Magyar Szó, 1901. február (2. évfolyam, 28-51. szám)

1901-02-01 / 28. szám

Február 1. revízió helyett az új jelszót: a katholikus ül­dözést. A M. Állam napról-napra erről vezércik­­kezik és Ugron Gábor, hír szerint, még a kul­­tusz-budget tárgyalását megelőzőleg nagy lármát fog csinálni ebből a kérdésből a kép­­viselőházban. A választásoknál tehát Széll Kálmán párt­jának bal­szárnya a „katholikus" jelszóval fog a kormány és a szabadelvűség ellen síkra szállni. MAGYAR SZÓ ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. I. Budapest, jan. 31. Gyors tempóban a kereskedelmi tárca ma el­jutott a végéhez és Hegedűs Sándor válaszolt a fölhozott kifogásokra. Félórás beszédben foglal­kozott számos kis és nagy kérdéssel, de az emberek már erre sem voltak kiváncsiak. Mint a­hogy a Házban most csak egy dolgot szeretne tudni mindenki: mikor lesz a választás és ki lesz az ellenjelölt ? Ha erről tudna valaki be­szélni, annak lenne hallgatósága. De így, csak a folyosó népes, az ülésterem üres. Hát az igaz, nem sokat veszít az, aki nem megy be hallgatni. Major Ferenc, Szalay Ká­roly és több ehhez hasonló nagyság beszél olyan dologról, amihez egyik sem ért; valóságos üdülőhely tehát a folyosó. Nem tudott érdeket kelteni az uj téma, a földmivelési tárca sem s igy unalommal végződött az ülés, mely unalom­mal kezdődött. 1103 kezdete 10 órakor. Elnök: Tallián Béla. A kereskedelmi tárca. melyeket, melyeket a municipalis városok tiszt­viselői élveznek. Rosszul vannak úgy is fizetve, minek velük egész vasúti jegyet fizettetni, mikor mások féláron vagy ingyért utaznak ? Endrey Gyula azt hiszi, hogy Mezei Mór tegnap a malomipart és a kormány tarifapoliti­káját a lipótvárosi kaszinó ablakaiból nézte. Ez azonban nem olyan hely, ahonnan jó kilátás nyílik. Kijelenti, hogy a kormány tarifa­politi­kája, a­mennyiben az a malomipart illeti, igenis helyes. Nem szabad egyoldalúnak lenni és a kérdést kizárólag a budapesti malmok szem­pontjából megítélni. Molnár Jenővel szemben a leghatározottabban követeli, hogy az Alföldön fejles­szék a közlekedést, különösen építsenek sok vicinálist. Hódmező-vásárhely és Mak­ó kö­zött például nincs összeköttetés. Hát állapot ez ? Major Ferenc fölpanaszolja a vasúti tisztvi­selők és munkások­ rossz helyzetét s kéri a minisz­tert, tegyen valamit. A vicinálisok állomásai rend­kívül tisztátlanok. Rad­ocza János a vidéki malomipar sérelme nélkül a budapesti malomipar támogatását java­solja. A nyugati pályaudvar áthelyezése tárgyá­ban sürgős intézkedést kér. Kubik Béla a maga részéről ajánlja, hogy a miniszter se kedvezményes áru, sem ingyenes szabadjegyet ne adjon senkinek. Ellenzi annak a kérelemnek teljesítését, melyet Molnár Antal terjesztett elő. Szalay Károly a vasúti balesetek számának csökkentésére intézkedéseket vár. Hegedűs Sándor a székely vasutakat illetőleg kijelenti, hogy azokat ki fogja építtetni, de most nincs pénz. Mihelyt lesz, hozzáfog a munkához. Ami a makói vasutat illeti, azt meg fogja való­sítani. A­mi a vonatok tisztaságát illeti, gon­doskodik a panaszok orvoslásáról. Major rette­netesen sokhoz ért (derültség), még a székely vasutak terén is nagy a tudománya. Azt feleli neki is, a­mit Lázárnak mondott. Az alisztekre vonatkozólag jelenti, hogy helyzetükön javítani igyekszik. A nyugati pályaudvar kitolásánál meg fogja tartani, a­mit ígért. Sem népgyűlésre, sem szó­nokokra nem hallgat, e