Magyar Sakkvilág, 1931 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1931-06-01 / 6. szám

— 169 — két-két utolsót verte meg. Kmoch szavai jutnak eszünkbe a sanremoi torna­könyvből: mintha Maróczynak minden ambíciója az lenne, hogy az elit-társaság­gal egyenrangúnak bizonyuljon, ami különben nem szorul bizonyításra. A pont­nak egyik felét szívesen odaadja bárkinek, de a másik feléhez, ha veszélyben van, görcsösen ragaszkodik. Eredménye összehasonlítást provokál tavalyi scar­­boroughi sikereivel: ott 4 nyerés 7 remis, itt 4 nyerés 10 remis, ami igen meg­tisztelő a fiatal magyar sakkozó gárdára. A rendkívül szívós Steiner Endrét nappali elfoglaltsága mellett az örökös éjszakai szeánszok a torna második felé­ben ernyedtté tették. Nagy távra és pozícióra kombináló stílusa hosszú játsz­mákat hoz magával, minden nap hosszú ülés pedig visszahat a fizikumra. Még néhány őszinte szót a három új mesterről. A pontok súlyában, értéké­ben mindnyájukat megelőzi Wiesel, („D“ táblázat), ami orvosi szempontból gon­dolkodóba ejt. Mikor véletlenül, mint itt is, egyszerre hármas ikrek születnek, rendszerint az anya is, az újszülöttek is veszélyeztetve vannak. Alig hinném, hogy jelen esetben ez a rekord kihasson a Szövetség életképességére, de az ikrek még komoly bizonyosságát kell, hogy adják életrevalóságuknak, ami remélhető­leg az első alkalommal bekövetkezik. Egymásközti eredményük: Pikier 2, Lovas 1, Szigeti 0. Piklerről azt mondják, elmaradt a teóriában, Lovas jobban játszott a Budapesti Sakkor versenyén 1928-ban, ahol több erős mestert hagyott maga mögött, Szigeti ereje a poziciójátékban van. Természetes, hogy az amatőrök .pontjaikat túlnyomólag egymás között ér­ték el. Négyesy utolsó helye külön magyarázatra szorul. Bírói elfoglaltsága mel­lett (minden játszmához félórái késedelemmel érkezett) beteg is volt, így maga­tartása hősies. Ha még Michló közismerten gyenge szervezetét és Gruber gyen­gélkedését megemlítem, — ami alól átmenetileg Maróczy sem volt teljesen ment — úgy sok mindenre magyarázatot kapunk. Külön fejezet és nagy elismerés illeti meg a tornavezetést, a rendkívül agilis és lelkes Szántó Lászlót, valamint Muhr Gyulát, aki minden szabad idejét kora délutántól éjfél utánig a versenynek szentelte. A mintaszerű külső és belső rend, a játszmák gyűjtése, leírása és terjesztése, a zsűri-esetek teljes hiánya az ő körültekintő erélyének és gondosságának köszönhető. Kivételt nem ismerő rend­­szeretetének legnagyobb dicsérete az egyik illusztris „kibicnek“, Reinitz Bélának panasza: „A legkellemetlenebb az egész versenyen az, hogy nem szabad dohá­nyozni.“ A verseny propagandájában is tevékenyen működött közre; nemcsak maga szólalt meg a P. H. hasábjain, de megszólaltatta a M. Sv. részére a ját­szókat is. Chalupetzky Ferenc Az első győztes a sereghajtóról A sakk igazi művésze Ki a sakk igazi művésze? Aki alkot, újat produkál, akinek játékában mély­ség van s akiben végtelen szeretet honol a nemes játék iránt. Biztos, hogy a művész eredményes is a gyakorlati játékban, a verseny izgalmas pontgyűjtésé­ben? Nem! Sőt néha mélységének, idealizmusának áldozata lesz. A mélységet ke­resi s a rögön megbotlik. Ilyen tragikus művésze a magyar sakkozásnak Gruber

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék