Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5-6. szám - ESSZÉ - Illyés Mária: „Amit a közönség nem láthat" - Beszélgetés Kőszegi Antal főmérnökkel, aki a Szépművészeti Múzeum rekonstrukcióját irányította
68 MAGYAR SZEMLE, 2019.5-6. SZÁM meg a döntés, és akkor kezdtük meg az előkészületeket arra, hogy a múzeumnak nagyjából 40 százaléka felújításra kerüljön. Ebbe beleértendő a teljes Román tömb, ami a Reneszánsz csarnoktól a Dózsa György út felé eső épületrészt jelenti. Szó szerint a pincétől a padlásig. I. M.: A felújított és megnyitott Román csarnok rengeteg látogatót vonz. Újranyitás hetven év után címmel gyönyörű album jelent meg, lenyűgöző illusztrációkkal, a Román csarnok történetét feltáró, komoly kutatási eredményeket felvonultató tanulmányokkal, a falfestés egykori megtervezésének, művészi koncepciójának kialakulásával és a restaurálások folyamatának bemutatásával. De sehol nem olvashattunk arról, hogy milyen technikai, technológiai, mérnöki munkát jelentett ez a felújítás. A te kalauzolásoddal az építkezés idején nagy mélységekben is járhattunk az épület alatt. Nagyon izgalmas volt látni, még laikusként is, hogy a Schickedanz-féle építkezésnek milyen volt az alapozása, milyen tartószerkezeten áll az épület. Fantasztikus látvány volt. Szakmailag milyen véleményt alkottál magadnak az egykori építők munkájáról? K. A.: A kérdésre egy kis kitérővel - az elkészült szerkezeti munkák részletes ismertetése után - adnék választ, azért, hogy Schikedanz munkáját kellőképpen, méltóan értékelni lehessen. Még korábban, a 2006-2008-as időszakban, amikor a Ión és a Pergamon csarnokot klimatizált és biztonságtechnikával ellátott módon létrehoztuk az említett időszaki kiállításra, akkor a Pergamon csarnok alatt a mélyföldszinten egy nagy szellőzőgépházat alakítottunk ki. Ez akkor az aláépítésnek már a harmadik és negyedik üteme volt, hiszen - ahogy említettem - megelőzőleg a Barokk csarnok is aláépült. Azt tudni kell, hogy minden ilyen aláépítést meg kell, hogy előzzenek egyéb feltáró munkafolyamatok, tehát már akkor némi fogalmat nyertünk az épület eredeti alapozásáról. A 2010-től indult „Román csarnok és kapcsolódó terei" elnevezésű rekonstrukciós projektet épületdiagnosztikával, felmérésekkel, illetve a tervezéssel készítettük elő. Emellett párhuzamosan át kellett gondolni és ki kellett dolgozni, hogy miként lehet a rekonstrukcióval érintett részt munkába fogni, oly módon, hogy a múzeum felújítással nem érintett többi része - vagyonvédelmi, műtárgyvédelmi szempontból egyaránt - biztonságosan el legyen zárva a munkaterületektől. Ez rendkívül fontos volt, ugyanis a Reneszánsz csarnokon túli barokk tömbbe, valamint a Ión csarnokba kellett az összes műtárgyat áttelepíteni, és ehhez az érintett tereket átmenetileg raktárként, képtárként kellett kialakítanunk, ideiglenes polcrendszerek felállításával. Arra törekedtünk, hogy - bár nem volt klimatizálható - a barokk képtárba kerüljenek a festmények, viszont a Ión csarnok klimatizált maradjon, mert oda került át a régi szoborgyűjtemény, továbbá az egyiptomi műtárgyak. A 2012 és 2014 közötti időszakban mindezt megszerveztük, kialakítottuk, ugyanakkor a múzeum munkatársainak nagy része számára a Magyar Nemzeti Galériában alakítottunk ki új munkaszobákat. Ugyancsak a Nemzeti Galéria épületében - döntően az „A" épületrészben - meg kellett teremteni az időszaki kiállításokra alkalmas klimatizált téregyüttest. Mindezek természetesen csak ideiglenes célú előmunkálatok voltak.