Magyar Sajtó, 1998 (39. évfolyam, 1-10. szám)

1998 / 2. szám

1998. 2. SZÁM­Ú MAGYAR SAJTÓ ■ MÉDIA ÉS KULTÚRA Fenyő János halála Február 12-én este hat előtt 10 perccel meggyil­kolták a Vico-sajtóbiro­­dalom elnökét. Összeál­lításunkat három orszá­gos napilapból válogat­tuk. Az írások a merény­let utáni napon, február 13-án jelentek meg. Fenyő cége fekete 600-as SES Mercedesével valószínűleg ép­pen a Törökvészi úti sajtószék­házból a Rózsadombról araszolt a dugóban a Margit híd felé. A Margit utca - Margit körút ke­reszteződésében megállt a piros lámpánál, harmadik-negyedik­ként a sorban. A Kurír helyszínre érkező tu­dósítója szemtanúk elmondása alapján rekonstruálta a történte­ket. Eszerint egy ezüst- vagy vajszínű, régebbi típusú Mitsu­bishi három kocsival lemaradva követte Fenyő Mercedesét. A Mitsubishi félrehúzódott, s a bent ülők közül egy férfi ki­szállt, a kocsi pedig azonnal visszafordult. A 20 év körüli, 175 centiméter magas, „ba­babőrű” férfi odarohant a né­hány méterrel távolabb, a piros lámpánál álló Mercedeshez, ka­bátja alól előrántotta géppiszto­lyát, majd két rövid sorozatot adott le a jobb oldali ablakon át a kocsiban ülő Fenyő Jánosra. A lövések után egy, a járdán par­koló Daewoo Nexia típusú autó csomagtartójára támaszkodva a géppisztolyt a Daewoo alá lök­te, majd a Margit körúton a Moszkva tér irányába elrohant. Körülbelül ötven méterrel odébb - a Margit krt. 11. számú ház kapujában - eldobálta a fe­kete baseballdzsekijét, a kesz­tyűit és a világos színű sísapkát, melyet mélyen a homlokára húzva viselt a merénylet elköve­tésekor. Fenyő Jánost a fején, a nyakán és a felsőtestén érték a gyilkos golyók. Azonnal meghalt. (Kurír) Fenyő János 1954. április 19-én született Budapesten. Nős, gyermeke 1993-ban szüle­tett. Pályafutását fotóriporterként kezdte, 1977-től fotóművészként, újságíróként dolgo­zott, a Magyar Távirati Iroda, majd az Új Tü­kör, az Ez a Divat munkatársa volt, és neves külföldi magazinoknak is készített aktfotókat. Lapnyilatkozataiból életútjáról, szoká­sairól több is kiderült. Interjúiban elmond­ta, hogy Amerikában is eltöltött egy évet, ott meg is nősült. Főként Los Angelesben élt, világot látott. A házasság egyébként nem volt hosszú életű: egy év után elvált, és hazatért Magyarországra. Most ötéves gyermeke már második házasságából szár­mazik. Nyilatkozataiból kitetszik: amerikai tar­tózkodása alatt teremtette meg kezdő va­gyonát, és ebből az 50-60 ezer dollárból vi­­deoüzletekbe kezdett. Mint mondotta, nem állt mögötte anyagi támogatás, senkitől nem kapott egy fillért sem. Minden pénzét beleadta a cégbe. [...] A film volt a nagy szerelme; azt tervezte, hogy egyszer még nagy amerikai filmproducer lesz belőle. Emellett mesterlövésznek is tartotta magát, aki - mint mondotta - nem fél senkitől sem. Fenyő Jánost többször hozták szoros kap­csolatba pártokkal, vezető politikusokkal. Fenyő 1989-ben megalapította a Vico Kft.-t, mely 1992-ben rt.-vé alakult. Első magyarországi vállalkozása a videokazet­ta-forgalmazással fonódott össze. Az ame­rikai filmexportőrök szövetsége hamar fel­figyelt arra, hogy Magyarországon sok jog nélküli film kerül forgalomba. 