kevésnek bizonyulnának, ám milyenek, mint tudjuk, nincsenek. VEZDA Vetélkedő a KISZ megalakulása 30. évfordulójára „FELNŐTTKORBA LÉPTÜNK” MEGFEJTÉSEK I. Történeti ötpróba. 1. Igen. 2. Nem. 3. Igen. 4. Igen. 5. Nem. II. Mit jelent a rövidítés? 1. Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége. 2. Dolgozó Ifjúság Szövetsége. 3. Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség. 4. Magyar Ifjúság Népi Szövetsége. 5. Magyar Ifjúság Országos Tanácsa. 6 Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom. 7. Szakszervezeti Ifjúmunkás- és Tanoncmozgalom. 8. Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége. III. A zászlóbontás pillanatai: 1. 1; 2. 2; 3. 2; 4. x; 5. 2; 6. 2; 7. x; 8. 1; 9. 1; 10. x. IV. Hol készültek a felvételek? 1. Hanság. 2. Uszty- Ilimszk. V. A mozgalom neve: Ifjúság a szocializmusért! VI. Kongresszusok — jelmondatok: 1. 1967; 2. 1971; 3. 1960; 4. 1981; 5. 1964; 6. 1976. VI. Tudjátok-e? 1. A KISZ VI. kongresszusán; 2. IX.; 3. NDK; 4. Lenin születésének 100. évfordulójára, 1970 április; 5. Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa. VIII. Válasszunk védnökséget: 1. 2. 3. 4. 5. (mindegyik) IX. KISZ-matek. A KISZ VII. kongresszusa (1967). X. Név + esemény: dr. Horváth István a Demokratikus Ifjúságii Világszövetség VIII. kongresszusán; Fejti György a KISZ X. kongresszusán; dr. Maróthy László a KISZ IX. kongresszusán. XI. Várospárok: 1. Berlin—Moszkva; 2. Algír—Accra; 3. Budapest—Prága; 4. Tokió—Mexikó; 5. Paks— Orenburg. XII. Kakukktojás: 1. A; 2. C; 3. D. XIII. 30 betű kerestetik: „A fegyveres szolgálatot teljesítő ...” A KISZ Szervezeti Szabályzatából idéztük. XIV. Elismerés-felismerés: 1. Jelölés; 2. Killián; 3. Kizárás; 4. Küldött; 5. Diákkör; 6. Értesít; 7. Ajánlás; tehát a megfejtés: KISZ-díj. XV. A közelmúlt képei: A KISZ XL kongresszusa 1986. május 23—25. A fegyveres fiatalok I. országos találkozója 1986. szeptember 26—29.