Magyar Szalon, 29. kötet (15. évfolyam, 1897-1898/2)

721 A TÖRVÉNY HÁZA 722 bíró volt, addig Székács még a leg­elvetemültebb gonosztevőben is az embert látta; míg amaz csak a meg­sértett jogrend törvényes megtorlója akart lenni, ez a legsötétebb bűnben is keresett enyhítő momentumokat. Vagy tizenöt évvel ezelőtt tárgyalta Laszy, Bajkay Károly budapesti rendőrkapitány bűnügyét. Bajkay hi­vatalos hatalommal való visszaélés­sel, megvesztegetéssel és más esésé­­vel volt vádolva. Két évnél tovább folyt ellene a vizsgálat, mely vajmi kevés pozitív eredményt tudott fel­tüntetni. A végtárgyaláson eleinte hetykén és kihívóan viselkedett; a második napon már nagyon levert és szerény volt, mert az elnök pont­ról pontra kimutatta a saját vallo­másából és a tanuk kijelentéseiből a bűnösségét. A tárgyalás harmadik napján Bajkay nem jelent meg; az­nap reggel agyonlőtte magát, hogy a földi igazságszolgáltatás sújtó kezét elkerülje. Székács elnököt meg a következő eset jellemzi szépen: valamely na­gyobb vagyonbukott pénzintézet igaz­gatója ellen folyt a végtárgyalás csalárd bukás és hűtlen kezelés miatt. A több napi tárgyalás felmentéssel végződött. A felmentő ítélet kihirde­tése után Székács odalép a meg­­hurczolt igazgatóhoz s vele szívé­lyesen kezet szorítván, örömének adott kifejezést, hogy sikerült a tel­jes ártatlanságát kideríteni. A mellett Székács értett ahhoz, hogy a tárgya­lásoknak külsőleg is megfelelő ünne­­pies jelleget adjon. E tekintetben különben példával szolgáltak elődjei is, mint Fabiny Theofil, ki még az akkori pesti országos törvényszék alelnöke és Sárkány József, jelenleg alelnöke a budapesti kir. táblának, mindenkor igen méltón töltötték be az elnöki széket. Már a mostani szép törvényházá­­ban elnökölt a tárgyalásokon Varga Ferencz és Dr. Baumgar­ten Izidor, a­kiket csak nemrégiben léptettek elő. Mindkettő rendkívül alaposan ké­szült még a legcsekélyebb fontos­ságú tárgyalásra is s igy mindenkor teljesen uralták is a tárgyat. Igaz, hogy mindketten nagyon szigorúan ítéltek, s jaj volt annak a bűnösnek, a­ki az ő kezükbe került. Nagyobb ügyekben minden ítélet megokolása egy-egy remekmű volt. Varga csil­logó, kristálytiszta eszével és éles judiciumával és Baumgarten pedig nagy tudásával és fényes tehetségé­vel nemcsak a tárgyalások, hanem az egész büntető törvényszék ni­­veauját emelte. Amellett mindkettő gyorsan tárgyalt, s megesett, hogy mindegyikük egy-egy délelőtt olykor 10—12 s még több ügyet számos tanukkal letárgyalt. A gyors expedi­­tio, tárgyalási modor különben jelleg­zetes vonása a jó, ügyes tárgyalási elnököknek egyáltalán, hisz ezek tud­ják legjobban, mi tartozik voltakép­pen a dolog lényegére, mit kell kér­dezniük és mennyi fölös sallangja van minden nagyobb vizsgálatnak. A törvényszéki tudósítónak pedig él­vezet volt és lesz mindenkor az ilyen elnökök tárgyalásairól tudósítást írni, mert daczára a gyorsabb munkának, mégis sokkal hivebb és plasztikusabb képet nyernek minden egyes bűn­ügyről. Dr. Pollák Lipót, Gegus Gusztáv kir Us eyész, a pestvidéki ügyészség vezetője.

Next