Magyar Szó, 1902. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1902-12-02 / 284. szám

2­284. szám. törzsében, a magyar népben fogja uralkodói hatalmának erejét keresni, s demokrata királya lesz e­ hazának. A magyar nemzetnek, a ma­gyar népnek azonban látnia, hallania kell a trónörököst, hogy, talán egy csapásra, az egész nemzet bizalma egybeolvadjon az ő fejedelmi személyében. A kormánynak tehát, amely a nemzetet a tróki s a teren várományosai előtt képviseli, kö­telessége, hogy Ferencz Ferdinándnak vala­mely alkalmas módot nyújtson egy, Budapes­ten leendő ünnepélyes megjelenésre s itt teendő ünnepies, nemzeti becsű kijelentésekre. A kormány kötelessége, hogy e terv számára ő felségének, agg királyunknak atyai szivét megnyerje, s ezáltal ő felségének is a leg­szebb alkalmat nyújtsa arra, hogy koronájának, fenséges Házának hatalmát és népszerűségét ne csak önmaga által, de utódjában — Ferencz Ferdinánd személyében — is minél teljeseb­ben biztosítva s megerősítve láthassa Magyar­­országon. MAGYAR SZÓ, Deczember 2. Budapest, deczember 1. Fejérváry Bécsben. Fejérváry bécsi út­járól tudvalevőleg válság­hírek kerültek forga­lomba. Mi e hírekkel, szemben már szombati számunkban adtuk hírül, hogy azok nem fe­lelnek meg a valóságnak. Mint illetékes helyről értesülünk, báró Fejérváry Géza kizá­rólag a katonai javaslatok ügyében tett jelen­tést ő felségének. Nevezetesen: előterjesztette ama módosításokat, melyeket a honvédelmi bizottságban javasoltak. A felség azok némelyi­kéhez hozzájárult. Az a hír, hogy a Nessi-ügy is szóba került a kihallgatáson, megfelel a való­ságnak, azonban tisztán, mint jelentés. Ellen­ben nem igaz, hogy báró Fejérváry valami nyilatkozatot mutatott volna be ő felsé­gének az «előzékenység» értelmezésére vo­natkozólag. Báró Fejérváry ezt nem tette, mert a kérdést a maga részéről elintézett­­nek veszi. Elintézettnek veszi a honvédelmi miniszter, s éppen azért nem hajlandó sem­miféle magyarázó nyilatkozatot tenni. Szerinte erre nincs is szükség, mert nyilatkozatának nem tulajdonítható az az értelem, melyet a szélsőbal tulajdonított neki. Báró Fejérváry, '...................... yniFT­rrgün ■ [UNK] -----~J----­mint bizalmas körben kijelentette, az előzékeny­ség hangsúlyozásával csak egy tényleges állapotot akart jelezni, de esze ágában sem volt a parlament szuverenitását kétségbe vonni. Ezt hírül is adatta a függetlenségi pártnak s talán innen van, hogy ma, amikor Ház ülés­termébe lépett báró Fejérváry, egy hang sem emelkedett ellene. Valószínűleg nem is emel­kedik s igy a nagy lármával megindult moz­galom abban marad. A kereskedelmi költségvetés. A képvi­selőház bizottsága tegnapelőtt délután öt órakor folytatta Fáik Miksa elnöklete alatt a kereskedelmi költségvetés tárgyalását. A napirenden ismét az ál­lamvasutak tétele volt és az első felszólaló Láng Lajos kereskedelmi miniszter volt, aki a múlt ülé­sen elhangzott összes felszólalásokra részletesen válaszolt. Beszédének fontosabb részeit képezték azok a kijelentései, melyek az államvasutaknál a villamos üzemmel leendő kísérletek­re, az üzletvezetés szétosztására és a vasúti díjkedvez­mények további nem emelésére vonatkoznak. Ez­után H­i­e­r­o­n­y­m­i Károly szólalt fel és erős tá­madást intézett a költségvetés ellen, melyet el sem fogadott. Hibáztatta a kiadásoknak 5 millióval ter­vezett emelését, melyet nem tart reálisnak. Két millió törlését indítványozta. Láng Lajos mi­niszter Hieronymivel szemben védi a költségvetés valódiságát és kéri annak az előterjesztett alakban való megszavazását. Felszólaltak még N­e­m­é­n­y­i Ambrus és K­o­m­j­á­t­h­y Béla, majd ismételten H­i­e­­ronymi Károly és Láng Lajos miniszter. A bi­zottság