Magyar Szemle 1. kötet (1927. 9-12. sz.)

Hajnal István: Arndt magyar utazása 1798-ban

Dec. ARNDT MAGYAR UTAZÁSA 429 hegyek zölderdős fejükkel a felhőkig szöknek fel itt, a magyar határon s mélybevesző szőlőikkel hol közeledve, hol távolodva kísérik a Dunát; mintha minden órában varázsvessző érintené az embert, ki megbűvölve áll a látvány előtt, így írja le Arndt Magyarföld kapuját. Odabenn aztán nyugodtabbá válik már minden; a hegyek csak hátulról integetnek utánuk már. A Duna széles vize ezernyi hullámával, mind méltóságteljesebben ömlik tova, így ment az út, vidáman és jókedvűen, egész alkonyatig, amikor Pozsony partjainál kötött ki hajójuk. * Miután egyik vendéglőtől a másikig hiába vándoroltak, végül a „Sonne"-hoz címzettben mégis szálláshoz j­utottak. Aztán mindjárt a sétányra siettek ki, hol az alkonyi derengésben méhrajként nyüzsgött a tömeg és ahol a szép úri lányok egész serege mosolygott hamarosan reájuk, felfedezvén bennök az idegent. Másnap bejárták a várost. „Pozsony városának fekvése egyike a legszebbeknek és legvidámabbak­nak a világon. Oly vidéken, mely mindent gazdagon terem, amit csak az ember az ő első-, másod- és harmadrendű szükségleteire kívánhat. A nagy Duna folyam mellett, mely a közlekedést szolgálja és a városnak oly sok előnyt és könnyebbséget nyújt, magas szőlőhegyek lánca alatt fut belé a síkságba, mely mérhetlenül terjed tovább kelet felé." „A voltaképen a város kicsiny, de a külvárosok háromszor akkorák és mivel mind egyben épültek, mégis csak nagy városnak lehet mondani, akárcsak Linzet az ő külvárosaival. A tulajdonképeni várost tán azzal tudnám az úgynevezett külvárosoktól megkülönböztetni, hogy sokkal jobban van építve és nem egy csínos, cserépfödte háza van; a külvárosokban azonban részben csak vályogfalak és zsindely. Szemre szomorú ez és veszélyes, ha tűz támad, ami itt mindig borzalmasan könnyű munkára talál. Elutaztam után körülbelül nyolc napra magában a városban több mint harminc ház égett le s egy csomó istálló, egy faraktár és egy nagy szalaggyár, oly kár, mit 40.000 forintra becsültek. A házak egy része jól épült, még a zsinde­lyesek is és találni néhány szép és egyenes utcát is, de egészben véve lehetetlen a várost szépnek nevezni. Jórészt hegyen fekszik, hepehupás, ferde és görbe s többnyire nyomorúságosan van kövezve; egész észak­keleti része puszta és forgalomnélküli. Csak a Duna felé élénk és vidám s itt találni csak széles utcákat, csínos sétányokat, finom házakat, pozsonyi modorban. Itt van a középpontja minden életnek és nyüzsgésnek, üzletnek és szórakozásnak; nem is kell tovább menni, hogy a lakosságot és annak élete folyását dióhéjban lássuk. Itt vannak a legjobb vendéglők, itt a néhány nagy raktár, egy tekintélyes kaszárnya s az elegáns színház és vigadó. Itt van a repülőhíd, jönnek és mennek a dunai hajók, itt kötnek ki az apró csónakok és ladikok gazdag és olcsó évszaki termékeikkel, röviden itt van minden élet." „A színház és egyúttal a vigadó valóban igen csínos és dunamenti kellemes fekvése még inkább emeli szépségét. Hosszú épület, egyszerű stílusban. Egyik fele csínos színháznak van berendezve, a másikban fenn finom táncterem, üdülő­szobákkal, konyhával s más szükségessel; alant pedig igen elegáns kávéház, amilyent Bécs egyet sem mutathat fel, egy nagyteremmel, több mellékszobával, billiárdokkal; mindenütt nagy már­ványasztalok, tükrök, csillárok díszítik ragyogóan. Telente hetenkint meg­határozott összejövetelek vannak itt, gyakran bálok, és álarcos vigalmak, mikre minden tisztességes ember és rendes család előjegyezhet és amelyeken

Next