Magyar Sakkvilág, 1933 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1933-07-01 / 7. szám
A 9. fordulóban Belgium meglepetésre megverte Angliát, a csehek fölényesen nyertek a svédekkel, csakúgy, mint az amerikaiak az osztrákokkal. Aljechin simán veszve volt Rossellivel, de a játék remis lett. A magyarok jól játszottak, Vajda kivételével, aki a budapesti védelemnek egy rossz változatát játszotta Gilferrel. Sajnos, az izlandi nem jött zavarba, sőt, jobban tudta az elméletet és megnyitásbeli gyalog- és álláselőnyét kihasználva, fölényesen nyert. Steiner is soká bajlódott Asgeirsonnal, már féltettük is. Tudnak az „izlandi halászok“ is! A tizedik forduló meglepetése a dán csapat volt, amely eldöntetlenül végzett Amerikával: a remis. Gilfer megverte Stoltzot. Az olaszok is szép döntetlent hoztak ki a lengyelekkel. A magyar csapat a várt arányban végzett a skótokkal. Havasi pihent. Ahogy mondta: „Nem szükséges, hogy támogassam ezt az invalidus csapatot. Ha rosszul álltok, dobjatok a földre egy pennyt s amíg a skót azt keresi, mattoljátok be gyorsan 1-ben!“ Az osztrákok a lettek ellen fölényesen győztek. A tizenegyedik fordulóban a franciák ellen a remélt arányban győztünk. Magam talán Betbeder ellen — bár e versenyen kiválóan játszott — nyerhettem volna fitten, de én ellene és Gilfer ellen játszottam betegen. Torokfájásom volt lázzal, a lengyelek elleni meccs idején ágyban fekvő beteg voltam. Az amerikai Dake végre kikapott Campolongotól, eddig 8/2-et hozott ki 9-ből, a csehek 4:0-ra végezték ki az izlandi „ponthalászokat“. Közeledünk a végéhez, minden mérkőzés elkeseredettebb, minden félpontot jobban megnéznek. A tizenkettedik fordulóban kikaptunk a lengyelektől. Maróczy egy óra alatt veszít Tartakowerrel, Makarczyk kiszabadul Lilienthal nyomásából, Steiner Lajos nyert állást ront remisre. Az angolok nagy fölénnyel verik a dánokat, az amerikaiak repülnek előre: litvánokkal 4:0! Stahlberg lefogja Aljechint (V*:1/*), a többiek 3K-ra végeznek, tehát a svédek is rohannak. A törpék harca sem érdektelen, az izlandiak kitöltik bosszúsukat a belgákon. A csehek is a várt tempóban törtetnek előre. A tizenharmadik forduló. Három jó remis az amerikaiak ellen. Steiner Lajos túljátszotta Rashdant, egyszerű az állás, gyalogost is nyer, időzavarban sincs. Egyszerre csak — óh, ezek kihagyások! — érthetetlent lép, gyalogost veszít, a másik a függőben már jobban áll s akkor nyer is. A svéd és lengyel favoritok küzdelme eldöntetlen, a skótok is nyernek mérkőzést az izlandiak ellen. A nap szenzációja az Aljechint nélkülöző francia csapat győzelme a csehek ellen. Aljechin nem állt ki e mérkőzésre, állítólag azért, mert chicagói útjának előkészületeivel kellett foglalkoznia azon a napon, rossz nyelvek szerint a cseh csapatot akarta segíteni, „szlávok tartsatok össze“ jelige alatt. Tény, hogy a verseny végéig ott maradt és másnap már játszott, helyette azonban Betbedev megverte Flohrt és Voisin is a még betegeskedő Skalickát, sőt a nagy formában levő Opocensky sem tudta legyőzni Duchampot. Ez a vereség a cseh csapatot első helyétől fosztotta meg. Ugyanis a tizennegyedik fordulóban a csehek megverték a lengyeleket és a svédek a már kifáradó amerikaiakat, tehát minden jól alakult a csehek szempontjából, csak ne vesztettek volna előbb a franciákkal. Megjegyzendő, hogy Marshall veszve volt Stoltz ellen és csak hidegvérével, nagy tapasztalatával nyert. Ha veszt, a csehek már majd elérik őket. A magyar csapat második legértékesebb győzelmét aratta, 30*:02 arányú hatalmas diadalt a jó lettek ellen. Az utolsó forduló igen izgalmas volt. Különös játéka a sorsnak, hogy úgy Prágában, mint itt, a két első az utolsó fordulón találkozott és mindkét helyen sorsdöntő volt a találkozásuk. A csehek a játék első két órája után minden táblán lényegesen jobb pozícióban voltak és egy nagy kérdőjel volt mindenki arcán: „Csak nem lesz tán 4:0?“ Opocensky nyert Simonson ellen, ugyanakkor Flohr Rashdant győzte le, akinek ez az egyetlen vesztett játéka e tornán. Prágában is egyetlent vesz-