Magyar Szó, 1902. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1902-12-02 / 284. szám
Deczember 2. MAGYAR SZÓ. 284. szám. 3 dalóját. Egybehívták a gyűlést Babics Zsigmond kassai püspök és gróf Zichy Jenő. Legelőször Babics püspök szólalt fel és szép szavakban méltatta Rákóczi idealizmusát. Azt mondotta, hogy a «íutor Rakoeianus» immár közművelődési eréllyé, vagy szavai szerint, kulturális energiává, alakul át. Azzal végezte a kurucz hősöket dicsőítő beszédét, hogy az ünnepélyért hálás lesz a nemzet és király. Utána Gerlóczy Géza ajánlotta, hogy történelmi felvonulást rendezzenek a Rákóczi-korból. E valóban szép tervhez, melyet nem dicsérhetünk eléggé, azt az ajánlást fűzte, hogy oly mozzanatot ragadjanak ki a kuruczkorból, midőn a bécsi udvar Rákóczi nejét nagy kitüntetésben részesítette, midőn a bécsi udvar adott díszt Rákóczi nejének. Ezután dr. Takáts Menyhért ajánlotta, hogy Kassán Rákóczi-kiállítás rendezessék. Végül a gyűlés gróf Zichy Jenő ajánlatára azt határozta, hogy a jövő évben Kassán kiállítást rendez, de a történelmi felvonulást majd később valamikor rendezi. Íme ez a tudósítás lényege. Tehát kiállítás lesz Kassán, de Budapesten nem lesz se történelmi felvonulás, se más ünnepély. Örülünk mi annak, hogy Kassán ünnepelni fogják Rákóczi nagyságát, örülünk mi annak is, hogy a gyűlés határozata szerint oly időben rendezik a kassai ünnepélyeket, midőn az «iskolai idő egybeesik a fürdőzési idénnyel.» Csak azt nem értjük, hogy az ország fő- és székvárosában miért nem lehet ünnepély, kivonulás ? Hiszen Gerlóczy javaslata annyira lojális volt, hiszen a bécsi udvar és Rakócz közti harmóniát kívánta kifejezésre juttatni . S még ily mértékben sem lehet Budapesten Rákóczit ünnepelni? Feltűnően emlékeztet e Rákóczi-ünneplés az ismert Kossuth-szobor-ügyre. Kossuth Lajosnak is lehetett és szabad volt szobrot állítani Miskolczon , s más . Nagy dologra határoztam el magamat, szövetséges testvéreim! Bánt a gondolat, hogy az idő vasfoga valamikor elsöpörje a föld színéről a Kukuczlyak emlékét... Itt pillanatnyi szünetet tartott, hogy kikémlelje, a hatást, mit ,az időnek a Kukuczlyak emlékét elsöprő vas foga a szövetségesekre gyakorolt. Néma félelemben meredt feléje négy tágra nyílt szempár, mig az ötödik, Csibi kisasszonyé, kék pötyökkel teleszórt zsebkendőjébe ontotta kövér könycseppjeit, a borzalmasan nagyszerű metafora hatása alatt. A vezér önmagával megelégedve, folytatta: — Ámde nyugodjatok meg, hűséges társaim, nincs mitől tartanotok! A Kukuczlyak nevét is sem az idő vas .foga, sem ..egyéb ,csélszövény nem fogja kikezdeni, amíg mi élünk. A szövetséges testvérek hűsége lesz a balzsam, mely a Kukuczly nevet megőrzi az enyészettől. Így határoztam el ezt’’én, a vezér és hiszem, hogy ti is velem egy nézeten lesztek. Ismét pillanatnyi szünet,, miközben már csak három tágra, nyílt szempár meredt aggódva a vezérre, ugyanis Kriki is követte ezúttal Csibi kisasszony példáját, azzal a különbséggel, hogy zsebkendőjét Sutyi úrtól kérte kölcsön. Totor úr szeme is erősen pislogott, azonban restelt sírni, látván, hogy Gili kisasszony szemei hősiesen szárazak még. A vezér tompított hangon folytatta: — Szerződést fogunk ma aláírni, hogy mig csak világ e világ, esztendőinkat fölkeressük, a Poklot';’' kivételt képez ár szabály alól ha egyikünk-másikunk időközben meg találna halni, vagy a haza határán tul