Magyar Sakkvilág, 1925 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1925-08-01 / 8. szám

MAGYAR SAKKVILÁG A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELSEJÉN FŐMUNKATÁRSAK : CHALUPETZKY FERENC, TÓTH LÁSZLÓ, DR. VAJDA ÁRPÁD. Szerkesztésért és kiadásért felelős: Dr. Bodócs Gyula. KÖZLEMÉNYEKÉS ELŐFIZETÉSEK „TÓTH LÁSZLÓ KECSKEMÉT, K1SFALUDY-UTCA 32. SZÁM" CÍMRE KÜLDENDŐK 8. szám. 1925. Augusztus X. évfolyam. Maróczy jubileumára A szellemi művek szerzője nemcsak maga az ész. Az egész ember hozzájárul megalko­tásukhoz : jelleme, nevelése és élete, múltja és jelene, szenvedélyei és összes képességei, erényei és bűnei, lelkének minden kis része, cselekedeteinek összes apróságai nyomot hagynak azon, amit gondol és azon, amit ir. ' Taine : Nouveaux Essais. Aligha vitatható, hogy logikusan átgondolt, tervszerűen vezetett, mély sztratégiát, vagy finom taktikát eláruló sakkjátszma szellemi mű s alkotó­jára: a mesterre épp úgy vonatkozik Hippolyte Taine. hibátlanul fogalma­zott elmélete, mint az íróra. Amint művészi kritika lehelletére megelevenedik az irói alkotás: lélektani momentumokkal számotvető s azokat átérző ana­lízis a játszma mögött életre kelti a küzdő alakját. Nem a sakk lényegében rejlik hiba, ha a kultúrtörténet megfeledkezik jelentőségéről és nagyjairól. Néhány évtized alatt gazdag irodalomban rengeteg tudást halmozott fel a királyi „játék“ ; a vezető mesterektől a maga számára követel meg minden percet, gondolatot és idegszálat; legmagasabb színvonalú küzdel­meiben csatasorba állítja a megszerzett tudást, az izmok és agysejtek fel­fokozott éberségét, intuíciót és fantáziát. S mégis a fizikum és agy roppant erőfeszítését igénylő sakknak, a Bílguer-t megteremtő sakknak Shakes­­peare-jei és Dante-i: Morphy, Anderssen, Steinitz, Lasker, Capablanca és Aljechin csak a sakkozók zárt táborában elismert fejedelmek, tisztán sakk­beli teljesítményeik előtt csupán kérész-életű újsághírek hódolnak, maradandó emléket nem állít számukra sem a tudomány, sem a művészet. A sakk csak most harcolja ki lényege szerint megillető helyét a kul­túrában és választott nagyjainak méltó megbecsülését az emberi szellem munkásainak sorában. A sakk útja felfelé vezet, jelentősége tért nyert. Talán az eljövendő Lasker-ek szobrot is kapnak s a holnap, vagy holnap­után Charousekjének szeretete és becsülése nem merül ki sírjának évenkinti felvirágozásában. Mi még a szomorú má-ban élünk, abban a hanyatló korban, melyben — Papini szavaival — a Mennyiség sár alá tiporta a Minőséget. Ki ér rá megállni az élet rohanó sodrában még oly nagy ünnepen is, ki hajt fejet hálából még oly nagyságok előtt is, ki az, ki nem marad adós szeretettel s babért nyújt három évtized munkájáért, felemelő sikereiért ? S ki adhat, mikor megtépett honban őrzi féltőn igaznak, jónak és szépnek szeretetét? 1 (

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék