Magyar Sajtó, 1981 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

emberrel akadt életemben dolgom, mint amilyen Révész Mihály volt. Bölcs, higgadt, széles látókörű, mélységesen humanista, család- és gyerekszerető, művelt, polihisztor, aranyos humorú, öncsipkelődő, korrekt, kínosan igazmondó, mindenben az igazságot kereső. Eme jó tulajdonságokból talán törvényszerűen következik is, hogy kicsikét naiv, rossz emberismerő, hiszékeny és a kelleténél elnézőbb, lágyabb szívű vezető. De egész ember. Tetőtől talpig. Még ma is rossz ízzel telik meg a szájam, ha leváltására gondo­lok. A két párt egyesült. Révész Mihály könnyűnek találtatott. Nem tehettem érte többet, Révai Józsefet igyekeztem meggyőzni, hogy hibát követnek el, ha már Révész Mihály előtt is lehúzzák a sorompót. Azzal torkollt le, hogy ez nagypolitikai döntés, oko­sabban teszem, ha nem ütöm bele az orromat. De igyekezzünk sort tartani, hiszen még csak a minap közölték velünk a Magyar Központi Híradó Rt. Igazgatóságának döntését. 1945. július 25-ét írtunk. Révész Mihály elém tett egy papírt. Ez állt raj­ta: „A mai napon átvesszük a Magyar Távirati Iroda munkájának a vezetését. A demokratikus pártok bi­zalma hívott minket erre a posztra és mi lelkesedéssel és odaadással akarunk dolgozni új munkahelyünkön, a demokratikus Magyarországért. Első szavunk az üdvözlés szava kollégáink, az újságírók és a szer­kesztőségek felé. Készségesen, odaadással akarunk dolgozni, állunk mindenben rendelkezésre. És kérjük kedves kartársainkat, támogassanak bennünket." Egyetértesz a szöveggel? Természetesen! Akkor kiadjuk, elküldjük a lapoknak. Le a kalappal ! Olyan szerkesztőséget vettünk át, amelyet tulajdonképpen nem is kellett Ortutaynak előzőleg összerázni. Alkalmam lett, mint alapleckét megtanulni, hogy a kőnyomatosnál első számú köve­telmény a fegyelem. És az abszolút pontosság. Ami­kor csatasorba álltam, az­ MTI már úgy működött, mint a precíziós műszer. Egy parányi érdemem sincs tehát az újjáéledésben és az elindulásban. Valamely távirati iroda működésének kulcsa a postagalamb, Reuter és Havas hírszolgálati „gépe”. A postagalamb a mai időkig sokféle metamorfózison ment át. Lett belőle távíró, telefon, Morse, Hell-gép, rádió-teletype, telex, display. Akkor a /?///-gépnél tartottunk. Egyenes vonalakkal írt szalagra. Ránéz­­vést hieroglifa. A tapasztalt fordítónak pedig csak úgy siklott végig a szeme rajta. Amikor én az MTI-hez kerültem, a nyolc Hell-gépből csak két kimustrált masina működött. Jó hangosan. Tóth János sziszi­fuszi munkával galvanizálta őket életre, még január­ban.­­Ezt egy kicsit legendarontásból is mondom. Mert a nyolcból három gépet Litványi László mű­szerésszel Mosonmagyaróvárra telepítettek, ahol a nyilas rádió hírszolgálatát látta el, kettőt a Vár alatti katonai hadiszállásnak adtak ki,­­ ott pusztultak el - egyet pedig a Sándor utcai székházat megszálló SS-alakulatnak. Ezek a /‹е/A gépek már régen, alig hallhatóan, duruzsolva végezték munkájukat, de sose kerültek elő (a legenda szerint egyesek életük kockáztatásával rejtették el őket, hogy legyen mivel megindítani a munkát, a