Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 1-2. szám - ESSZÉ - Gróh Gáspár Széljegyzetek egy fontos regényhez - Nádas Péter: Világló részletek - 3. rész

88 MAGYAR SZEMLE, 2019.1-2. SZÁM Ezt mutatja az, ahogyan a családjával kapcsolatban álló kommunisták néme­lyikének sorsát idézi. A Le Vernet táborában a falangisták (vagy saját elvtársaik) elől Franciaországba menekülő magyar kommunisták között ott volt Münnich Ferenc, a forradalom leverésének egyik kulcsfigurája, de ott volt az utcák és is­kolák névadójaként ismertté vált Sziklai Sándor, a család ismerőse. Róla Nádas a Kádár-kori propaganda gyártotta hazug legendát elfogadva ír, mely szerint 1956. október 26-án, a Kossuth téri tömeggyilkosság utáni napon lincselték meg buda­keszi otthonában. Állítása megerősítésére a rosszul informált Déry Tibor napló­ját idézi, aki szerint Sziklai az első meglincselt kommunista. Csakhogy Sziklait (Mezőhöz és Asztaloshoz hasonlóan) nem lincselték meg, vele még csak nem is felkelők végeztek. Ezzel szemben ablakából előbb ő lőtt agyon egy fegyvertelen fiatalt a lefegyverzésére érkező civilek közül, majd kézigránátot dobott közéjük. Lakásában már holtan találták, öngyilkos lett, miután lelőtte apósát, talán azért, mert az ellenezte veje vérontását. A kádári megtorlás rendszerének bírósága ál­lítólagos gyilkosai közül többeket halálra és életfogytiglanra ítélt, ezek egy része időben nyugatra menekült, az itthon maradtak közül kettőt kivégeztek, a töb­biek 4 évtől életfogytig terjedő börtönbüntetéseket kaptak. A Sziklai-ügy pedig beépült a fasiszta ellenforradalmi csőcselék kegyetlenségéről szóló hazug kádári propagandába. Amit Nádas máskülönben nem fogad el. De nem is tud elsza­kadni tőle. Ezért is kell úgy gondolnia, hogy „ez a forradalom nem tudta, ké­sőbb sem tisztázta, hogy mit tett, és mit mikor és miért tett". De mikor is tehette volna? Menetközben? Vagy a kádári terror idején? Vagy évtizedekkel később, amikorra a történtek egyre nehezebben voltak feltárhatók, és akkor kellett nar­­ratívákból rekonstruálni őket, amikorra a kérdéskör végletesen átpolitizálódott? Nádas megpróbálkozik egy értelmezéssel: „Szabadságmozgalom, de nem polgári szabadságmozgalom, a szabadság eszménye nem a személy szabadságához, nem a szabad személyek szabad társulásához és jogi egyezményeihez köti, hanem a nemzeti függetlenség kívánságához" - írja, mintha egy megszállt országra eről­tetett diktatúrában a személyi-polgári szabadság megvalósításának első számú akadálya nem a nemzeti függetlenség hiánya lenne. Nem tudhatjuk, hogy ennek meglátásában a posztkommunista emléknyomok vagy a neoliberális doktrína embertana akadályozza-e meg. Elbeszélése alapján azt gondolhatjuk, hogy a forradalomhoz kell egy forradalmi helyzet és egy forradalmár kör, amely előkészíti, és aztán egy adott pillanatban kirobbantja. „Nem mintha a magyar forradalom nem rendelkezett volna azokkal az ismérvekkel, amelyeket az európai polgári forradalmak teoretikusai egy intelli­gensen működő forradalom tulajdonságainak tartanak" - írja. Vagyis a forradalom javára írandó, hogy teljesítette a „polgári forradalmak teoretikusai"-nak elvárásait. Ezek körébe tartozott másfél éves „elméleti és politikai szempontból igen tartalmas inkubációs fázisa, az előkészítő munkát felkészült értelmiségiek végezték". Ezek szerint a magyar erjedés már a XX. kongresszus előtt megkezdődött. A nyilvános­ság semmit nem tudott erről, csak arról, hogy a Sztálin halálát követően, 1953 jú­niusában kormányra került Nagy Imrét Rákosi, illetve a rákosista szárny rövidesen megbuktatta, ami nemhogy a forradalom, hanem a reformok útját is lezárta.

Next