Magyar Szó, 1900. május (1. évfolyam, 78-104. szám)
1900-05-01 / 78. szám
Előfizetési ár Egész évre .. . . 28 kor. — fll. Fél évre . . . . . negyed évre .1 • • 7 st ~~~ n Egy hónapra... . ‘3 . 40 „ Egyes szim .. ... 8 fillér. Vidéken • • . . . . 10 „ Szerkesztőség: Budapest, 1900. ELSŐ ÉVFOLYAM (78. szám.) IV., Sarkantyús-utcza 3. AGYAR SZÓ Politikai napilap. Felelős szerkesztő: Dr. PÁLYI EDE. Apróhirdetések ára : Egy ezó ....... 4 fillér Vastagabb betűvel ... 8 fillér Hirdetések díjszabás szerint. Megjelen minden nap. Kiadóhivatal, IV., Sarkantyus utcza 3. Kedd, május 1. Közlekedési ügyek. Budapest, április 30. Nemrégiben volt alkalmunk e helyen rámutatni az ipar- és kereskedelmi ügyektől elválasztandó külön „vasúti minisztérium“ felállításának elkerülhetetlen szükségére, amit az ahoz fűződő fontos közgazdasági indokok komoly mérlegelése mindinkább sürgetően követel. Az a körülmény, hogy ennek a kérdésnek a megoldásával a Széll kormány ez ideig egyáltalán nem foglalkozott, vagy esetleg foglalkozni sem kíván, ma már korántsem jelenti a kérdés elejtését, mert közvetlen forrásból merített értesülésünk szerint a közélet legkiválóbb egyéniségei s a számottevő politikusok nagy része lapunk álláspontjával e tekintetben teljesen egyetértenek , mert tudvalevőleg a Széll-kabinet sem az örökkévalóság jegyében született, — a „kereskedelmi“ és „vasúti“ külön minisztériumnak szervezése már legfelebb csak rövid idő kérdése lehet. „ Vasúti“ minisztériumról beszélve, a megjelölést természetesen csakis „pars pro toto" használhatjuk, mert hiszen a kereskedelmi minisztériumból nemcsak a szoros értelemben vett vasúti ügyek volnának kiválasztandók, hanem annak mindazon reszortjai, amelyek nyilvánvalóan közlekedési ügyek s az ipar- és kereskedelemmel közelebbi szerves összefüggésben soha nem állottak. A folyam- és tengerhajózás, különösen díjszabási tekintetben a vasúti politikának oly közvetlen kiegészítő részét képezi, hogy attól nem is volna elválasztható; — a közutak s az ezek építését és felügyeletét teljesítő államépítészeti hivatalok a kereskedelmi politikától annyira távol állanak, hogy ezek legfőbb vezetése a kereskedelmi miniszter kezében meg sem hagyható; de viszont a posta, távíró és távbeszélő is elvitázhatatlanul közlekedési intézmény, amelynek a kereskedelemhez legfelebb annyi köze lehet, hogy azt az iparosok és kereskedők is igénybe veszik, ami egyébiránt a vasúti minisztérium vezetése alatt sem ütköznék akadályokba. Azonban az újonnan felállítandó minisztérium kebelében kétségtelenül a vasúti ügyek intézése képezné a legfontosabb és legnagyobb állami feladatot, mert míg a hajózás, a közutak és államépítészeti hivatalok, a posta, távíró és távbeszélő, valamint az utóbbiak keretében létesült postatakarékpénztár ügyeinek az elintézésére egy-egy szakosztály elegendő, addig magának az államvasutnak legfelső fokban való igazgatására legalábbis öt teljes szakosztály szükséges s így a közlekedési ügyeket felölelő minisztérium joggal viselhetné akár a közlekedési akár a vasúti minisztérium címet. De ha a nyilvánvalóan közlekedési ügyek kivételnek is a kereskedelmi minisztérium fenhatósága alól, korántsem kellene attól tartanunk, hogy a kereskedelmi minisztérium majd nem bír oly működési térrel, mely az ő külön fennállását indokolttá tenné. A természetszerűleg ott maradó ipari és kereskedelmi ügyek, a statisztika és mértékhitelesítő hivatalok, zálogházak stb. nemcsak hogy elegendő dolgot adnak a kereskedelmi minisztériumnak, de egy-egy szakminiszter tevékenységét és ambicióját teljes mértékben igénybe is veszik. Elárvult hazai iparunk s napról-napra tengődő kereskedelmünk érdeke egyenesen s szükségszerűleg követeli, hogy a kereskedelmi miniszter idejét és tevékenységét ne forgácsolja el százféle reszortügy gondozására, hanem összpontosítsa valahára oly kereskedelmi politika megteremtésére, amely közgazdasági életünk ezen fontos tényezőit a feneketlen kátyúból kiemelje. Mert az ez ideig folytatott kereskedelmi politikánk — sajnos, — még csak a komolyság jellegével sem bírt, annál kevésbé volt céltudatosnak és önnállónak mondható. Az ipar és kereskedelem legszembeszökőbb bajai csak ideiglenes takaró alá kerültek egy-egy vasúti díjkedvezmény engedélyezésével, ami a magyar iparnak és kereskedelemnek döntő hasznára nemigen vált, de mindig az államvasút jövedelmének számottevő megnyirbálására vezetett. Az olyan