Magyar Sakkvilág, 1918. április - 1919. július (6. évfolyam, 1-26. szám)

1918-09-30 / 13. szám

I­tA Budapest, 1918 szeptember 30. 13. sz. VI. évfolyam­ a Magyar Sakkvilág (UNGARISCHE SCHACHWELT) Főszerkesztő: □ Szerkesztőség és kiadóhivatal: □ Felelős szerkesztő: MARÓCZY GÉZA □ VII., Károly király­ ut 3. II. 10. Tel. 27-66 [­ ABONYI ISTVÁN A BUDAPESTI SAKK-KÖR HIVATALOS LAPJA Rögös úton. Nem kell szerkesztőségi tévedésre gon­dolni a fönti, legutóbbi számunkéval azonos vezető cím láttára. Nem, ezúttal a mi saját, külön rögös utunkról van szó, a „Magyar Sakkvilág“-nak a szövetség útjánál még sok­kal göröngyösebb pályájáról. A szövetség útja mégis közút, a nyilvánosság által szélesre taposott, figyelemre méltatott, itt-ott karban­tartott közút, a lapunké csak a mellette kanyargó gyalogösvény, melyre alig téved a sakkélet vándorának figyelme s maga is sok­szor csak akkor, ha a széles országúton robogó járművek netán f­elütéssel fenyegetik. » Igen, a „Magyar Sakkvilág“-nak a jelen számmal befejezett harmadik féléve megadja az aktualitást arra, hogy végre lapunk létének a nyilvánosságot érintő vonatkozásait is szóvá tegyük. Nyomatékkal mondjuk, hogy a magyar sakk-publikum sakk-írást, kultúrát felszívó képességét illetőleg egy pillanatig sem éltünk illúziókban. Tudtuk, hogy miként fajunk álta­lános irodalmi konzumálásának határait meg­szabja a tömegek nagy százalékos analfabéta­­sága, éppen ilyen szerepet tölt be a mi hason­líthatatlanul kisebb arányú világunkban is hasonlíthatatlanul nagyobb arányú sakkanalfa­­bétaság. A magukat „sakk-kávéház“-nak hazudó spanyolnátha-központok a maguk minden sakkbeli lendületet, fejlődést szükségképpen kizáró, sok éves sakk-korlátoltság terjesztő hatásával megadták nálunk azt a külső kere­tet, megteremtették azt a „lég“-kört, melyben a sakkról írott szó — hieroglifa maradt. Jól tudtuk, mérlegeltük mindezt s most másfél esztendeje, mégis útnak indítottuk lapunkat. Valami kemény elszánással telitett hangulatunkban száműztünk, elnyomtunk min­den peszimizmust, megpróbáltunk újra­­­hinni. Hinni, reábizni magunkat „sakkozóinknak meg­növekedett érettségére, tisztultabb ítéletére a sakkélet és irodalom kérdéseiben...“ Másfél év múlt el azóta, oly idő, mely mindenesetre elegendő tanulságok megállapí­tására, konzekvenciák levonására. Tapasztala­tainkat még sem részletezzük, jeremiádokkal Megjelenik kéthetenként. Előfizetési ára egy évre 20 K félévre 10 K. Egyes szám ára 1 K 20­­. Erscheint zweiwöchentlich, teilweise deutsch.[ Abonnementspreis ganzjährig 20 K halbjährig 10 K­

Next