kérdésben csak a közér­dek vezérli. Mezei Mórnak számadatokkal bizo­nyítja, hogy tarifapolitikája következtében a liszt­kivitel emelkedett. A vidéki malmokat nem favo­rizálja a budapestiek rovására. Hiba lenne tőle, ha a fejlődést megakasztaná. Mivel pedig a ta­rifa folytán emelkedés látható, azt nem fogja megváltoztatni. Némi engedékenységre kész, de addig nem megy, mint azt némelyek kívánják. Nem tartja magát csalhatatlannak, ha meggyő­ződik, hogy tévedett, be fogja látni és korrigálni a hibát. Igazságos lesz, mert ez az ország ér­deke. Ajánlja a költségvetést elfogadásra. A Ház a költségvetést elfogadja. Öt perc szünet. Szünet után a fö­dm­ivelésügyi tárca, Bauer Antal sorra veszi az összes termelési ágakat és azt találja, hogy­­­ a gazdaközönség "helyzete igen súlyos. Hívő az önálló vámterü­letnek. Meggyőződése, hogy iparunk és kereske­delmünk csak így lehet erős. Mivel pedig egész­séges mezőgazdaságnak alapja egészséges ipar és kereskedelem, álláspontja indokolt. Barta Ödön kéri a Házat, hogy holnap be­szélhessen. A Ház ezt megengedi. Ülés vége fél kettőkor. n. Molnár Jenő szerint önálló ipar és kereske­delem csak önálló vámterületen lehetséges. Fog­lalkozik azután a vicinális vasutakkal és külö­nös figyelmébe ajánlja a miniszternek a vicinális bankettezéseket. Kéri, hogy úgy ezeknek, mint a vicinális üzelmeknek vessen véget. Molnár Antal csak néhány pillanatra kéri a Ház figyelmét. A rendezett tanácsú városok tisztviselőinek érdekében emel szót. Kéri a mi­nisztert, ne vonja meg tőlük azokat a kedvet­.­ No, mi kell, duónk? kérdem a fickót. — Domnule, ezt a kendőt találtam. Ezé a Vazulé. Adja vissza neki. Vazul, mint a vadmacska ugrott oda. — A tied Vazul? — Igen, domnule. — Megvan minden ? A legény gyorsan kibontotta a kendőt. — Minden megvan! Köszönöm Juon. — Hordjon el a draku! riadt rá Juon. Vazul még egy kicsit tétovázott, de azután elment. Juon is készült távozni. Visszahívtam. — Te, Juon, tudod mi volt a kendőben ? — Tudom. — És mégis visszaadtad, látod, ez szép tőled. Pedig, ha vissza nem adod, a Vazul nem tarthatta volna meg a lakziját. — Bánom is én ! Nekem már nem kell a Veronica! — Megbocsátottál neki.? — Nem én! — Nem értem. — Lássa, domnule, mondá a legény, meg­ölhettem volna a Veron­icát, vagy a Vazult is. Nálunk a cine mintje járja. De minek ? Ne­kem öreg anyám van otthon. Majd megboszul engem a Vazul. Hiszen minden nap be van rúgva és ilyenkor verekedő, mint a veszett farkas. Hányszor meg fogja ez tépázni a Ve­­ronicát! Több verést kap a Veronica majd, mint kényer­et. Hehehe! Minden nap megveri őt a Vazul! És Juon ezt fogja látni és fog örülni, úgy kell, Veronica, úgy kell! csak üsd őt Vazul... És hogy fog sikoltozni a Veronica! Hogy fogja sajnálni, hogy nem Juonhoz ment.. . Hehehe! És Juon elégedett nevetéssel ment ki a sátoromból.. . Peterdi Sándor. 28. szám. 3 A Reichsrath megnyitása, Budapest, jan. 81. Hosszú szünet után újra egybegyű­lt ma a Reichsrath, hogy vele és általa, esetleg ellene a Körber-kormány ismét megkísértse­­az alkotmányos kormányzást, avagy rátérjen arra az útra, a­mely az abszolutizmussal van a legközelebbi szomszédságban. Mi teljesül mindebből, bajos megmondani, hi­szen Ausztriának legilletékesebb politikai férfiai is csak abból következtetnek, a­mit az újabb pártalakulások következtetni en­gednek. Bizonyos az, hogy az öt kúriába osztott választási apparátusnak bonyolódott