Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 7-8. szám - ESSZÉ - Arday Géza: Önazonosság, közép-európai pop-art és kaméleonizmus - Galambos Tamás festőművész pályaképe

88 MAGYAR SZEMLE, 2019. 7-8. SZÁM hogy finom gunyorossága átmenetileg is puszta szellemességbe, sértő gúnyba csapna át. Festőnk mosolya megértőbb, megbocsátóbb, mintha fölényeskedő iró­nia lenne, még kevésbé, mintha csupán szatíra, mely ostoroz, néha öl. Galambos látásmódja bölcsebb, elnézőbb [...], a dolgokat szelíden átitató, így leplező hu­mor."­ Természetesen a Galambos-festményeken sem mindig magától értetődő az ironikus jelentés kódja, olykor gondolatilag kell megküzdeni érte, s amely hu­moros (vagy tragikus) jelentéssel szolgálhat, és a közvetlenség és az érdekesség határán helyezkedik el, metaforája pedig a romantikus életérzés. Kaméleon, „kaméleonizmus" és az irónia világa A kortárs képzőművészek állami felkérést kaptak 2011-ben, hogy a jelentősnek ítélt történelmi eseményeket a képzőművészet nyelvén ábrázolják az Új Alaptör­vény díszkiadásában. Galambos Tamás alkotta akkor az egyik legkarakteresebb, de egyúttal legtöbbet vitatott művet Nagy Imre újratemetésével kapcsolatban.­ Galambos Tamás többször azt nyilatkozta, hogy megtiszteltetésnek érezte a felké­rést, bár korábban sose kapott állami megrendelést, ezért szokatlan volt az alap­helyzete. (Nemcsak a szocializmusban nem tartozott a kényeztetett művészek közé, hanem később sem, ezért mindig független tudott maradni. Így történt ez az Agyaggalamblövők című '70-es évekbeli, vagy a Restaurátorok című '80-as évek­beli képei esetében, majd 2006-ban festett Barikád és a Kordon festményeken is. Mindig is foglalkoztatták a nagy horderejű aktuális történelmi események, ame­lyeket a saját nézőpontjából festett meg, amihez a szatíra és az irónia elemeit hasz­nálta fel. Jó néhány ilyen jellegű képet festett már a '60-as évek végétől kezdve, például a környezetpusztító technokráciáról, a szektás és bigott vallási fanatiz­musról, taplófejű bürokratákról, Trianonról, nácizmusról, a Rákosi-korszakról, a bankok uralmáról vagy éppen a vörösiszap-katasztrófáról.) Amikor a Nagy Imre újratemetése mint téma először felvetődött, akkor tisztáznia kellett az ehhez való művészi és emberi viszonyulását. Tizenhét esztendős volt 1956-ban, amikor a gimnáziumi osztálytársaival vonultak fel az általuk festett transzparensekkel, így vallott a forradalmi időkről: „23-án gyönyörű napsütéses idő volt, tanárunk ve­zetésével az egész osztály kivonult a Közgázhoz, majd át Budára a Bem-szobor­­hoz, utána a Parlament és a Rádió következett. Akkor még nem lőttek. Egész idő alatt szinte lebegtem az úttest fölött, olyan lelkesedést és elszántságot éreztem. Ha akkor fegyvert adnak a kezembe, minden áldozatra képes lettem volna. Az elkövetkező napokat a barátoméknál töltöttem a Baross utcában [...], kijártunk a városba, láttuk a sok szörnyűséget, lyukas zászlóval letakart forradalmárt, akasz­tott AVH-sokat. Sorba álltunk élelemért, és rettegtünk, amikor feltűntek a tankok . Lakatos István (1927-2002) Kossuth-díjas író, költő és műfordító: Galambos Tamás képeiről, Galambos Tamás képíró művészete, Bp., 1994. 8 Több újságíró (pl.: Tossenberger Adél, Stumpf András, Krausz Viktória) foglalkozott újságcikkében meglehetősen negatívan és rosszindulatúan a felkéréssel, illetve kifejezetten a kaméleonos Nagy Imre újratemetése című művel. 9 Barta Boglárka: Kaméleonok kora (http://www.demokrata.hu/cikk/kaméleonok-kora)

Next