ezután Komjáthy Béla, J­u­s­t­h Gyula és Hieronymi Károly szavazataival szemben a többi szabadelvű párti bizottsági tagoknak •—• és Szederkényi Nándornak — kilencz szavazatá­val elfogadta az államvasutak előirányzatát. Ez­után folytatólag letárgyalták és elfogadták a ke­reskedelmi költségvetés többi tételét is. Holnap az újonczjavaslatot tárgyalják. Az osztrák helyzet. (Saját tudósí­tónktól.) A megegyezés munkája kissé lassan folyik. Remélhető azonban, hogy a cseh és német képviselők kedden el fognak készülni kívánalmaik szövegezésével. Akkor azután tárgyalni fogják e kí­vánalmakat a külömböző pártok és ki fogják sür­getni a csehek hozzájárulását. Hogy ez sikerülni fog, az valószínű, mert most már cseh körökben is­zeteit ritka ügyességgel köti be rózsaszínű pa­pirosba, amiért is a mamák a Zugligetben a többi gyermek előtt mint a rendes kis­lány mintaképét emlegetik. És van is ebben valami. Mert bűnös szenvedélye is csak egy van Kriki kisasszonynak, amiről azonban a mamák nem tudnak, miután ennek csakis titokban áldoz: ez az édesgyökér-rágás. Különben Sutyi úr mellé szegődött, amennyiben Bimbi úr már Csibi kisasszony lovagja, Totor úr pedig Gilié volt. Minthogy pedig sehol e világon az ügyes könyvbekötés, mint gyakorolt erény, sem az édesgyökér-rágás, mint bűnös szenvedély nem teszik a hősnőt, szinte hangsúlyoznunk sem kell, hogy a Kukuczlyak igazi hősnője Gili kis­asszony lesz, noha mindössze csak kilencz éves. Gili kisasszony jól nevelt öklömcsöppnyi hölgy, aki társaságokban ritkán szokott be­szélni, de ha igen, akkor az «s» betűt követke­zetesen sz-nek ejti ki, ami a zugligeti gyermek­­társadalom szemei előtt az előkelőség bizonyos dicsfényével veszi körül. Bimbi urat nem szen­vedheti, amiért ez egy ízben bizalmas csevegés közben kijelentette Csibi kisasszony előtt, hogy csakis azért ejti ki sz-nek az «s» betűt, mert tudja, hogy illik neki. És ez fájt Gili be­csületes lelkecskéjének, mely még ment volt földi hiúságoktól és oly tisztán érzett, ahogyan a Deák-téri iskola arany-szavu lelkésze a nö­vendék-lánykáknak előírta. Totor úr kedvéért csatlakozott a Kukuczlyakhoz és érte hozta meg az áldozatot, hogy lépten-nyomon velük tartott, noha Bimbi úr egyetlen alkalmat sem mulasztott el, mikor Gili kisasszony rózsaszínű kis orra alá dörzsölhette, hogy kaczérságból mondja sz-nek az «s» betűt. Ezzel pedig a nap­nál világosabban is bebizonyította, hogy ki­lenc­ éves kis szive ,minden áldozatkészségé­h ingáztatják a parlamenti munkaképesség helyre­állításának szükségességét. A Ház remény­­teljes hangulatban várja a fejleményeket. A nagynémetek ellentállása nem lep meg senkit, de ennek nem is tulajdonítanak nagy jelentőséget, mert vezérüknek, W­o­l­f-nak ismeretes botrány­ pöre a pártot egyelőre igen kellemetlen helyzetbe sodorta. A katonai javaslatok. A pénzügyi bizottság deczember hó 2-án, kedden délután 5 órakor az Országházban, a delegácziók üléstermében, ülést tart. Tárgy: 1. Az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módosításáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujoncz­ létszámának megállapításáról (199. sz.) szóló és 2. az 1903. évben kiállítandó uján­­czok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és hadi tengerészet békelétszámának­ ki­egészítése végett kivételesen leendő igénybevételére szóló (200. sz.) honvédelmi miniszteri törvényjavas­latok. Az utlevél-ügy. A képviselőház igazság­ügyi bizottsága tegnapelőtt délután öt óra­kor tartott ülésében az utlevélügyről szóló törvényjavaslatot vette tárgyalás alá és azt I­s­s­e­­kutz Győző, Lator Sándor, Bart­a Ödön, Va­son­t­a­i Soma, S­z­i­v­á­k Imre, valamint Széll Kálmán miniszterelnök felszólalásai után