Magyar Szemle, 1993 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 4. szám - Sutarski, K.: Katyn, Katyn ...

KONRAD SUTARSKJ: KATYN, KATYN... 409 tények száraz ábrázolásával lehetővé teszik a hazugság analízisét, a ha­zugságét, amelyet a gaztett végrehajtása után — egy teljes, hosszú fél évszá­zadon át — a szovjet hatalom egyre további nemzedékei alkalmaztak. Mielőtt a legutóbbi évek fölfedezéseire térünk — rövidre fog­­va — ismertetem a már korábban tudottakat. A­Z 1939. szeptember ELSEJEI, Lengyelország elleni hitlerista, né­met támadás után, tizenhét nappal később ugyanilyen táma­dást hajtott végre a Szovjetunió. Körülbelül kétszáznegyven­ezer lengyel tiszt és sorkatona került szovjet fogságba. A tisztek elhe­lyezésére három tábort hoztak létre: Kozelszkben (Szmolenszktől légvo­nalban kétszázötven kilométer), Osztaskovban (a Szelinger tó szigetén, a Moszkva-Leningrád vonaltól délre, Moszkvától háromszázhúsz kilo­méterre) és Sztarobelszkben (Harkovtól kétszáz kilométernyire keletre). Körülbelül négyezerötszáz, hatezerötszáz és háromezerkilencszáz hadi­foglyot, összesen majdnem tizenötezer személyt helyeztek el bennük. A táborok felügyeletét az NKVD látta el, mindegyiket egy­­időben, 1940 április eleje és május közepe között számolták fel. Ez idő után a foglyoknak nyoma veszett. Közülük csak­nem egészen négyszázötven személy menekült meg, akiket az odaszállítás előtt (egy esetben szállítás közben) elszakítottak nyomorult társaiktól. Azokról, kiknek nyoma veszett, csak annyi volt tudható, hogy Ko­­zelszkből a Szmolenszk melletti Gnyezdovo vasútállomásra vitték őket, itt a vagonokból rabomobilokba szállították át, és ezekben vit­ték tovább. A sztarobelszki foglyokat illetően csupán közvetett nyo­mok utaltak arra, hogy Harkov irányába vitték őket. Ismeretlen volt az osztaskovi tábor foglyainak útvonala. 1941-ben, miután a németek megtámadták a Szovjetuniót és a szovjet birodalom a szövetségesek oldalára állt, az emigrációs len­gyel kormány a szovjet szervekkel megállapodást írt alá, hogy a Szovjetunióban az ott fogolyként tartott, vagy egyáltalán az ország­ban tartózkodó lengyelekből lengyel hadsereget hoznak létre. A sok­ezer eltűnt tiszt utáni keresgélés, valamint az ügyben kezdeménye­zett, a legfelsőbb szovjet szerveknek és vezetőknek föltett kérdések, a lengyel kormány ismételt intervenciói mind eredménytelenek ma­radtak. Csak a német rádió nyújtott két évvel később váratlan vá­laszt, amikor 1943. április 13-án világgá röpítette a közleményt, amely szerint a hitleri csapatok által 1941-ben elfoglalt Szmolenszk környékén lengyel tisztek tömegsírjaira bukkantak. A sírok Gnyez­dovo vasútállomás közelében, a katyni erdőben lelhetők fel. A közle­mény szerint a tömegmészárlást a bolsevikok követték el. Két nap­pal később a Szovjetunió válaszul közzétette a saját — a németekével ellentétes — közleményét, amely viszont a hitleristákat nevezte a gyilkosság elkövetőinek. Ebben a helyzetben a lengyel kormány kér­te a Nemzetközi Vöröskereszt bizottságának összehívását. A Szov­jetunió ehhez nem adta beleegyezését, megszakítva egyúttal a len­gyelekkel a diplomá­ciai kapcsolatokat. A sírok feltárására és a holttestek vizsgálatára végül is — 1943 áprilisa-júniusa során — német felügyelettel került sor, ám ha­

Next