Magyar Szemle, 1993 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 4. szám - Sutarski, K.: Katyn, Katyn ...
KONRAD SUTARSKJ: KATYN, KATYN... 409 tények száraz ábrázolásával lehetővé teszik a hazugság analízisét, a hazugságét, amelyet a gaztett végrehajtása után — egy teljes, hosszú fél évszázadon át — a szovjet hatalom egyre további nemzedékei alkalmaztak. Mielőtt a legutóbbi évek fölfedezéseire térünk — rövidre fogva — ismertetem a már korábban tudottakat. AZ 1939. szeptember ELSEJEI, Lengyelország elleni hitlerista, német támadás után, tizenhét nappal később ugyanilyen támadást hajtott végre a Szovjetunió. Körülbelül kétszáznegyvenezer lengyel tiszt és sorkatona került szovjet fogságba. A tisztek elhelyezésére három tábort hoztak létre: Kozelszkben (Szmolenszktől légvonalban kétszázötven kilométer), Osztaskovban (a Szelinger tó szigetén, a Moszkva-Leningrád vonaltól délre, Moszkvától háromszázhúsz kilométerre) és Sztarobelszkben (Harkovtól kétszáz kilométernyire keletre). Körülbelül négyezerötszáz, hatezerötszáz és háromezerkilencszáz hadifoglyot, összesen majdnem tizenötezer személyt helyeztek el bennük. A táborok felügyeletét az NKVD látta el, mindegyiket egyidőben, 1940 április eleje és május közepe között számolták fel. Ez idő után a foglyoknak nyoma veszett. Közülük csaknem egészen négyszázötven személy menekült meg, akiket az odaszállítás előtt (egy esetben szállítás közben) elszakítottak nyomorult társaiktól. Azokról, kiknek nyoma veszett, csak annyi volt tudható, hogy Kozelszkből a Szmolenszk melletti Gnyezdovo vasútállomásra vitték őket, itt a vagonokból rabomobilokba szállították át, és ezekben vitték tovább. A sztarobelszki foglyokat illetően csupán közvetett nyomok utaltak arra, hogy Harkov irányába vitték őket. Ismeretlen volt az osztaskovi tábor foglyainak útvonala. 1941-ben, miután a németek megtámadták a Szovjetuniót és a szovjet birodalom a szövetségesek oldalára állt, az emigrációs lengyel kormány a szovjet szervekkel megállapodást írt alá, hogy a Szovjetunióban az ott fogolyként tartott, vagy egyáltalán az országban tartózkodó lengyelekből lengyel hadsereget hoznak létre. A sokezer eltűnt tiszt utáni keresgélés, valamint az ügyben kezdeményezett, a legfelsőbb szovjet szerveknek és vezetőknek föltett kérdések, a lengyel kormány ismételt intervenciói mind eredménytelenek maradtak. Csak a német rádió nyújtott két évvel később váratlan választ, amikor 1943. április 13-án világgá röpítette a közleményt, amely szerint a hitleri csapatok által 1941-ben elfoglalt Szmolenszk környékén lengyel tisztek tömegsírjaira bukkantak. A sírok Gnyezdovo vasútállomás közelében, a katyni erdőben lelhetők fel. A közlemény szerint a tömegmészárlást a bolsevikok követték el. Két nappal később a Szovjetunió válaszul közzétette a saját — a németekével ellentétes — közleményét, amely viszont a hitleristákat nevezte a gyilkosság elkövetőinek. Ebben a helyzetben a lengyel kormány kérte a Nemzetközi Vöröskereszt bizottságának összehívását. A Szovjetunió ehhez nem adta beleegyezését, megszakítva egyúttal a lengyelekkel a diplomáciai kapcsolatokat. A sírok feltárására és a holttestek vizsgálatára végül is — 1943 áprilisa-júniusa során — német felügyelettel került sor, ám ha