Magyar Salon, 9. kötet (5. évfolyam, 1887-1888/2)

-—*-------------------------—........................................................­ A BERLINI írta dr. Kohut A. I. Vilmos német császár f. hó 9-én élte 91 éves korában örökre lezárta sze­­meit. A Hohenzollern-családban Nagy Frigyes óta ő volt Németország legha­talmasabb uralkodója, akinek hosszú uralkodása alatt Németország soha sem álmodott hatalomra vergődött, s kinek uralkodását hosszú és fényes győzedel­­mek örökítik meg a történelem szá­mára. Egy nagy, hatalmas uralkodó száll vele sírba, kinek megadatott, hogy hosszú-hosszú élete küzdelmeinek sike­rét is láthassa s birodalmát úgy szilár­dítsa meg, hogy annak a népek taná­csában döntő szava legyen. I. Vilmos császár elérte az emberi kornak csaknem legszélső határát. Ha­lála tehát nem jött váratlanul, de egy hatalmas uralkodó elhunyta alkalmával mindig bizonyos aggodalom szállja meg a népeket a jövő iránt. Vájjon nem fog-e a trónváltozás a népek sorsára is befolyással lenni ? Hiszen tudvalevő dolog, hogy az évek óta annyiszor ve­szélyeztetett békének az imént elhunyt Vilmos császár volt legszilárdabb osz­lopa. Nem csoda tehát, ha az ő elhunyta alkalmával önkénytelenül tolult föl a kérdés: nincs-e a béke veszélyeztetve ? Azóta azonban már meg vannak nyug­(Utánnyomás tilos.)­tatva a kedélyek. Az új császár mindjárt trónra lépésének első napján kibocsá­totta kiáltványát a német nemzethez, s azok az eszmék, melyeket ebben hirdet, kezeskednek arról, hogy III. Frigyes méltó utódja lesz atyjának. Gondolko­dása fenkölt, eszméi szabadelvűek, s lelke együtt érez népével, együtt érez az egész emberiséggel. Olyan szabad­elvű, magasröptű eszmékkel, minőket III. Frigyes hirdet, még nem igen lépett trónra egy uralkodó sem. E sorok czélja azonban nem akar lenni sem­ az elhunyt császár életének és működésének méltatása, sem mérle­gelése azoknak a következményeknek, melyeket a trón­változás maga után von­hat. Csak egyszerű rajzát akarom itt nyújtani a berlini udvari életnek, úgy ahogy azt pár év előtt alkalmam volt megismerni. I. Vilmos úgy magán, mint nyilvá­nos és udvari életében a megteste­sült egyszerűség volt. Az a fényűzés, mely III. Napóleon és Eugenia udva­rán uralkodott, a Spree melletti Athén­ben és úgy mint Babelsbergben és Potsdamban, a­hol az udvar néha tar­tózkodik, teljesen ismeretlen. A protes­tantizmus puritán szelleme és katonái 9* M­ag.I Magyar Salon. IX.

Next