tartózkodnék, ámde minden tizedik*-es Benti&Bell••eil’utóbbi mentség sem bir érvénynyel. A találkozás napvárosokban, — csak épen a fő- és székvárosban nem lehet és nem szabad. . Kossuth Lajos szobrával is ugy jártak el, mint a Rákóczi-féle történelmi felvonulással: — azt is bizonytalan időre halasztották. •Egyelőre Rákóczinak elég, ha északi Magyarország tekintélyes városa ünnepli, — sőt az ünneplők bizonyára megengedik, hogy más vidéki városok is, a fő- és székvárostól lehetőleg távol, ünnepeljenek. De Budapest fő- és székváros «immunis» terület, — ide, az ország állítólagos szivébe, nem hatolhat a furor Rakoeianus. Mint ahogy vannak első-, másod-, harmad- és e x-edrangu temetések, úgy vannak külömböző rangú kegyeletnyilvánítások is. A temetésekről eszünkbe jut Kossuth Lajos temetése. Öt sem volt szabad országosan temetni, hanem csak a főváros költségén. De azóta visszafejlődtünk. Most már a fő- és székvárosnak sem szabad a nemzet nagyja iránt kegyelettel áldozni. Pedig erre a fő- és székvárosra ugyancsak ráférne egy kis hazafias és történelmi oktatás. De fojtsuk szívünkbe a keserűséget. Örvendjünk annak, hogy legalább Kassa ünnepel. S mondjuk el azt, amit Fejes István egy szép költeményében oly találóan fejezett ki: «Magyarországnak nincs fővárosa». Nincs. De a jövő évben mégis lesz I Kassa, habár csak egy ideig. Mert a nemzet fővárosa mindig az, amelyben a nemzet szive lüktet. S a nemzet szive ott lesz Kassán. A képviselőház ülése, Budapest, deczember 1. A mai ülés kezdete előtt a folyosón pénzdarabokat nézegettek. Nem is annyira pénzdarabokat,mint inkább: emlékérmeket, melyeket Major Ferincz hozott Rómából. Major ugyanis többedmagával Rómában volt, hogy a pápánál tisztelegjen s ez alkalomra emléknek hozta magával a pápa éretbe vett arczképét. Jellemző, amit Major Ferencz beszélt el római útja tarulságaképen, — Nincs nemzet, úgymond, melyet a pápa annyira, szeretne, mint bennünket, magyarokat. Még a spanyolokról, belgákról sem beszél annyi melegséggel, mint rólunk. .Jellemző ez és sajnálatos, mert jele annak, hogy nagyon meg van velünk elégedve. Ha pedig a pápa meg van elégedve egy országgal, akkor jaj a szabadelvűségnek! . . . Az ülést Barta üdén kezdte beszéddel. Ugyancsak ő fejezte be. Szólott a magyarellenes horvát viszonyokról,vitatta az 1899: XXX. tekintetében a függetlenségi párt álláspontjának helyességét. Követelte az osztrák államadósságból elvállalt összeg konverzióját, végül határozati javaslatot nyújtott be, mely szerint a Ház utasítja a kormányt, hogy egyrészt mondjon föl egyes kereskedelmi szerződéseket, másrészt, hogy nyújtsa be a magyar önálló vámtarifa javaslatát. A ház pártkülönbség nélkül figyelemmel hallgatta B azt a magvas, nagy tudásra valló fejtegetéseit, melyeket a függetlenségi párt folytonos helyeslésekkel, néhol tapssal is kísért. Barta után Vészi József beszélt személyes kérdésben Barta ugyanis beszéde alatt Vészi újsága egy czikkére hivatkozott, melynek tartalma ellenkezik Vészi egy legutóbbi czikkével. Miközben Barta név megemlítése nélkül erről beszélt, Gabányi Miklós zajos derültség között kérdezte : —Habod, Vészi? Vészi József személyes felszólalását így kezdte: — Barta Ordon nagy tudományú elvtársa... Ez Gabányinak szólott s a függetlenségi párt nagyon megharagudott érte. Viharosan hangzott: — Eláll! Eláll! — Nem hallgatjuk! — Nem engedjük, hogy állandóan egyesekre