politika, amely az ipar és kereskedelem fellendítésére csak annyit képes tenni, hogy az államvasút zsebéből vájkálja elő az állami támogatás eszközeit, soha nem fogja életre kelteni tengődő iparunkat és kereskedelmünket s éppen azért a vasúti s ezzel együtt az összes közlekedési ügyeknek a kereskedelmi minisztériumból való kiválasztása nemcsak a vasúti, de a kereske dész önellentmondásairól Hume megfigyelve tapasztalását, észrevette, hogy az ok és okozat közt más összefüggést nem talál, mint csak azt, hogy azok egymásután következnek. Az ütést követi a fájdalom. De mikép lesz az ütésből fájdalom, azt ugyan ki nem tapasztalhatjuk. Az ütés és fájdalom közötti kapcsot föl nem fedezhetjük. Ebből Hume azt következtette, hogy az ok és okozat között kapcsolat egyáltalán nincs, hanem mi csak úgy hisszük, hogy valami benső hit kényszeríti reánk annak a föltevését, hogy ilyen kapocs mégis csak van. Hume meg akarta menteni az emberiséget attól a babonától, amely okozati összefüggés nevén elhitette velünk, hogy ok és okozat tényleges kapcsolatban vannak egymással. De mit tett Hume ? Egy babona helyébe kettőt, egy csoda helyébe a csodák és deus ex machinák végtelen számát állította. Mert 1. azt mondani: „nincs okozati összefüggés, hanem van egy benső hitünk az ok és okozat összefüggéséről", ez csak játék a szavakkal. Az „okozati összefüggés" szava helyett Hume a „benső hit" szót alkalmazta. Előbb azt mondja, hogy ok és okozat között nem veszünk észre kapcsolatot, a megismerés folyamában nem merül fel egy harmadik tény, mely a két ténynek, az ok és okozatnak kapcsául szolgálna. De rögtön rá fölfedezi ezt a harmadikat: a „benső hit" képében anélkül, hogy ennek a magyarázatába belemerészkednék. Az „okozati összefüggés“sel szemben kételkedése nem ösmer határt, egyszerűen kitörli azt a létezők sorából. A „benső hit"-nél pedig dogmatikus kijelentéssel elégszik meg. Ergo est. 2. Ha igaz, hogy ok és okozat között nincs kapcsolat, hát akkor mikép jön létre az okozat? Higgjük el Huménak, hogy az okozati összefüggés tapasztalatilag meg nem ismerhető, az tehát egy csoda , de ne állítsunk ez egy csoda helyébe végtelen sok csodát, mivelhogy Hume minden egyes okozat megszületését csodának minősíti, olyannak, aminek magyarázatát adni nem lehet. E két ellenvetésben szemmelláthatólag Huniénak csak pozitív állításai kifogásoltatnak; az ő negatív eredménye, az összefüggés, a kapcsolódás kiküszöbölése még mindig jogosultnak látszik. Ez a látszat mindaddig fenmarad, amíg az okozati összefüggésnek helyes értelmezést nem adunk. Két körülményre kell e tekintetben utalnom. 1. Mindig több ok hoz létre egy okozatot. Bármennyire ellenkezzék is e tétel a közfelfogással, mely egy okot tételez minden okozat számára, csak bámulnunk lehet a közfelfogásnak ez ellenkező véleményén. Mikép is élhetnek az emberek abban a tévhitben, hogy egy ok létrehozhat okozatot ? mert hiszen mi indíthatja változásnak ezt az egy okot, hogy azzá legyen, amit okozatnak nevezünk? Nem-e nyilvánvaló, hogy ehhez az egy okhoz a másiknak is hozzá kell járulnia és csak kettőjük egyesülése adhatja a harmadikat: az okozatot ? Nem bizonyítják-e ezt a jól megfigyelt tapasztalati tények, amelyek szerint semmi sem jöhet létre, ha csak apja, vagy csak anyja volna. Minden újszülött csak apa és anya közös gyermekeként jöhet a világra. 2. Az okozati összefüggés nem abban áll, hogy az ok kapcsolatban van az okozatával, hanem abban, hogy az okokat képező tények kapcsolódnak egymáshoz ; ezt a kapcsolódást magát nevezi a köznyelvi okozatnak. «/ Mi a repülés ? A madár ereje ? Nem. A levegő ellenállása ? Nem. A repülés e kettőnek összehatása. Jól értsük még azonban: a repülés nem e kettő összehatásának eredménye, vagy mint mondani szokás: okozata, hanem a repülés semmi egyéb, mint maga ez az összehatás. A repülés nem következménye annak, hogy a madár ereje és a levegő ellentállása között összehatás támadt, hanem a repülés maga az a tény, hogy e kettő összekapcsolódott. Íme, ki van küszöbölve az okozatiság tüneményéből minden csodaszerü. Amig az okozatot úgy fogjuk föl, hogy az mint tény megkülönböztetendő az okától, vagy okaitól, addig joggal kérdezhette Hume: mikép lesz egyik tényből, egyik jelenségből, egyik dologból a másik. Mihelyt azonban csak egyetlen egy tényt látunk az okozatiságban fennforogni : azt, hogy az okok egybekapcsolódnak és ezt az egy tényt nevezzük okozatnak,