1994-ben a Fox, a Columbia és a Walt Disney, később a magyar szerzői jogvédő iroda is pert indí­tott a Vico ellen. A per hosszan elhúzódott, Fenyő elismerte a jogtalan forgalmazást. Fenyő első lapja az 1990-ben megvásá­rolt Nők Lapja volt. Ezt követte 1993-ban a Népszava, majd a Színes RTV. Később tu­lajdonába került a Bravo, a Bravo Girl, a Bravo Sport, a Tina, a Buci Maci, a Vasár­napi Hírek, a Családi Lap, az Átrium, az Otthon és a nemrég indított Prestige is. (Népszabadság) Zajlik a halál A döbbenetsorozat folytatódik, az ártatlan és névtelen boltosok után most az egyik leghíresebb magyar vállalkozót gyilkolták meg. Az előbbieket kapott boltjaikban, az utóbbit fényes Mercedesében. Az eseteket nem köti össze semmi, csak a halál és a polgárrémület: mi jöhet még? Gyilkolják a védteleneket, és gyilkolják azokat is, akik fegyverrel járnak és testőrök hada kíséri minden léptüket. Fenyő Já­nos most egyedül ült kocsijában, a kíméletlen lövéssorozat így vég­zett vele. Most azok is dermedten állnak, akik nem szerették, vagy épp féltek tőle. Nagy hatalmú ember volt, valóságos sajtóbirodalmat épített föl lélegzetelállítóan rövid idő alatt, üzleteinek és érdekeltségeinek se szeri, se száma. A nyolcvanas években még fotóriporterként kereste kenyerét, az elmúlt évtizedben a magyar vadkapitalizmus egyik leg­jellegzetesebb és legsikeresebb alakja lett. Nem tudjuk, igazából mi­re vágyott életében, de így messziről úgy látszott, mindent elért, amit csak ember elérhet egy zűrzavaros kelet-európai országban. A Vico videokazetta-kölcsönző hálózatával vált ismertté, aztán átment a médiapiacra, ő adta ki a Népszavát, az egyik legpatinásabb magyar napilapot, övé volt a példányszámrekordokat döngető Nők Lapja és számos más lap. Hatalmas alakja gyakran volt látható vezető poli­tikusok, nagyvállalkozók és bankemberek társaságában, az a kép élt róla a közvéleményben, hogy győztes típus, mindig eléri a célját, igaz, hogy nemigen válogat az eszközökben. Hogy valóban ilyen volt-e, vagy csak ilyennek látták azok, akik sohasem mozognak effé­le körökben, talán már sosem fogjuk megtudni. Most ugyanis már csak egy halott, akit míg élt, Fenyő Jánosnak hívtak, s éppoly tehe­tetlenül ült tegnap este a kocsijában oldalra csuklott fejjel, mint a csepeli boltosasszony feküdt pár napja a pult mögött. Hogy ki tette és miért, egyelőre senki sem tudja. A mágnás gyilko­sa lehet egy kétségbeesett haragosa, hitelezője, de valószínűbb, hogy erős és magabiztos szervezet áll a dermesztő eset hátterében. Olyan erő sejlik a brutális merényletben, amely nemcsak a legyőzhetetlennek hitt nagyvállalkozót volt képes megsemmisíteni, hanem amely képes lehet arra is, hogy a közrend alapjait kezdje ki. Mondják azt is, hogy összecsaptak a feje fölött a hullámok, har­minc per folyt ellene, hogy több százmillióra rúgó adóssága volt, s hogy magánvagyonát már külföldre menekítette. Ez volt az ok vagy más, mi nem tudjuk. Mi csak nézzük riadtan a szétlőtt autót, s azt érezzük, mintha az alvilág üzent volna: nincse­nek gátlásaink, féljetek. Nálunk nem húzódnak el a büntetőperek. Csak a ravaszok. Fenyő János meghalt, mert voltak nála erősebbek is. Akik eddig tőle féltek, mostantól másoktól fognak félni. Elmúlik ez a véres éj­szaka, s reggel újra fölkelünk. A halál megy tovább... (Magyar Hírlap) 15

Next