Magyar Salon, 9. kötet (5. évfolyam, 1887-1888/2)

MAROKKÓI KÉPEK. 259 tájában még ez a lárma, meg sirás se zavarja, legfeljebb sovány kezeivel sza­­kásának pár szálát simítja vissza, vagy burnusa redőit rendezi el, mik nagyon útjában látszanak lenni. Előtte a két, hogy úgy mondjam, ügy­véd áll, izegve mozogva, majd hátrálva, majd előre lépve, végnélküli hosszú, körmondatokkal igyekezve a bonyodal­mas ügyet még konfuzusabbá tenni, hogy aztán a kadi valahogy ki nem ismerje benne magát. Minden szót egy-egy pathetikus kéz­mozdulat kisér, burnusukat majd össze­húzva, majd hátra dobva, a­mint épen a helyzet megkívánja. . . Midőn aztán valamely döntő argu­mentummal a helyzetet uralni vélte, a burnus gazdag ránczait jobb kezével, egy majestetikus taglejtéssel a bal válra csapta át, kezét ott pár másodper­­czig pihentette, fejét büszkén hátra sze­gezve, hordta körül tekintetét a hallgató­ságon, a várt hatásról meggyőződni egészen, mint azt a stereotype színpadi Julius Caesaroknál, Antoniusoknál lát­juk, no és a többi classicus szerepekből ismerünk a csattanós jelenetek vé­gein , — ezt mondánk biablonszerű­­nek — elcsépelt színpadi fogásnak. Pedig lám ezek az emberek soha se láttak a színpadon se Julius Caesart, se Antoniust, de még színházat sem, ezek hogy így fejezzem ki magam, elemi «geste»-ek, miket közvetlenül a hely­zet szül, és Darwinnak igaza van, mi­dőn egy helyen azt mondja: «egyenlő körülmények, egyenlő taglejtéseket idéz­nek elő, a legkülönbözőbb fajoknál is, anélkül, hogy valaha is érintkeztek volna». És már most nem tudom tulaj­donkép, hogy melyik realistikusabb. A korcsma állása alatt játszó tragi­kus játéka, mit eddig komikusnak ta­láltam,­­ vagy az Irving, Wilson Barree vagy pláne Mourry, Sully alakítása ? A szép képnek keretül a fehérre festett fülke szolgált, minek egyedüli díszét finoman faragott stucco munka MAROKKÓBÓL. Gróf Vay Péter rajza.

Next