Magyar Salon, 9. kötet (5. évfolyam, 1887-1888/2)
-—*-------------------------—........................................................ A BERLINI írta dr. Kohut A. I. Vilmos német császár f. hó 9-én élte 91 éves korában örökre lezárta szemeit. A Hohenzollern-családban Nagy Frigyes óta ő volt Németország leghatalmasabb uralkodója, akinek hosszú uralkodása alatt Németország soha sem álmodott hatalomra vergődött, s kinek uralkodását hosszú és fényes győzedelmek örökítik meg a történelem számára. Egy nagy, hatalmas uralkodó száll vele sírba, kinek megadatott, hogy hosszú-hosszú élete küzdelmeinek sikerét is láthassa s birodalmát úgy szilárdítsa meg, hogy annak a népek tanácsában döntő szava legyen. I. Vilmos császár elérte az emberi kornak csaknem legszélső határát. Halála tehát nem jött váratlanul, de egy hatalmas uralkodó elhunyta alkalmával mindig bizonyos aggodalom szállja meg a népeket a jövő iránt. Vájjon nem fog-e a trónváltozás a népek sorsára is befolyással lenni ? Hiszen tudvalevő dolog, hogy az évek óta annyiszor veszélyeztetett békének az imént elhunyt Vilmos császár volt legszilárdabb oszlopa. Nem csoda tehát, ha az ő elhunyta alkalmával önkénytelenül tolult föl a kérdés: nincs-e a béke veszélyeztetve ? Azóta azonban már meg vannak nyug(Utánnyomás tilos.)tatva a kedélyek. Az új császár mindjárt trónra lépésének első napján kibocsátotta kiáltványát a német nemzethez, s azok az eszmék, melyeket ebben hirdet, kezeskednek arról, hogy III. Frigyes méltó utódja lesz atyjának. Gondolkodása fenkölt, eszméi szabadelvűek, s lelke együtt érez népével, együtt érez az egész emberiséggel. Olyan szabadelvű, magasröptű eszmékkel, minőket III. Frigyes hirdet, még nem igen lépett trónra egy uralkodó sem. E sorok czélja azonban nem akar lenni sem az elhunyt császár életének és működésének méltatása, sem mérlegelése azoknak a következményeknek, melyeket a trónváltozás maga után vonhat. Csak egyszerű rajzát akarom itt nyújtani a berlini udvari életnek, úgy ahogy azt pár év előtt alkalmam volt megismerni. I. Vilmos úgy magán, mint nyilvános és udvari életében a megtestesült egyszerűség volt. Az a fényűzés, mely III. Napóleon és Eugenia udvarán uralkodott, a Spree melletti Athénben és úgy mint Babelsbergben és Potsdamban, ahol az udvar néha tartózkodik, teljesen ismeretlen. A protestantizmus puritán szelleme és katonái 9* Mag.I Magyar Salon. IX.