Magyar Szemle 12. kötet (1931. 5-8. sz.)
Asztalos Miklós: Jókai Mór politikai beszédei
JÓKAI MÓR POLITIKAI BESZÉDEI KÖZEL félszázad íveli át Jókai politikai szereplésének igazi kezdő- és zárópilléreit. A hosszú félszázadnyi út elvezette a legnagyobb mesemondót a Pilvax-kávéház márciusi ifjától a millenáris esztendő gyászos karcagi képviselőválasztási bukása hőséhez, az osztatlan népszerűség élvezetétől a fanyar kiábrándulás keserű érzéséhez. Azt, hogy élete utolsó éveiben népszerűsége, közkedveltsége olyannyira szertefoszlott, kései házasságának feleslegesen szellőztetett körülményein kívül majdnem kizárólag politikai szereplésének köszönhette. A függetlenségi közvélemény a márciusi ifjak nimbuszát Petőfi, Vasváry sorsához fűzte s bizony a szabadelvű párt kormánytámogató Jókaiját — ha nem is bélyegezte meg, mint Kossuth tette, az önző és kényelmes elvfeladás vádjával — egyhangúlag elitélte és ha elnézett neki valamit, akkor ennél alig vezette magasabb szempont, mint amelyből fakad az éretlenül csínytevő, de szeretett gyermek tetteinek a megbocsátása. Mintegy harminc évvel e népszerűtlen politikai pályafutást lezáró karcagi bukás után a magyar nemzetgyűlés azzal róta le kegyeletes emlékezését a centennáris Jókai, egykori tagja iránt, hogy kiadatta politikai beszédeit. És Jókai 1930-ban, egykori népszerűtlensége teljes mezében, politikai beszédeivel megjelent a magyar könyvpiacon, hogy mint „Jókai-újdonság" újabb hódításokat tegyen a magyar lelkekben. önként vetődik fel a kérdés : várjon az egykori népszerűtlenség revíziójának igényével lépnek-e elénk e kötetek — hisz manapság annyira benne vagyunk egykori politikai ítéleteink korszerű átértékelésében — vagy csak meg akarják menteni a feledéstől és közkinccsé akarják tenni azokat a Jókai-termékeket, amelyeket eddig semmiféle dísz- vagy olcsó kiadás nem vitt az olvasók elé? Újrafelvételt kér-e tehát a halott költő-politikus elvesztett népszerűségi perében vagy pedig mégegyszer gazdagon megajándékoz minket? A nemzetgyűlést nem vezette revíziós elgondolás. Nem utólagos igazolást és felmentést akart kicsikarni a kései közvéleménytől a politikus Jókai számára, hanem — amint azt az indítványtevő Szcitovszky Béla házelnök mondta — azt a soha nem lankadó érdeklődést akarta kielégíteni a beszédek hozzáférhetővé tételével, amelyre Jókai lángelméjének minden megnyilatkozása számíthat az ő művein nevelkedett magyar olvasóközönség előtt. Dicséretére váljék a beszédeket sajtó alá rendező s Jókai politikai pályafutását pompás összefoglalásban bevezetésül megíró Takáts Sándornak, hogy az ő tollát sem vezette erőszakolt igazolási célzatosság s így ha valaki beszél e két testes kötetben a poli-