Magyar Szó, 1902. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1902-12-07 / 289. szám

Deczember. 7. MAGYAR SZÓ. 289 szám. 9 Itt kezdődik tehát az ügyvédnek a szereplése. Stieder erre Gráczba utazott, hogy gróf Fes­­teticket szóval felkérje fia tartozásainak rendezé­sére. A gróf nem fogadta Stiedert, ellenben ismét ügyvédjét bízta meg, hogy a fia által tönkre­tett Stieder ellen zsarolás miatt feljelen­tést tegyen, azt állítván, hogy Stieder forgó­­pisztol­lyal a zsebében ólálkodott a gróf gráczi palotája előtt. Stie­der egy hosszú nyílttéri közle­ményben terjedelmesen ismertette az esetet, mire a gróf ismét az ügyvédje által válaszoltatott. E válasz arra ragadtatta Stiedert, hogy Ernuszt ügy­védet Gráczba utaztában a vasúton meglesse és tettleg bántalmazza. Ernuszt erre segédeket kül­dött Stiederhez. A segédek abban állapodtak meg, hogy az ügyet csak akkor fejezik be lovagias után, ha a Stieder ellen gróf Festetich Imre által foly­tatott büntető­ ügy befejezést nyert, ami nemsokára be is következett. Stiedert a zsarolás vádja alól a bíróság jogerősen fölmentette. A lovagias ügy be­fejezésének így semmi sem állván útjában, a fe­lek segédei pisztolypárbajban állapodtak meg. Ered­ménye, amint már fentebb jelentettük, dr. E­r­­­n­u­s­z­t Géza halála. Ellenfelének golyója keresztül­­fárta a tüdejét és megölte. Özvegye és négy gyer­meke siratja. Ez, szárazon ismertetve, a tényállás, melynek közlésénél mi állásfoglalástól óvakodtunk. Az eset alkalmat nyújt nekünk arra, hogy vele kapcsolat­ban a­z ügyvédi karról mondjunk néhány szót. Nem Ernuszt ügyvédről, hanem általánosságban az ügy­védekről. Nálunk az a rendszer áll fenn az ügyvédi karban, hogy az ügyvéd ügyfelének minden ügyét elvállalja, sőt néh­ely esetben saját személyét is a harczba viszi. Gyakran nem nézi az ügyvéd, hogy ügyfelének megbízása jogos-e, méltányos-e, nem okoz-e sérelmeket másoknak. Mindennemű megbí­zást elvállal ügyfelétől, sőt, mint a jelen esetben, saját személyét állítja oda megbízója helyett. Annyi bizonyos, hogy az anyagilag tönkretett ember föllépése lélektanilag érthető volt Ernuszt ügyvéd megbízójával szemben. Érthető volt tehát igaz vagy vélt jogainak minden áron való megvédése és elkeseredése az ügyvéddel szemben is, aki ellenfelének álláspontját képviselte. Hogy fölindulásában tettlegességre ragadtatta magát, azt természetesen ez esetben ép úgy, mint általánosság­ban is, a leghatározottabban elítéljük. A tettleges­­ség sohasem alkalmas orvosszer a rajtunk elköve­tett igazságtalanság ellen. Nem nyújt elégtételt a sérelmekért és nem művelt emberhez illő jogke­resés. Beteg társadalmi viszonyainknak óriási fer­­desége, hogy a tettlegesség, ha fegyveres, után nem vesz érte elégtételt, azt bélyegzi meg, aki ezt elszenvedte s nem azt, aki az önbíráskodás e-durva­ fajtájához folyamodott. Ez az elv a pofont te­szi a társadalomban a legfőbb lovagi «mumussá». Mindenki, aki pofont kap, akár orvul kapja, akár nyíltan, akár megboszulásképen, akár indokol­tan, akár indokolatlanul, a társadalmi fölfogás fél­­szegsége arra kényszeríti, hogy