Magyar Salon, 8. kötet (5. évfolyam, 1887-1888/1)
A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM, 491 ajándékozta. A méhek, darázsok és hangyák gyűjteménye, melyekből a hatvanas évek végén alig volt valami, szintén ritkítja párját; sőt egyes családok, mint a fémdarabok (Chrysididas) és a jobbára csak Dél-Amerikában élő Pepsis fajok, a legnagyobb és legszebb színezetű darázsok gyűjteménye unicumok az egész világon (képünk egy ilyen díszdarázst, a Pepsis Pulszky-it Mocs. mutatja, mely a legnagyobb ismert darázs) ; nem is szólva arról, a magyarországi méhfajokat magában foglaló nagy gyűjteményről, mely 600 fajban a legritkább fajokat is többes vagy számos példányban képes felmutatni. Igen érdekes itt a sok nagy százlábú, szitakötő, sáska, szöcske, mezei poloska, énekes kabócza (Cicada) és skorpió birodalmában ama kis gyűjtemény is, mely a méhek és darázsok művészi remekeit , fészkeit tárja elénk, melyeket a múzeum megbízásából gyűjtöttek leginkább Braziliában. Frivaldszky János: Alsóbbrendű gerinctelen állatok. A mennyi látnivalót és tanulságosat nyújt az állattárnak a kitömött emlősöket, madarakat, a spirituszba helyezett csúszókat (kígyók, gyíkok), kétéltűeket (békák stb.) és halakat tartalmazó gerinczes osztálya, s amennyi látnivalót nyújt a gömböstűkre tűzött szebbnél-szebb lepkékben, ragyogóbbnál-ragyogóbb darázsokban, óriási és parányi bogarakban, sáskákban, tücskökben, poloskákban gazdag másik osztálya az ijesztő nagyságú skorpiókkal, a kir. m. Természettudományi Társulat alapítványát képező Herman Ottóiért magyarországi pókgyüjteménynyel, ugyanannyi látnivalót és tanulságosat nyújt az állattárnak a puhatestű állatokat (kagylók, csigák stb.) s az alsóbb rendű gerincztelen állatokat tartalmazó osztálya is. Igaz ugyan, hogy ez osztály manap, még nem tud felmutatni oly számos, A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM ÉREMGYÜJTEMÉNYE.