Magyar Salon, 8. kötet (5. évfolyam, 1887-1888/1)

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM, 491 ajándékozta. A méhek, darázsok és han­gyák gyűjteménye, melyekből a hat­vanas évek végén alig volt valami, szintén ritkítja párját; sőt egyes csalá­dok, mint a fémdarabok (Chrysididas) és a jobbára csak Dél-Amerikában élő Pepsis fajok, a legnagyobb és legszebb színezetű darázsok gyűjteménye unicu­­mok az egész világon (képünk egy ilyen díszdarázst, a Pepsis Pulszky-it Mocs. mutatja, mely a legnagyobb ismert da­rázs) ; nem is szólva arról, a magyar­országi méhfajokat magában foglaló nagy gyűjteményről, mely 600 fajban a legritkább fajokat is többes vagy szá­mos példányban képes felmutatni. Igen érdekes itt a sok nagy százlábú, szita­kötő, sáska, szöcske, mezei poloska, énekes kabócza (Cicada) és skorpió bi­rodalmában ama kis gyűjtemény is, mely a méhek és darázsok művészi re­mekeit , fészkeit tárja elénk, melyeket a múzeum megbízásából gyűjtöttek leginkább Braziliában. Frivaldszky János: Alsóbbrendű gerinctelen állatok. A mennyi látnivalót és tanulságosat nyújt az állattárnak a kitömött emlő­söket, madarakat, a spirituszba helye­zett csúszókat (kígyók, gyíkok), két­­éltűeket (békák stb.) és halakat tartal­mazó gerinczes­ osztálya, s a­mennyi látnivalót nyújt a gömböstűkre tűzött szebbnél-szebb lepkékben, ragyogóbb­­nál-ragyogóbb darázsokban, óriási és­ parányi bogarakban, sáskákban, tücs­kökben, poloskákban gazdag másik osztálya az ijesztő nagyságú skorpiók­kal, a kir. m. Természettudományi Tár­sulat alapítványát képező Herman Ottó­iért magyarországi pókgyüjteménynyel, ugyanannyi látnivalót és tanulságosat nyújt az állattárnak a puhatestű állato­kat (kagylók, csigák stb.) s az alsóbb rendű gerincztelen állatokat tartalmazó osztálya is. Igaz ugyan, hogy ez osztály manap, még nem tud felmutatni oly számos,­ A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM ÉREMGYÜJTEMÉNYE.

Next