lovagias útra­ te­relje a dolgot, vagyis, amint mondani szokták:­­«vérrel mossa le a gyalázatot», — nem baj, ha a saját, vérével is. Fő az, hogy vér folyjon. . Ez a társadalmi rendszer termi nálunk a pár­­bajhősöket, olyan alakokat, akik bármily bűnt kö­vethetnek el és azután, hogy­ eljárásukat­ leplez­zék, útán-útfélen pofozkodnak, lovagiaskodnak és megverekesznek. Nem kell hozzá egyéb, csak hogy egy hónapig czélba lőjjenek és néhány hónapig a kardot forgassák.. Lovagias ügyeik a társadalom előtt makulátlan gavallérokká avatják, akikre félve, tekintenek föl azok, akik kardot forgatni és czélba Ipái nem tanultak, a hajlém­ idejüket a társadalomra hasznos és komoly munkával töltötték el. És ezek a gentlemannek, szabadon garázdálkodhatnak miná­­lunk. Nem kell egyebet tenniök, csak pofozkodni és akit kiszemeltek, annak vérét vehetik. Mindezt természetesen nem a legújabb, párbaj szereplőiről írtuk, hanem csak általában a párbaj-­ kozákokról. Hisz a legújabb esetben nem forog fönn párbaj-kozákság. A művelt Nyugaton már leütötték a lábát az ilyenfajta gentlemaneknek. Különösen az utóbbi időben mindenütt nagy és eredmén­nyel biztató mérveket öltött a párbajellenes mozgalom, vagyis a párbajhősök­ leszerelése. Ausztriában is, nagyban folynak a párbaj elleni mozgalmak, amelyeknek élén épen a klerikálisok állanak. Csak nálunk alszik a­­ társadalom s álmos szemeit csak itt-ott nyitja­ fel egy pillanatra, ha a­ párbaj valamelyik halálra seb­­zett áldozatának vére freccsen reá. A párbajellenes mozgalom nálunk csak egy-egy helyre, egy-egy kisebb körre szorult általánosságban azonban el­terjedni nem képes. Pedig eredménye csakis abban az­­ esetben lehet, ha az egész társadalom egyhan­gúlag odaáll a társadalmi nyűg alól való felsza­kad­­­ás­ zászlaja alá és egyértelműen rázza le a­­ nyakáról azokat, akik a párbajon élősködnek és munkájában veszélyeztetik a társadalmat A szombathelyi eset ismét szomorú alkalmat­­­ nyú­jt arra, hogy a magyar társ ártolom végre­vató­­’hára megmozduljon és erős harczot indíttson­ a pár­baj intézménye ellen. j IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. (*) Nemzeti Színház. Bródy Sándor «Ki­­rályidillek» czimü három egyfelvonásos da­rabjáról tegnap a közönség, ma a sajtó meg­mondta már a sajtó ítéletet, s mi nem érezünk magunkban kedvet a három undorító halottat felbonczolni. Csak a­ közönségnek tartozó fi­gyelemből indokoljuk, mert nem foglalkozunk ez alkalommal a Nemzeti Színház újdonságai­val. Oly magyar «történelmi művek», amelyek a nemzet legnagyobb alakjairól mást nem tud­nak mondani, mint a nemi életbe vágó vissza­taszító részleteket, amelyek Nagy Lajos ki­rályt, mint igazságtalan és gyarló férjet, Er­dély nagy fejedelmét, Bethlen Gábort, mint tehetetlen, hülye és silány férjet, felszarvazott gyászalakot, — a nagy Mátyás királyt pedig, mint érzékies ragadozót és voltaképen keritőt tüntetik fel, nem érdemlik az irodalmi bírála­tot. Csak a Nemzeti Szinház igazgatójához van szavunk. Vajjon Somló Sándor ily művek elő­adásával véli-e a Nemzeti Szinház régi fényét helyreállítani? Valóban