demokráciának). A mozgás két vén Hell­vevü a TASZSZ angol nyelvű adását és 14 a Reuter szolgálatát vette, ebbe belesegített a posta Morse részlege, amely az AFP-t, a kisebb adókat és a TASZSZ-t kopogtatta le. A Magyar Hirdető Irodára rájárt a rúd. A főváros romokban hevert. Ki az ördögnek van ilyenkor hir­­dethetnékje? És mit? És hol? Viszont a gyorsan nö­vekvő, terbélyesedő magyar sajtót el kell látni hír­anyaggal. Jöjjenek hát ide a postából a morzések! Települjön át a rádiófigyelő a Szentkirályi utcából ! Meg aztán az új felelős szerkesztőnek (az én voltam) is kell egy helyiség. Terjeszkedjenek valamennyien a Hirdető Iroda kárára. A rádiófigyelő egy egész folyosónyi szobasort „rekvirált" magának. Ezek a rádiófigyelősök megérdemelnek egy feje­zetet. Minden vehető nyelven dolgoztak. Fejükön a fülhallgató, előttük a gyorsíró füzet. Amit hallottak, azt először fel kellett fogniok. Ez logikus. De hiba­mentesen kellett felfogniok, úgy, hogy pontosan és helyesen írják le a neveket is. Ez egy. Aztán a már appercipiált idegen nyelvű szöveget hirtelen át kel­lett tenni magyarra, majd gyorsírással leírni. Közben az idegen rádióbemondó nem volt tekintettel arra, hogy Balabán Éva, vagy Csongor Rezső­­ Budapes­ten írja a szöveget, mondat után illene tehát egy kis szünetet tartani, már csak betyárbecsületből is. A nem ! Ők folyamatosan olvastak, olykor a kelleténél sebesebben is és Dalnoki „Dada" agya rögzített, for­dított, gyorsírt és közben odafigyelt, nehogy kima­radjon egy mondat. Bevallom, ma is fantasztikusnak tartom az egészet. Kerek Ernőben pedig, aki a társa­ságot vezette, vagy legalábbis kellett volna, hogy ve­zesse, mert ő volt a rádiófigyelő osztályvezetője, még egy külön motor is működött. Ő, a régi MTI egyetlen kommunistája, hihetetlen szerencsével, de félholtra verve, lefagyott lábujjakkal, szemsérüléssel úszta meg a nyilas időket s a gépíró Francz-lányok is segí­tették, bújtatták, amikor éppen nem volt lebukva.1. Nem sejtem, hány nyelven dolgozott. Ha kellett, ha nem, éjjel-nappal. S olyan szenvedéllyel, hogy köz­ben elfelejtett vezetni. A mi szakmánkban vannak pompás tehetségű riporterek, de sohasem lesznek jó szerkesztők. És fordítva. Ez nem szamárlétra kérdése. Nálunk más a rangsorolás. Nálunk a kollégák kollek­tív értékítélete adja az egyetlen rangot. Kerek Ernőnél magas rangot. Az öntevékeny MTI-sek összehoztak egy belpoli­tikai csoportot is, Körösi János vezetésével. Sok volt a pártszónoklat (ötfelé kellett figyelni), sok a politikai tanácskozás és hosszú parlamenti ülésekre kellett számítani. Öten voltak, s amikor nem dolgoztak, akkor is dolgoztak. Úgy értem, akkor mást csináltak. Manyák József például az üzemi bizottság elnöke volt. Halász „Tata" fordított, László István a minisz­terelnökségen tájékozódott és tájékoztatta a tájékoz­­tatandókról Ortutayt, aki élt-halt a politikai pletyká­kért, Gurka Márton pedig mindenfélét szerkesztett. Egy hétig szemlélődtem. Akkor Ortutay hivatott. Kíváncsi volt, mi a véleményem az MTI munkájáról. Tréfásan vágtam rá, de komolyan gondoltam.­­ Csak vigyázz, hogy el ne rontsam! BARCS SÁNDOR

Next