Magyar Szemle 2. kötet (1928. 1-4. sz.)
Hajnal István: Arndt magyar utazása 1798-ban
Febr. HAJNAL: ARNDT UTAZÁSA 205 régiségén kívül nincs semmi különös, de kürtjei igen csinosak. Térrajzokban futnak le a várfalaktól egész az alsóvárosig a Pest felé eső lejtőn. Osztrák szokás szerint előttünk, idegen látogatók előtt, mindjárt megnyitották a kerteket. Már közvetlenül a palota homlokzata előtt is virágoskertek vannak, botanikai ritkaságokkal." A két város színházait is sorra látogatta Arndt társasága. Akkoriban még a német színészet is csak gyermekkorát élte itten. József császár alapította a várszínházat s kezdeményezte az új pesti német színháznak tervét is. Az európai szinten álló német színészet csak Arndt látogatása után másfél évtizedre honosodott meg a fővárosban, a mostaniról tehát igen kicsinylően ír Arndt, mint a többi korabeli látogatók is. „A várszínházban minden másnap játszanak, váltakozva a pesti színházzal. Kívül-belül igen csínos épület, a benne játszó társaság számára nyilván túl elegáns is és ízléses. Első alkalommal Schröder egy darabját, „Glück bessert Thorheit" néztük meg. A közönség ízlését mutatta, hogy a színészek még az inasokból is Kasperleket csináltak. Mi is mulattunk ezen, de még jobban az első szerelmes, Herdt úr lécláb-játékán és gégét kínzó fuldoklásain. A másik alkalommal egy nagy lovagdrámát adtak, „Graf Wiprecht von Groitzsch" címen, Veit Weber után, a színház számára kellően megtűzdelve ütlegelésekkel, medvejelenetekkel. Bolondosabb valamit alig képzelhetni, mint a szereplők deklamációját és játékát. S mind természetellenesebben és hóbortosabban fojtogatták a szavakat, minél merevebbül és vadabbul dolgoztak fejjel, kézzel, lábbal, annál többet tapsolt a publikum. Jdén volt a palatínus is több mágnással s egy sereg előkelő és ragyogó hölggyel; az ő arcuk és tapsuk is elragadtatásra mutatott. Vagy talán csak jóságból és elnézésből tapsoltak? Különben úgy itt, mint a nyári színházban Pesten, csak németül játszanak. A szereplők is németek, a színésznők között azonban sok a lengyel, akik, mint minden szláv nép, rendkívül könnyen sajátítják el az idegen nyelveket. A palatínus barátságos ifjú, még igen ártatlan arckifejezéssé. Aki testvérét, Károly főherceget és a császárt látta, könnyen megrajzolhatja képét, de mégis derekasabb külsejű, mint ők és szenvedélyes lovas és vadász." „Mindjárt a nagy kávéház jobboldalán áll a pesti rendes színház, melynek belseje mégis csak jobb, mint külseje sejtetné.* A nyári színház nem messze a Dunától a sétány mellett fekszik s jóval nagyobb a pozsonyinál, máskülönben körülbeül olyasféle, mint amaz. Az első heyen húsz krajcárt kellett fizetni, de hét krajcárért itt is lehetett külön egy-egy felvonást végignézni s aztán tetszés szerint vagy tovább állani, vagy a következő fevonásra is befizetni. Mindig örvénylett tehát a színház belseje a felvonásközökben, új s új csoportok vonultak fd és. Ehhez járult a karzat nyüzsgése, méhkaptára az a leglazább és legszabadabb ifjúságnak. Látni lehetett a budai és pesti szépek virágát, kik a közjó magas ideájának hódolva, magukat önzetlenül a nyivános örömöknek szentelik. Voltak igen szép alakok is közöttük, kik bizony könnyen felébreszthetik az ember játékos kedvét. Csodálatosnak tűnted előttem, hogy itt, hol minden osztályban oly sok a szép nő, Ámor e szabad nyilazásánál a lengye nőknek van legtöbb szerencséjük. Úgy látszik, az ízlés döntött a lembergi, krakkói, halicsi, sandomirsi idegen lányok mellett, kik lengyel ügyességet és könnyelmű jártasságot hoztak magukkal, amivel a komolyabb és tartózkodóbb magyar jellem nem versenyezhet." A nemes emlékű József főherceg, akkor még csak pár éve nádorispán. * A mai Petőfi-szobor táján. Kör alakú török erődítményből átalakított épületét rondellának nevezték. Színészettörténeti adataink forrása: Kádár Jolán: A budai és pesti német színészet története 1812-ig. (Német Phil. Dolgozatok, 1914.)