csodálkozunk, hogy Somló, a­ki maga mindig megvetette az ily «irodalmat», most annyira megalkudott a be­teges irányzattal, hogy szinte lázasan siet az ilyenek színrehozatalával. Az irodalmi világ azt várta tőle, hogy megtisztítja az Augias­­istállót, s ehelyett még maga hordja oda a szemetet. Pedig hiába igyekszik a léha irányú irodalomnak kedvezni, — annak művelői csak addig lesznek pártján, amig érdekeiket szol­gálja, de nem bocsátják meg neki, hogy ő az­előtt ellenfelük volt, — a jobbak pedig elfor­dulnak tőle. A színház meg végkép alásüllyed. Az irodalmi ízlés, a nemzeti múlt és a kivívandó szebb jövő minden híve tiltakozik, hogy az or­szág első színpada ily gyarló és perverz kísér­letek színhelyévé tétessék. Reméljük, hogy Somló Sándor okulva a tegnapi vereségen, mi­hamarább félbeszakítja az irodalom- és törté­­nelem-gyalázó munkák előadását. A sajtó túl­nyomó része bizonyára pártján lesz, ha a beteg irán­nyal szembeszállni mer, mi legalább indo­kolatlannak tartjuk azt a felfogást, mely a fintor írók támadásától való aggodalomban tért enged nekik. Hálisten, már felébredt a jobb közvélemény­­­ s mint a tegnapi bukás s a mai kíméletlen sajtó­birálat mutatja, nincs im­már semmi ok arra, hogy a sülyedt «irodalomb­nak engedmény tétessék. (*) Csiky Gergely emlékezete: Csiky Gergely születésének­­ évfordulóján, deczember 9-én, a Nemzeti Szinház fölujitja «A jóslat» czimü pálya­­koszoruzott verses vígjátékot. A főbb szerepeket K. Hegyesi Mari, Rákosi Szidi, K. Gerő Lina, F. Dömjén Rózsa, V. Molnár Rózsi, Újházi, Gabányi, Rózsahegyi, Beregi, Dezső, Horváth, Bakó, Náday Béla játs­szák. Erre az ünnepi előadásra a Nemzeti Színház igazgatósága meghívja a Magyar Tudomá­nyos Akadémiát, a Kisfaludy- és Petőfi-Társaságot. (*) Keleti Svájca. Az Uránia ily. czim alatt tegnap mutatta be először Bosnyákországot és Herczegovinát, amelyről Szöke­lay Kornél érde­kes és tanulságos darabot írt. A száznyolczvan szí­nesen vetített képnek és a sok mozgófényképnek keretéül szolgáló magyarázatot színesen tarkítják a bosnyák népéletből vett mondák, élénkké teszik a közbefűzött dalok és tánczok. Az ügyes tollal megírt darab egyaránt felöleli Bosznia és Herczegovina múltját. Valamint jelenjét, kiterjeszkedik közgazda­­sági, politikai és társadalmi életére. A gyönyörű tájak bemutatása, a Drina völgye,­ a Hidaséi fürdő részletei, de különösen a jajcai nagy vízesés színes mozgóképe rokonszenves fogadtatásban részesültek és megszerezték az elismerést a szerzőnek, vala­mint a szinház vezetőségének, mely nagy gonddal­­ készíti elő a szinrekerü­lő darabokat. (*) «Bob herczeg szereposztása. Említet­tük már, hogy a Népszínház legközelebbi újdon­sága Bakonyi, Martos és Huszka «Bob her­czeg» czimü regényes daljátéka lesz­. Az újdonság, mely Londonban játszik több száz évvel ezelőtt, uj jelmezekkel, és díszletekkel kerül bemutatóra e hónap 1­6-án.