úgy ál­talánosságban, mint részleteiben elfogadták. II. Rákóczi Ferencz: — Hogy ünnepel a magyar nemzet. — Budapest, deczember 1. Tudósítást írunk, de nem tehetjük ezt úgy, hogy megjegyzéseket ne fűzzünk a tudó­sításhoz. Mert az a gyűlés, amely tegnap zaj­lott le az akadémiában s melynek czélja­­ volt II. Rákóczy Ferencz, illetve a kétszáz év előtt kezdődött dicső szabadságharcz évfordulójának ünnepét rendezni: — amily lelkes örömet kel­tett szivünkben, oly szomorúsággal is töltött el bennünket. De szóljon elébb maga a tudósítás, min­den sallangtól és szóvirágtól menten. Tehát gyűlés volt tegnap a Rákóczi-ü­nnep­­lés ügyében. Ünnepelni akarják pedig a ma­gasztos korszak kezdőnapjának 200 éves for­­­­atai.m­iiinr.rr­. —­­.... A Kukuczlyak.­ ­— A «Magyar Szó» eredeti tárczája. —■ Irta: Somorjai Artúr.­­ A Kukuczlyak véd- és daczszövetsége az utolsó nyár­ folyamán alakult kinn a Zugliget­ben, mamák, idősebb testvérek és nevelőnők zsarnoksága ellen. Hatan voltak ők a világgal szemben, ret­­tenhetlen furfangú, ámde egymáshoz térhetet­len hűségű Kukuczky-test­vérek, három ifjú ur és három nem kevésbé ifjú hölgy, kik Bimbi Urat kiáltottak ki a szövetség vezérévé. Bimbi volt ugyanis a legidősebb köztük. Néhány hónap hiányzott csak a tizennegyedik esztendejéhez, azonban a nyújtón tizenhatszor tudott egyenletes, lassú ütemben fölfzuzódz­­kodni, ezenkívül már angolul is tanult. Tehát úgy erőben, mint szellemben, határozott túl­súlyban büszkélkedett a többi fölött. Sutyi és Totor volt a két másik ur. Két kiforratlan alany, miként őket Bimbi úr egy ízben védencze, a pufók arczu Csibi kisas­­­szony előtt bizalmas beszélgetés közben jelle­mezte, mert mind a ketten a zsönge ifjúság­nak ama kezdetleges állapotában valának, amikor a pályaválasztás látóhatárán még csak a czukrász-, legfeljebb a tűzoltó­pálya lelke­síti az ifjú kebleket. Csibi kisasszonyról mindent tudunk, mi­után hallottuk, hogy Bimbi úr védencze. Tíz éves, szőke, kövér lányka, alá a felsőbbségének királynői öntudatával néz le a szövetség má­sik két nővérére: Kriki és Gili kisasszonyokra. Kriki kisasszonyról sincs sok mondani valónk. Legfőbb erénye, hogy iskolai könyveit és fü­vei­t kizárólagosan Totor arra alkalmazta az isteni parancsolatot: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Hogy miért nevezték a szövetségesek büsz­kén Kukuczlyaknak magukat, erről nincsenek hiteles adataink, ép oly kevéssé, miként nem tudjuk, honnan származtak volt a Bimbi, Csibi, Sutyi, Kriki, Totor és Gili nevek. Volt Bimbiék kertjében egy mestersége­sen készített cseppkő-barlang, benne és előtte néhány nag­y terrakotta hegyimanóval. Itt tar­tották a Kukuczlyak rögtön ebéd után, mialatt az ellenőriző hatóság mindenfelé pihent, tit­kos összejöveteleiket. A kis barlangban csakis összekuporodva fért el a hat Kukuczly; erre a túlzsúfolt és kényelmetlen állapotra való te­kintettel tehát Bimbi úr jónak látta Pokolnak nevezni el a tanyájukat. Egy iszép délután ünnepélyes arczczal fo­gadta Bimbi urt a Pokolban; a szövetséges test­véreket, kiket sürgős tanácskozásra, hívott ös­­­sze. Ezeknek nem is annyira a vezér ünnepé­lyes arcza tűnt fel, mint inkább Bimbi úr ün­nepélyes érzelmektől dagadó keble, mely a szív tájékától a nyakig sok mindenre következtet­hető domborulást mutatott. Bimbi úr szigorúan végignézett­ a hűséges csoporton és noha mindnyájat ott látta kuk­solni maga előtt, gyanakvó hangon szólt hoz­zájuk: — Kukuczlyak, senki sem hiányzik kö­­zületek? — Itt vagyunk valamennyien, vezér! E szavakkal kezdődött ugyanis valamennyi összejövetelük, melyeknek c­­erem­ó­n­iájához Bimbi úr, tekintélyének megfelelőig, makacsul ragaszkodott. v%.i­n A vezér megszólalta

Next