Magyar Szemle 29. kötet (1937. 1-4. sz.)

Ferdinandy Mihály és Istványi Géza: Az Egyetemes Történet új kötetei

AZ EGYETEMES TÖRTÉNET ÚJ KÖTETEI I. KÖZÉPKOR A MODERN GONDOLKODÁS szereti kidobni a „haladás" f­ fogalmát léggömbje kosarából. Aligha jár el helyesen. Az / % emberiség valóban halad, ha nem is abban az értelmében X JL a szónak, ahogyan ezt a XIX. század használta. Nem a „boldogság", az „élet és vagyonbiztonság", tehát kívülről elfogható célok felé halad, hanem mint időben és térben lefolyó, dinamikus jellegénél fogva leginkább drámainak nevezhető cselekmény halad az önmaga megvalósításának és megvalósulásának robbanásokkal és katasztrófákkal teljes útján. Haladtában, azaz időben és térben tör­ténő áramló elmozdulásában, belső kényszere támad arra, hogy vissza­forduljon és e visszafordulása történeti momentumának megfelelő módon mérlegelje és végigtekintse a megtett utat. Hasonló ez az egyes ember visszafordulásához önmaga elmúlt sorsának mérlege­léséhez, amely nem azért történik, hogy a jövőre praktikus tanulságok legyenek levonhatók, hanem egy olyan belső szükségből, amely a múlttól nem enged elszakadnunk, mert az is „mi" vagyunk. Ez a történeti kutatásnak talán egyik legbelsőbb oka. Az emberi nem története — „haladásának" tán egyik iránya ez — mindig inkább összeomlik egyetlen hatalmas folyamban, amely mindig jobban szükségessé teszi azt, hogy a saját múltját kutató Ember az egész glóbus emberi történetét, tehát az emberi szellem metamorfózisainak rajzát mint egységet szinte műalkotásszerűen, egységesen fogja fel. Ez a folyamat olyan régi, mint a keresztény kul­túra. Európa, mint hatalmi és mint szellemi jelenség is, megszületése óta tulajdonképpen csak hódít és terjed: előbb a földrajzi értelemben vett Európára terjedt ki, majd kiáradt a Közelkelet felé, végre a nagy felfedezések kora óta valóban ,,világtávlatok"-ban mozog s a hatalmas gyarmatbirodalmak által civilizációjának és politikai for­máinak bélyegét ütötte a többi világrészekre. Ma abban a históriai pillanatban leledzünk, amikor a meghódított földségek sajátos kultú­rája átüt a miénken: megkezdődött egy megdöbbentő és érdekes folyamat,­­ egy hatalmas visszahatás, mikor Ázsia, Afrika és az Ame­rikák ősi lelkisége megint kibukkan, Ausztrália saját törvényei szerint rendezkedik be és ebben az óriási, hihetőleg századokra kiterjedendő folyamatban „Európa", — ez a latin-keresztény-germán szellemi egység — lassan keveredve idegen elemekkel, ősi jellegében alá­hanyatlik, de az egész világnak örökbe fogja hagyni egykori magának

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék