Magyar Szemle 19. kötet (1933. 9-12. sz.)

Katona Jenő: Két költőarc

Szept. KATONA: KÉT KÖLTŐARC 57 Csodálatosan tiszta és egységes hangulatok mellett (Szeretlek), utolérhetetlen művészettel mutatja be, hogyan törik meg a férfilélek, aki oly magasan jár, hogy az még bűneit sem érheti el, egy nő tükré­ben. Mint a zene, testtelen bűvös bujaság előtte a férfi szelleme, aki­vel szemben volna valaki s akinek mégis rendeltetésszerűen csak egy alkatrésze. (Egy asszony beszél I., II.) Boldog a férfiönzés sikere, amely minden törvényt és modern nőemancipációt megcsúfolva „semmiért egészent" követel. A nő és férfi között alku, ha szent is, alku és két önzés titkos párbaja: „Mert míg kell csak egy árva perc, kit törvény véd, felebarátnak külön, neked, még jó lehet; míg magadra gondolni mersz, törvényen kívül, mint az állat, míg sajnálod az életed, olyan légy, hogy szeresselek, míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan mint lámpa, ha lecsavarom, halott és akarattalan: ne élj, mikor nem akarom; addig nem vagy a többieknél ne szólj, ne sírj,­e bonthatatlan se jobb, se több, börtönt ne lásd; addig idegen is lehetnél, és én majd elvégzem magamban, addig énhozzám nincs közöd, hogy zsarnokságom megbocsásd." (Semmiért Egészen) Ez a magas­,önkötelességét érző önzés, amely az egyén tisztaságát félti, szól felénk a közösséghez való viszonyában is. Ez az igazságot csak egyenként az agyakban érzi lehetségesnek, mert ami belőle piacra lép, mind érdekképviselet. Érdektelen szánalommal rettegi hitre, tettre gyengeségével a „Párt válaszát", mely magánya barlangját kardként kutatja át és a jövőt a bestiábbnak juttatja (Politika). Esztéti­cista individualizmusa védekezés egy a jobb felé esztelenül rángó kor zűrzavarával szemben. De itt is megcsendül valami csodálatos testvériség, amely szinte cáfolja az előzőket. A körúti éjszaka sétájá­nak öngyötrően vizionált, embertelen lemondásában, a lelkek egyes­ségét profán fordításban adó, új lakást szentelő elmélkedésben: „kapcsolókat és vezetékeket valami nem­ ismert közösség küldte hozzám, hogy életemet szomszéd sorsokkal összekössék s vezetve mind (együtt s rejtelmesen, ahogy a Föld egyszerre vezeti és egy tengerbe kis és nagy folyóit) így szóljanak: " Érezd bennünk a lelkek egyességét, mint tíz ujj érzi egymást, mikor imára kulcsolódik." (új jósban) S végül a „Kortársak" vörösmartyasan kozmikus, fölülmúlha­tatlan szépségű himnikus soraiban: ,,... Az igazi haza az Időé, nem a Földé. Az Időből halunk ki mind, az Időből, amely hazák fölött hazánk lett új s nagyobb közösség szerint Az igazi haza az Időé, nem a Földé: meghal az Egy Idő, de a Föld él örökké

Next