utazzék! ■ Fülsiketítő lármában egyszerre csak klhangzott a jelszó: — Vonuljunk ki ! Komjáthy Béla kezdte az exodust s Tóth János, Barta Ödön kivételével a jelen volt függetlenségiek követték Komjáthy példáját. Üres ellenzéki sorok előtt jelentette ki Vészi, hogy neki ma is az az álláspontja, ami három évvel ezelőtt volt. Mivel Vészi Barta Ödönt meggyanúsította, hogy ti. ő más mértékkel mer Székjeit üí szerződésben augusztus hó huszadikára állapítottam meg. Ha tehát forradalom ütne ki, avagy, kolera, mely bennünket, Kukucz nyakát lekaszálna a székes főváros területéről. ....Csibi kisasszony, nagyon kérem, fékezze meg zokogását, különben nem értik meg a beszédemet,... szövetségünk nem tűnnék el nyom nélkül, mert ez a barlang itt örök időkre megőrzi az ide elásott szerződésünket, hogy egy jövendő kor régiség-búvára majdan fölkutassa és eként biztosítsa a Kukuczlyak nevének hírét... Kérdezem tehát: valamennyi Kukuczly helyeslésével találkozik a tervem? — Igen, — hangzott a Pokol mélyében az egyöntetű felelet. 7 —Helyes, — mormogta önérzetesen Bimbi úr és diadalmas mosollyal csapta szét eddig gondosan összetartott kabátját,... — látjátok ezt az üveget? A Pokol mélyéből öt pár ragyogó gyermekszem mosolygott egy baraczkbefőttel teli üvegre, mely eddig a vezér keblét dagasztotta és újra egyhangú jön a válasz : —•Látjuk ! Ismét Bimbi úr vette ráít a szót: • —• Egy üvegre volt szükségem, melyben légmentesen elzárva, eláshatnék a szerződést, minthogy pedig üres üveget sehol se tudtam fölkutatni, ezt hoztam magammal. A tartalmával is emlékezetesebb marad számunkra ez a nap. Tehát föl testvérek a munkára! Öt percz mulva oly üres volt a befőttes üveg, akárcsak tisztán a Kükuczlyuk szerződésének befogadására született a'tsinav'Bímbi tu* Máláihennyinkkel' az alfaja parancsolt'. sbi-réhdbert;.aláíratta a szerződést': 771 beletették’ a kiírósbtt béfőttes' üvegbe, melyet "ismét bekötöttek a hólyag-papirossal és élőszóval is megújítva "a benne tett fogadalmat, közös erővel elásták a barlang bejáratánál. Mialatt a földet ismét rákaparták a Kukuczlyak hírnevét századokra biztositó befőttes üvegre, Csibi kisasszony boldogan súgta . Bimbi úr fülébe: — Bámulom, Bimbi, ezért a gondolatért! Meghallotta ezt Gili kisasszony és fensőbbséges nyugalommal szólt oda Totor urnak: — Nem rossz gondolat, hasonló valamit olvasztani én már egy meszében, a Forgó bácsi Kisz Lapjában. Elhűlve hallgatta Totár úr ezt a forradalmi kijelentést, aggódva sandított a vezér felé, hogy mi fog most történni. Ámde Bimbi úr vérfagyasztó mosollyal csak ennyit mondott : — Most mondja ezt, Gili kisasszony, miután bekebelezte a befőttet? Mondhatom, nemes eljárás. A szégyen pírja elöntötte Gili kisasszony arczocskáját. A halálos csöndben, mely Bimbi úr sértek szavait követte, torkán akadt a felelet. Pedig, hogy kaparta a torkát, ámde sehogysem akart kicsusszanni. Csak később szedte magát annyira össze, hogy remegő ajkakkal suttoghatta Totor urnak: — És maga tűri, hogy ennyire bántson? Totor nagyot nyelt és siralmas arczczal nyögte: —■ Ne felejtse el a fegyelmet, kis Gili; utóvégre is ő a vezér... Gili kisasszony nem illette több szemrehányással Tutor urat. Némán ránézett és köny szökött*4Fémébe. Édes kis szive korán tanulta nmngvil·ypiteggyakrabban ép attól nem kiván- Jiáítink még ‘ valami rendkívül hagy áldozatot ez életben, akit legodaadóbban szeretünk.