Magyar Sakkvilág, 2013 (11. évfolyam, 1-12. szám)

2013-11-01 / 11. szám

ózza. 13...e5 14.f5 a6 15.0-0-0 £c7 16.h5?b1 0g8 17.cg3 g6 18.Sdf1 f6 19.1e3 b­6 20.h4 fxe3 21.Fxe3 0-0-0 22.h5 0e7?! 22.. .g5-re világos szabad kezet kap­na a vezérszárnyon egy támadás előkészítéséhez. A terv &b1, Sb1, Sgc1, majd b4 lenne. 23.hxg6 hxg6 24.fxg6 Öxg6 25.0f5 Cdf8 26.Sg3 Fd7 27.Sfg1 $jh4 Sötét elérke­zettnek látja az időt az erős 15 hu­szár lecserélésére, de vesztére te­szi. 28.£ixh4 2xh4 29.§g7 ®e8? 29.. .Bh3 lett volna a kisebbik rossz, amire világos a vezércsere után Sa7-tel szintén előnybe kerül. 30.§a7®h5 31.fta4! 5jd7 32.£ixh6+!! Az izraeli nemzetközi mester ezt feltehetően nem látta a 27. lépésnél. 32...6xb6 33.®b3! A játszma ezzel eldőlt, következett még néhány búcsúsakk. 33...Sh1 34.®xb6 2xg1+ 35.Aa2 Ba1+ 36.a?xa1 9d1+37.*a21­ 0 NIMZOINDIAI VÉDELEM E43 Barejev-Zsinka Naeszved, 1988 1.d4 $if6 2.c4 e6 3.cc3 ib4 4.e3 b6 5.$ .ge2 0e4 6.®c2 ib7 7.5fg3 ®h4 8­.id3 f5 9.0-0 ixc3 10.bxc3 0-0 11.®e2 Sf6 12.ixe4?? 12.f3 Sh6 13.h3 Og3 14.&xg3 ®xg3 15.e4 f4­­15...Sxh3 16.af4 Sxf4 17.gxh3 fxe4 18.ixe4 ixe4 19.fxe4 ®g3+ 20.Sg2 ®xc3 21.®f2 h6 22.a­h2 ©c6 23.Sad1 (?h8s) 16.112 ®g5 17.Sd2 Sh4 18.g4! 12...ixe4 13.£d1 13.£d2 Sh6 14.f3 Sxh2+ 15i?f2®h4+ 16.á?g1 áb7­r 13..1,f3a Világos feladta. 14.gxf3 Sh6 15.Se1 Sxh2+ 16.&f1 Sh3+ In memóriám Szabó Zsolt József 1977. szeptember 19-én született Szegeden, és ugyanott végzett vele a gyilkos kór 2013. október 15-én. 36 évesen, élete világában távozott. A Magyar Államkincstár meg­becsült dolgozója volt, minden ál­lásinterjút, pályázatot saját erejé­ből, minden külső segítség nélkül nyert el. Angolul, spanyolul pro­fesszionális szinten beszélt. Pon­tosan húszéves, amikor elnyeri a sakkozás nemzetközi mestere cí­met. És pontosan húszéves, amikor korosztályos magyar bajnok Pak­son, a Vasas színeiben. Igazi őserő volt, hihetetlen pozí­cióérzékkel. Könnyedén, és ered­ményesen játszott, akár egyéni, akár csapatversenyben volt érdekelt. Végtelenül becsületes és vég­telenül szerény embernek ismertem meg, személyében igaz, európai műveltségű, pótolhatatlan értékű sportember távozott, és csendes megnyugvásban adta vissza a lel­két Teremtőjének. Kereken húsz éven át szolgálta szeretett klubját, a Vasast. 2006- ban a klub Elnöksége a „Vasas Sport Club Örökös Bajnoka” cím­mel tüntette ki. Sohasem panaszkodott, zok­szó soha nem hagyta el a száját. Augusztus utolsó harmadában a Keszthely Openen még egyikünk sem gondolta, hogy ez lesz az utolsó egyéni versenye. A hóvégi Balaton Kupát - hihetetlen lelki­erővel - a Vasas első tábláján vál­lalta, a 9 fordulót (veretlenül) 7 ponttal fejezte be. De már láttuk, hogy csonttá soványodott testét nem fogja tudni visszahozni ebbe az árnyékvilágba. - Zsolti, nem kellene, hogy egy bu­dapesti kórházba hozzunk Szeged­ről? - kérdeztem tőle. - Nem, mester, jó itt nekem - vá­laszolta, de már alig volt érthető a hangja. Szüleit már régen eltemette, nagyszüleit a közelmúltban. Tisz­tességes temetéséről 2013. októ­ber 25-n a Magyar Állami Kincstár szegedi munkatársai gondoskod­tak a városközeli Zsombón. Urná­jánál mindannyian megrendülten, lehajtott fejjel álltunk. Kedves Zsolti! Nekem nem­csak tanítványom, de a barátom is voltál. Személyiségedtől sok-sok aggodalommal kísért, rövidre en­gedélyezett földi pályád végén soha el nem múló fájdalommal búcsú­zom, és búcsúzunk a sakktársa­dalom, a Magyar Sakkszövetség, valamint a Vasas Család nevében, a költő, Váci Mihály szavaival is: „Olyan csend van így Nélküled, hogy szinte hallani, / amit még utol­jára akartál mondani.” Nyugodjál békében! Káposztás Miklós SZICÍLIAI VÉDELEM B83 Szabó Zs. J.