Magyar Sakkvilág, 1931 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1931-06-01 / 6. szám
két-két utolsót verte meg. Kmoch szavai jutnak eszünkbe a sanremói tornakönyvből: mintha Maróczynak minden ambíciója az lenne, hogy az elittársasággal egyenrangúnak bizonyuljon, ami különben nem szorul bizonyításra. A pontnak egyik felét szívesen odaadja bárkinek, de a másik feléhez, ha veszélyben van, görcsösen ragaszkodik. Eredménye összehasonlítást provokál tavalyi scarboroughi sikereivel: ott 4 nyerés 7 remis, itt 4 nyerés 10 remis, ami igen megtisztelő a fiatal magyar sakkozó gárdára. A rendkívül szívós Steiner Endrét nappali elfoglaltsága mellett az örökös éjszakai szeánszok a torna második felében ernyedtté tették. Nagy távra és pozícióra kombináló stílusa hosszú játszmákat hoz magával, minden nap hosszú ülés pedig visszahat a fizikumra. Még néhány őszinte szót a három új mesterről. A pontok súlyában, értékében mindnyájukat megelőzi Wiesel, („D“ táblázat), ami orvosi szempontból gondolkodóba ejt. Mikor véletlenül, mint itt is, egyszerre hármas ikrek születnek, rendszerint az anya is, az újszülöttek is veszélyeztetve vannak. Alig hinném, hogy jelen esetben ez a rekord kihasson a Szövetség életképességére, de az ikrek még komoly bizonyosságát kell, hogy adják életrevalóságuknak, ami remélhetőleg az első alkalommal bekövetkezik. Egymás közti eredményük: Pikler 2, Lovas 1, Szigeti 0. Piklerről azt mondják, elmaradt a teóriában, Lovas jobban játszott a Budapesti Sakkor versenyén 1928-ban, ahol több erős mestert hagyott maga mögött. Szigeti ereje a pozíciójátékban van. Természetes, hogy az amatőrökpontjaikat túlnyomólag egymás között érték el. Négyesy utolsó helye külön magyarázatra szorul. Bírói elfoglaltsága mellett (minden játszmához félórás késedelemmel érkezett) beteg is volt, így magatartása hősies. Ha még Michló közismerten gyenge szervezetét és Gruber gyengélkedését megemlítem, — ami alól átmenetileg Maróczy sem volt teljesen ment — úgy sok mindenre magyarázatot kapunk. Külön fejezet és nagy elismerés illeti meg a tornavezetést, a rendkívül agilis és lelkes Szántó Lászlót, valamint Muhr Gyulát, aki minden szabad idejét kora délutántól éjfél utánig a versenynek szentelte. A mintaszerű külső és belső rend, a játszmák gyűjtése, leírása és terjesztése, a zsűriesetek teljes hiánya az ő körültekintő erélyének és gondosságának köszönhető. Kivételt nem ismerő rendszeretetének legnagyobb dicsérete az egyik illusztris „kibicnek“, Reinitz Bélának panasza: „A legkellemetlenebb az egész versenyen az, hogy nem szabad dohányozni.“ A verseny propagandájában is tevékenyen működött közre, nemcsak maga szólalt meg a P. H. hasábjain, de megszólaltatta a M. Sz. részére a játszókat is. Chalupetzky Ferenc Az első győztes a sereghajtóról A sakk igazi művésze Ki a sakk igazi művésze? Aki alkot, újat produkál, akinek játékában mélység van s akiben végtelen szeretet honol a nemes játék iránt. Biztos, hogy a művész eredményes is a gyakorlati játékban, a verseny izgalmas pontgyűjtésében? Nem! Sőt néha mélységének, idealizmusának áldozata lesz. A mélységet keresi s a rögön megbotlik. Ilyen tragikus művésze a magyar sakkozásnak Gruber