Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11-12. szám - ESSZÉ - Jobbágyi Gábor: Ők és mi. Győztesek és vesztesek
JOBBÁGYI GÁBOR: ŐK ÉS MI, GYŐZTESEK ÉS VESZTESEK 91 Nagymamám 1956. november 18-án, kórházban halt meg, egy lakásunkba csapódó szovjet akna miatt, amikor én is életveszélyesen megsebesültem. Édesanyám a Verebély-Bókay orvos-dinasztiák leszármazottja, Verebély Tibor orvosprofesszor lánya. A Verebély orvos-dinasztia - ősi magyar nemesi család - legnevesebb személyisége Verebély Tibor sebészprofesszor, aki a Felsőház tagja volt, rektor, az Orvosi Kamara elnöke, a Corvin-lánc kitüntetettje 1941-ben bekövetkezett haláláig. Felesége Bókay Nadine volt, és házasságukból öt gyermek született: Judit, Tibor, Pál, Nadine (édesanyám) és Erzsébet. Verebély László műegyetemi tanár volt, a felesége Bókay Judit, és négy gyermekük született. Testvérük Verebély Margit, akinek férje Pekár Imre, és akinek családjában volt Pekár Gyula, az író. A Bókay család német eredetű, a 19. század elején érkezett hazánkba ősük, Bock János orvos. Az 1848-as forradalom idején annyira fellelkesedett a magyar ügyért, hogy nevét - barátja, Jókai Mór tanácsára - Bókayra változtatta. („Fia én Jókai vagyok, legyél Te Bókay" - mondta állítólag Jókai.) A Bókay orvosdinasztia tagjai 6 generáción keresztül meghatározó orvosai voltak a magyar gyerekgyógyászatnak, ezért már a 19. század végén nemesi címet kaptak. (A továbbiakban a két család tagjai közül csak azokról szólok részletesebben, akivel vagy a Jobbágyi családnak, vagy nekem közelebbi kapcsolatunk volt 1945 után). Úgy hiszem, őseink e négy családi ágából látszik, hogy a 20. század első felére tisztes polgári-értelmiségi családdá váltak, így az 1945 előtti társadalom „győztesei" közé számítottak, a kor viszonyai között nagyon jó anyagi körülmények között. Itt kell megjegyezni egy fontos tényt. 1945 után a vagyonukat vesztett köznemesi családok tagjait a „dzsentri" névvel illették, mert vagyonukat elmulatták, elkártyázták. Földingatlanaik jelentős részét 1848 után államosították, illetve Trianon után a határon túlról kellett a mai országba menekülniük. Valójában a polgári korban jelentős részük diplomát szerzett, állami tisztviselő lett, katonai pályára lépett, vagy egyetemi, tudományos pályára. A családok helyzetében a nagy törés 1945 után következett be, akkor a családtagok jelentős része vagyonát, egzisztenciáját vesztve a „vesztesek" közé került. A család1945 után „A békákat nem kell mind megölni, elég a mocsarat kiszárítani." (Rákosi Mátyás) A családunk életében alapvető változás állt be 1945 után. Bár apámat igazolták a háború után, nagy megnyugvás nem következett. Anyám életveszélyesen legyengült a háborús idők nélkülözései miatt; itt voltak a szovjet csapatok, tombolt a hiperinfláció. Ez többek közt azt jelentette, hogy apám munkahelyén minden nap reggel adtak fizetést, mely délutánra semmit sem ért. Ezért anyám minden reggel bement a bankba a pénzért, s azonnal be is vásárolt a piacon.