- Flumbort Eger, 2008 1.e4 c5 2.5 if3 d6 3.d4 cxd4 4.1­­xd4 £­f6 5.©c3 e6 6.ae2 Ee7 7.0-0 0-0 8.f4 0c6 9.­?h1 Ed7 10.£ib3 a5 11 .a4­­b4 12.e5 dxe5 13.fxe5 0fd5 14.©e4 £c7 15.c4 ®xe5 16.£ibc5 lxc5 17.$':xc5 Ob6 18.5.xd7 0xd7 19.1f4 ®xb2 20.id6 Sfd8 21­­.c7 £­c6 22.1xd8 Exd8 23.Sb1 ®a2 24.Sxb7 ®de5 25.!e1 §d2 26.if3 0xf3 27.®g3!­0d8 28.®xf3 h6 29.§c7 ®xa4 30.c5 3d5 31.§c1 &h7 32.h3 Sf5 33.®g4 ®b5 34.c6 Sc5 35.Sxc5 Sxc5 36.®f3 a4 37.§c8 a3 38.§xd8 1-0 Támadni, támadni, támadni! Puszta Sándor (1930-2013) A nagy mérkőzés előtt sokan gon­dolták úgy, hogy a szovjet hege­móniát Fischer sem törheti meg Szpasszkij ellen a világbajnoki pá­rosmeccsen, 1972-ben. A különc amerikai sakk-fenegyerek azonban alaposan rácáfolt az előzetes vára­kozásokra, és 0:2-ről szédületes partikkal a maga javára fordította az eredményt. A sakk egy csapásra reflektorfénybe került, melynek ha­tására sokan kezdtek sakkozni. Ilyen előzmények után vitt le apám 1973-ban 14 évesen a KGM Vasas Széna téri székházába, ahol egy középkorú, öltönyös, ősz hajú edző, Puszta Sándor szívélyesen fogadott, körülötte pedig számtalan kiskamasz nagy áhítattal elemezte egyikőjük friss játszmáját. Edzés végén Sanyi bácsi nem azt érez­tette velem, hogy túl gyenge vagy már „öreg” vagyok ehhez a sport­hoz, hanem egyszerűen megkér­dezte, mikor lát legközelebb. Egy életre megfogott ez a szenvedé­lyes, ugyanakkor egymással folya­matosan versengő, baráti sakklég­kör, amelynek motorja ő volt. Addigi sakkpályafutásáról annyit tudok, hogy oszlopos tagja volt a Tele­fongyár, majd a Gamma csapatá­nak, majd a KGM Vasas NB I-be jutásáért is sokat tett. Sanyi bácsi hetente kétszer utólag kissé kaotikus, de rendkívül színes előadást tartott, amelyre más egyesületekből is sokan eljöt­tek. Edzés közben bármelyik fiatal bekiabálhatta a legjobbnak vélt lé­péseit, amelyet megvitattunk, és rö­vid idő múlva észrevétlenül nagyot fejlődtünk. A hetvenes évek végére már öt ifi és öt felnőtt csapatot is in­dított a klub a különböző bajnoksá­gokban, ami elsősorban a mindig háttérben tevékenykedő Sanyi bá­csinak, a szakosztály mindenesé­nek volt köszönhető. Fénykorában erős mesterjelölt volt, aki kerülte a divatos és „agyonelemzett” változa­tokat, inkább a saját útját járta és tanította. Legendás megnyitási vál­tozatával, az 1­­4­­5 2,14-gyel több erős sakkozót megvert, persze min­den tanítványa ezt játszotta. Akkor volt igazán elemében, ha a „tábla a feje tetejére állt”. Edzésnapokon szertárosként ő nyitott, és utolsó­ként ő zárt. Hétvégeken ott szurkolt valamelyik csapatnak, együtt örült a győztesekkel, de a vereség sem fájt soha, mert egy életre megtaní­tott bennünket „emelt fővel veszíte­ni”. A KGM Vasas megszűnése után a nyolcvanas-kilencvenes években a Spartacusban, a Statisztikában, il- wI 1 H * ii i i i Ai ■w &■Aü■1 A tf A■■ * fl 17.ég1 ®h1#. 13...Sh6 0-1 Zsinka László elemzéseit Fehér Gyula egészítette ki I Iw Á:* iii i i m ■ A&A m ■a w* AiAMAiA flA [fl& Magyar Sakkvilág 25 Művük megmarad

Next