Magyar Sakkvilág, 1933 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1933-07-01 / 7. szám
retlenekre! Csupa intő jel, fenyegető figyelmeztetés a következő fordulókra! Az ellenfelek nyilván Prága óta is erősödtek, többet foglalkoztak elmélettel, új tehetségek is akadtak, egyszóval felzárkóztak. Minden egységért, sőt félpontért ,végsőkig kell majd küzdeni. Másnap a mi csatánk is elkezdődött. Az osztrák szomszéddal vívott tusában négy döntetlen lett, pedig élesen játszottunk. Lilienthal itt is rosszabbul állott Müller ellen, akár Pesten áprilisban, gyaloghátránya is volt, azonban ha a vége jó, minden jó. A küzdelmek részleteit az olvasó a tabellából nyomon követheti. Csak egyes momentumokat óhajtok itt kiemelni. A második forduló pikantériája Aljechin reális veresége volt Tartakowertől. A harmadik fordulóban az osztrák vezetőpár legyűri a híres svéd kettőst, Aljechin remivel menekül Kashdan jobb állsa elől, az izlandiak nem vesztenek az angolokkal és ami a legfontosabb, mi nem tudjuk a dánokat lelépni. Andersen és Nielsen gyalogelőnynek örvendtek a végjátékban és csak nehezen sikerült Steinernek és Lilienthalnak a gondolkodási idő teljes kihasználásával a remist biztosítani. (Otthon a kávénál a sakkbarát: „Hát még* ezt a Nielsent se tudták megverni? Azt a sok Jensen, Pedersen, Jacobsen, Nielsen, Olsen mindenségét, hisz azoknak fogalmuk sincs a sakkról!" Felelet egy Gyóni-paródia: „Csak EGY tétes játszmára küldjétek el őket!“) A negyedik fordulóban Vajda veresége Monticellitől megérdemelt volt és Lilienthal remije is Norciával. De talán mégsem kellett volna ennek így lennie! A franciák nagyon megverték a letteket, a litvánok 4:0-ra a belgákat, ami Folkestonéban már ritka esemény volt! A cseh—osztrák meccs négy, elég barátságos döntetlen Rashdan megveri Tartakowert! — Az ötödik fordulóban már kitűnt, hogy nem lehetünk elsők. Maróczy — sajnos — igen deprimáltan játszott és nagyobb ellenállás nélkül vesztett. Havasi is vereséget szenvedett, bár az egyetlent a tornán, de valahogy úgy, hogy féltettük a jövőre. Vajda is alig menekedett meg, Lilienthal beteg lett, torka fájt, láza nem volt ugyan, de a beszéd is nehezére esett és csak folyékony táplálékot vett magához. Másnap Devos ellen betegen játszott és nyert harmadnap lett csak jobban. Az ötödik fordulóban játszott Aljechin Sultan Khannal és nyert, de csak a II. függőnapon, 108 lépésben. Nagyon kemény küzdelem volt. A hatodik fordulóban Maróczy és Steiner, Soultanbeieff és Dunkelblum belga ellenfelükkel csak döntetlent hoztak ki. Az angol—lengyel mérkőzés döntetlen, a csehek legázolták az olaszokat, Amerika is jól nyert a lettek ellen. A hetedik fordulóban az angolok derekasan küzdöttek az amerikaiak ellen, de a szerencse is az erősebbnek kedvez, 1:3-ra vesztenek jobb pozíciókból. Mikenas megveri Flohrtt, a svédek a magyarokat. Lilienthal igen jó, energikus játékvezetéssel nyert ugyan Berndtssonnal, de Steiner jobb állásból kombináció folytán vesztett Stoltz cal és Vajda is a vezérszárnyon tönkrement Lundinnal, minthogy a királyszárnyi támadás nem volt elég, öreg hiba! A nyolcadik forduló a torna legszebb emléke ránk nézve. A második, de majdnem első helyen végzett, igen jó cseh csapatot ekkor intéztük el megsemmisítő fölénnyel. Steiner sötéttel nyert állást hozott ki Flohrral, a gyakorlat nehezen járható ösvényén azonban Flohr megmenekült remisvel. Vajda gondos körültekintéssel nyert Treyballal, Havasi Rejfirrel és Lilienthal is szépen Skalickával. Még ha tekintetbe vesszük is azt, hogy Dr. Skalicka útközben megbetegedett, Párisban operálták és ez volt első játszmája Folkestoneban, amit nem teljes egészséggel játszott, az eredmény nagyon szép, különben a játszmában nyoma sincs a cseh mester indiszponáltságának. Majdnem 4:0 lett tehát az eredmény! Ekkor a verseny állása a következő volt: Amerika 22, Svédország 212, Lengyelország 20V2, Csehszlovákia 19V2, Franciaország és Ausztria 18V2 Magyarország 18, Litvánia 161/*, stb., m a függő játszmák nélkül. A tudósítóknak igen nehéz dolguk volt, mert megtörtént, hogy egyszer 41 (!) függő volt lejátszandó, így tiszta képet nem lehetett alkotni.