Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5-6. szám - ESSZÉ - Illyés Mária: „Amit a közönség nem láthat" - Beszélgetés Kőszegi Antal főmérnökkel, aki a Szépművészeti Múzeum rekonstrukcióját irányította
A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM REKONSTRUKCIÓJÁRÓL 71 azt mondtad, hogy azért elismeréssel nézel a Schickedanz-féle alapozásra. Ahhoz képest, hogy abban a korban mit lehetett megcsinálni, ők jó munkát végeztek. K. A.: Igen. S ez egyben a válasz az egykori építők munkájára vonatkozó korábbi kérdésedre is. Nekem az a véleményem, hogy amióta az ember épít, a maga korában mindig csúcstechnológiával épített. Lásd a rómaiakat. A Parlament esetében az történt, hogy jelentős vastagságú tömör betonlemez alapot készítettek és erre építettek, így elosztva az épület jelentős önsúlyát. A Szépművészeti Múzeum esetében viszont - mivel ott nem volt annyira himányos a talaj, mint a Duna-part menti iszapos fövenynél - homokos talaj volt, ami az építésnek sokszor jobb talaja, mint az agyag. Schickedanz ezt pontosan tudta: nem lett az alap túlméretezve, hanem éppen úgy építtette meg ezeket az alaptesteket, hogy ez a hatalmas, impozáns épület - ahol még teherelosztó alsó betonréteg sincs, mint a Parlamentnél - tökéletesen áll. És amit még hozzá lehet tenni, hogy tulajdonképpen ő úgy oldotta meg a feladatot, hogy a nagy csarnokok alatt kiemeltette a földet és a kiemelt föld helyét bányahomokkal töltette ki. Tehát nem sittet dobáltatott be, mint ez sok nagy épület építésénél megtörténik, hanem nagyon pontos munkát végeztetett. Ezt bizonyítja az is, hogy ennyi alapos és nagyon modern technológiával elvégzett beavatkozást elviselt a múzeum épülete. A kivitelezés során a süllyedés megengedett tűréshatára 0 és 2 centiméter között volt. Mi elértük azt, hogy még fél centimétert sem süllyedt az épület, komolyabb szerkezeti repedés egyetlen falon sem volt. De a kockázat nem csak a mély alapozás miatt volt nagy, hanem mert a mélyföldszinten - ahol, mint említettem, kiállítótereket nyertek a Magyar-I., Magyar-II. és az Antik I., Antik-II. alatt - most más funkciók jelentek meg: bekerült a ruhatár az egyik oldalon, egy nagy kávézó-étterem pedig a másikon. Éppen ezért, hogy a két terem között átlátható legyen a tér, egyetlen teremként hasson, a tömör, vastag teherhordó alsó falakat a tervezők pilléresítették, tehát hatalmas falpilléreket és falnyílásokat alakítottunk ki. Ez azért figyelemre méltó, mert a megosztott sávalapi terhek most koncentráltabban jelentek meg - és mégis: az aláépítés ellenére és az alépítményi falak pilléresítése ellenére is olyan kitűnően sikerült a munka, hogy messze a tűréshatár alatt maradt az épület mozgása. I. I. M.: Amikor fellép egy probléma az ilyen munkánál - hiszen ti sem tudtátok az épületdiagnosztika ellenére sem, hogy mit fogtok látni - hogyan dolgozik együtt a tervező építész és a kivitelező? Hol vannak a feladataik határai és mennyi kooperáció szükséges az ideális megoldásig? K. A.: A sávalapok szilárdítása tekintetében az épületdiagnosztika valóban nem tudott előzetes eredményeket adni, mert a múzeum „lakott" volt, tehát a múzeum belsejében szükséges és kielégítő alapfeltárásokat nem tudtunk végezni. Ezért adódtak ezek a meglepő problémák. A kérdésre válaszolva azt tudom mondani, hogy ebben az esetben a hármas együttműködés célravezető volt. Az építtető (és a műszaki ellenőrök), a tervező és kivitelező között jó és megbízható munkakapcsolat alakult ki. Függetlenül attól, hogy - mint minden építkezésnél - bár a résztvevőknek azonos a céljuk (az objektum megvalósítása), annak ellenére, hogy sok érdekellentét ütközik, sikerült a felmerült műszaki problémát