gépe­zete meglehetős tartózkodásra szorította az összes pártokat és egyikük sem tartotta ajánlatosnak, hogy napnyugta előtt dicsérje a napot. A diadalöröm és a siralom csak a befejezett választás után tört ki. Sőt voltak olyanok, kik rettentő sebhelyekkel távoztak a harctérről és mégis győzőknek igyekeztek látszani. A keresztény szocialisták például, a­kik gyönge előőrseiket Cseh- és Morvaor­szágban­­­ veszítették, akiket az alsó-ausztriai városokból kiűztek, a­kiket Bécsben is az ötödik kúria általános választó­jogával rette­netesen kiábrándítottak, . . . mintegy önvi­­gaszkóp a német radikalizmus győzelmét tüntetik fel a maguk győzelme gyanánt és Wolff zászlajának rongyaival hivalkodnak. A klerikálisok ezúttal őszintébbek. El­vesztették fejüket, elvesztették legnemesebb részeiket és nyíltan siratják Dipaulit, Eben­­hochot. Bármily nehéz is az osztrák ötnyelvű, nemzetiségi, politikai és társadalmi motívu­mokból folyó néphangulatot elemezni, mégis kétségtelennek látszik az az egy, hogy a klerikális reakcionárius zsarnokság ellen nagy erővel lázad fel a tisztesség és a be­csületesség. Ausztria sötét gentlemenjei épp az utóbbi években kísérelték, meg minden szabadságnak békéba verését és az obstruk­­ciós időknek félabszolutisztikus kormányzási módját a lesben álló reakcionáriusok alkal­masnak találták arra, hogy a lejáró félben levő hivatalnok-kormány teljesen abszolutisz­tikus várományosainak tekintsék magukat. A reakciónak fáradhatatlan lovagjai befejezett ténynek tartották azt, hogy Körber után a Lichtenstein-kormánynak kell következnie utolsó „mentsvár*” -kép. De íme, a válasz­tások eredménye ezt a számítást kissé za­varni látszik. A sok nyelvű néphangból mintha azt lehetne tisztán hallani, hogy a klerikalizmust, minden árnyalatában a leg­határozottabban elítélik. Igaz, hogy erről többet ma, a reichsrath megnyitása napján sem tudunk megállapítani. Ha a nyelvkérdés csak félig meddig is megoldhatónak mutatkoznék, a jelenlegi áramlatban talán egy józan politikai fejlődés biztató jeleit is megtalálnék, — egyelőre azonban erről le kell tennünk. Ma csak az bizonyos, hogy a jobb­oldal régi többségét úgy a reálpolitikai lengyelek, mint a megalá­zott klerikálisok is elhagyták és ma már csak a feudális ábrándozók szemeiben létezik. Hogy a reakcionárius és németellenes extöbb­­ség helyére mi fog lépni, azt ma még senki­­sem tudja­ megmondani. A németek egy­magukban nem vezethetik az uj reich­srathot, ha csehek nem szövetkeznek a lengyelekkel, vagy legalább is az olaszok és románok kis csapat­­ával; a legkisebb csapat is eldöntheti a jobb, vagy a baloldal felé való hajlást. A helyzet tisztázására döntő lépés még nem történt, ingadozással és kísérletezéssel azon­ban tovább dolgozni nem lehet. Körbernek egy kétségbevonhatatlan állást kell elfoglal­nia, vagy pedig nálánál ügyesebb és erősebb utódnak kell a helyét átengednie. * A reichsrath megnyitásáról a következő jelentéseket kaptuk: Bécs, jan. 31. Ma, délelőtt a reichsrath megnyitása alkalmá­ból a Szent István-templomban ünnepi nagymise volt, a­melyet Zscbokke prelátus celebrált. Ott voltak Körber miniszterelnökkel az élükön az összes miniszterek, Welsersheimb gróf kivéte­lével, továbbá Windischgrätz herceg, az urak­­házának elnöke és mind a két háznak számos tagja­ . . Beos, jan, öl. A képviselőház ma tartotta első ülését. Körber miniszterelnök bemutatja Weigel

Next