Magyar Sakkvilág, 1918. április - 1919. július (6. évfolyam, 1-26. szám)
1919-03-31 / 25. szám
Magyar Sakkvilág 29 , de ő azért csak harsogja tovább : „Utat, utat !“ Más. A sakkjáték művészet s mint ilyen, egész embert követel. És — jaj — hány ifjú akadt el pályáján, mert vezetői, jóakarói hibásak voltak. Mert nem mutattak neki igaz tehetséget. „Nézd, ime, ilyen az igazi! Te nem vagy ilyen, nem lehetsz ilyen ! Ne áldozd fel magad a sakknak, más téren hasznos lehetsz !“ És ha akadt egy komoly intő hang, amely ezt megmondta, nem hitték el neki, csak ellenségeket szerzett. „Fél a konkurenciától“ — gyanakodott az ifjú Nálunk ez a gondolat a múltban nem is ok nélkül vetődött fel. Új emberről évek óta nem hallottunk. Nem a háború volt az ok, nem a tehetségek hiánya, hanem a félelem a konkurenciától. E két hiba: pártfogolni a tehetségtelent, nem venni tudomást a tehetségről kicsiny önző érdekek miatt, nagyon, nagyon ártott a magyar sakkozás ügyének. Messze elkalandoztunk. Ám visszaérkezve e reminiszcenciák szorongó hangulatából örömmel üdvözöljük régi emlékeink csodagyermekét. Ő feljutott a tetőre, de azért nem bízza el magát, mert tudja, hogy lényegében ez is lejtő, még itt is van emelkedés vagy megállás. A mi ítéletünk ez : bajnokunk fejlődésében ugrásokat láttunk, pihenőket nem. Játéka érett, kifejlett és eredeti. Agresszivitása talán kissé a korrektség rovására domborodik ki, de mindig leleményes, sohasemdurva és nyers- Nagy áttekintése van, amit gyors gondolkodásának és meglehetős rutinjának köszönhet s mely által hazánk egyik legjobb „szelljátékosa“ lett. Vajda Árpád, amint alkalma nyílik, mesterek versenyén fog játszani. Ő reá nem vonatkozhatik régi jóslatunk, mert ő többnek mutatkozott versenyünkön, mint első a hasonlók között. De bizonyosan elmondhatjuk róla, ha majd mesterek között szerepel: „Par inter primos !“ Breyer Gyula: Budapest amateur sakkbajnoksága. A „Budapesti Sakkor“ vezetősége múlt év december havában elhatározta, hogy kiírja 1919. évre Budapest amateur sakkbajnokságát. Tette ezt azért, hogy a leszereléskor hazatérő sakkozóinknak alkalmat adjon komolyabb küzdelemre, elmélyedésre és másrészt, hogy a háború alatt megizmosodott ifjú gárdát összehozza a régivel. E küzdelemtől oly színvonalat várt a kör, hogy a verseny győztesének a bajnoki címet is adományozta, amit eddig még egyszer sem tett meg. A versenyre összesen 39 nevezés adatott le, 3an kiléptek. Január 19-én történt meg a sorsolás, mely a 31 résztvevőt 4 csoportra osztotta- Minden csoportból csak az első három juthatott a döntőbe. Holtverseny esetén egy döntő partiétól függött a bejutás. A fogadások serényen folytak Dr. Nagy és Hajós dr.-nak az oddsa 3 :1-re állt, de igen sok híve volt Merényinek is, aki később favorit le 't1 Az eldöntő febr. 10-én ért végett. Eredmény : I. csoport: Vajda Árpád 7, dr. Elekes Dezső 6, Witt-Verő Béla 5Va, dr. Nagy Géza__5-Zobel Leó 41,1,. Fazekas István 4, Vargha Gyula 3, Boschán Jakab 1, Feuerstein József 0. II. csoport: Zinner Sándor 6 2, dr. Hajós Nándor 6, Bíró Sándor Raffmann Gyula 4, Hirtenstein Frigyes és Berger Adolf 3—3, dr. Várady Miklós 1, Widder Emil 0, Mendelssolm kilépett III. csoport: Merényi Lajos 67a, Steiner Endre 6, Bilitz József és Emanuel László 51/1, Herz Nándor 5, Schlanger Jakab 3, Müller Hugó és Kiss László 2—2, Alberti Ferenc 17a, (kilépett.) IV. csoport: Balla Ferenc 7, Steiner Lajos 57a, dr. Fluss György, Petrovay István 47a—47a, Szigeti Miklós, Juszt László és Szopkó Árpád 4—4, dr. Herzog Frigyes 27a- Biernatzky Szilárd kilépett. A selejtező hatalmas meglepetést hozott dr. Nagy Géza, az 1914. évi nagy verseny győztese, kiesett. Magyarázatul és mentségül is — bár a többiek is oly hátránnyal állottak starthoz, mint ő , szolgáljon 5 éves katonáskodása okozta tréninghiánya és szolgálatbeli elfoglaltsága. Jó formát mutattak a kiesettek közül a nyitrai Zobel Leó, Fazekas István, a kiváló táblanélküli játékos, a szellemesen, de túl idegesen s így sokszor inkorrektül játszó Vargha és fejlődésképes Emanuel L. Homonovits a nyitrai Raffman, míg Juszt Lászlóban a régi budai gárda egy érdemes tagja reaktivált, kitől még várhatunk jobb eredményeket Megemlíthetjük még Petrovay Istvánt, aki nagy szorgalommal készült a versenyre és csak dr. Flusszal vesztett „stich“ partiéja miatt nem került a döntőbe. A döntőbe 12-en jutottak, akik közül a vidékre távozó Bilitz József kilépett. Benne nyugodt és értékes játékost vesztett a verseny, amelyben jó helyezést érhetett volna el. A döntő február 11-én kezdődött és március 19-én ért végett. Az iram lassúsága dacára igen érdekes volt a verseny lefolyása a s ok meglepetés miatt. A végleges eredményt tekintve, le kell szögezni azt a tényt, hogy a fiatal gárda (a két Steiner, Balla, Zinner, dr. Elekes) teljesen egyenértékűnek mutatkozott a régivel (dr. Hajós, dr. Fluss, Merényi, Biró és Witt-Verő.) Csekélységemről nem szólok, mert én nem tartozom a fiatalokhoz, az öregek pedig nem fogadnak maguk közé. (Rossz nyelvek szerint ál-fiatal vagyok.) A játszmákat illetőleg megállapíthatjuk, hogy — bár a küzdelmek