­­Szereposztása a következő: A ki­­­­rálynő — Krecsányi S., György herczeg, fia — Fe­dák S., Viktória herczegnő — Dóri M., Lankaszter, gárdakapitány — Raskó, Tom, bátyja — Szerdahelyi, Annus, leánya — Ledofszky G., Hoppmester — Soly­­mossi, Plumpuddig, borbély — Nyaras, Gipszy, fű­szeres — Újvári, Pickwick, korcsmáros — Németh, «Bob herczeg»-et Stoll Károly főrendező vezetése mellett tanulják. Az előforduló tánczokat Hanené tanítja.(*) A Nemzeti Szinház újdonságai. Sárikéi víg­játéka, «Az utolsó levél», Fáy J. Béla uj for­dításával fog szinre kerülni. Ez alkalommal lép fel először, hosszas betegsége után, L­á­n­c­z­y Ilka. —­ A legközelebbi újdonság Maeterlinck «Morma Vanna» czimü színmüve lesz. — Ezután Gár­donyi Géza «Annuska» czimü uj vigjátékát­ mu­tatják be Ligeti Juliskával a czimszerepben. (*) 171 magyar daljáték. A Népszínház igaz­gatósága új magyar daljátékot fogadott el elö­ 1 adásra. Az újdonság czime: «Masinka», tárgya •orosz, zenéjét pedig Erkel Jenő, Erkel Fe­­rencz Unokája irta. (*) A «Moamanczipácaió» jubileuma. Pál­fa n­­y Ilka, kedden, e hónap 9-én, játszik hu­­szonötödször a «Nőemanczipáczió»-ban. A nagy­sikerű vendégjáték két este kivételével, amikor Pál­­may Hira beteg volt, egyfolytában és állandóan zsú­folt házak előtt ment végbe. Hétfőn délután és este játszik a művésznő a «Nőemanczipáczió»-ban, csütörtökön pedig, a franczia színtársulat érkezé­sekor, néhány napra megszakítja vendégjátékát, amelyet azonban nyomban a franczia előadások után a «Niniss» czimszerepében folytatni fog. (*) Kínai daljáték a Népszínházban. «Bob­­ herczeg» után «Hektor kisasszony» helyett Tal­­bod. Howard «Kínai mézeshetek» (Chinese honey­­spen) czímű daljátékát fogják bemutatni a Népszín­házban, K­ü­r­y Klárával a női főszerepben. (*) A Természettudományi Társulat ál­lattani szakosztálya tegnap este E­n­t­z Géza elnök­lésével ülést tartott. Aigner Lajos az ifjan el­hunyt Nécsei Istvánról emlékezett meg. Nécsei festő és természettudós volt és főleg tudományos mű­vekhez készített rajzaival tűnt ki. — Dr. Horváth Géza, a Nemzeti Múzeum százéves ünnepével kap­csolatban az állattani osztály százéves működését vázolta. —­ Dr. Csiky Ernő «Magyarország Mol­­luska-faunáját» ismertette. (*) Hangverseny az Uránia Színházban. A Nagypénteki Református Társaság az intézetében lévő ötvenkét árva javára, deczember 12-én, pén­teken este nyolczadfél órakor az Uránia­ Színházban hangversenyt rendez. Közreműködnek: Pál­may Ilka, Hazucha-Schwegen Erzsi, Kl­ima Irma, ifjabb Hegedűs Sándor, Gyöngy­öshalászy- Takách Zoltán, Perényi István és Haris Er­vin. A társaság női választmánya élén Hegedűs Sándornéval és Festetics Andorné grófné, szü­letett Pejacsevics grófnővel élénken buzgól­­kodik az est sikerén. Jegyek négy és hat koronájá­val kaphatók, a lelkészi­ hivatalban (II., Fazekas­­tér 3.), Károlyi György papirkereskedésében (V., Dorottya­ utcza 10.) és az Uránia­ Szinház pénz­táránál. (*) Kamarazene. A harmadik Hubay—Pop­per-Kemény—Szerémi kamaraestély szerdán, de­czember 10-én lesz a Royal-szálló termében Blo­om­f­i­e­l­d-Z­e­i­s­t­e­r Fannie amerikai zongoramű­vésznő közreműködésével. A művésznő Dvorzsák zongoraötösében fog játszani. Előadják még Beethoven Esz-dúr vonósnégyesét és Schubert Vo­nósnégyesét (Töredék). (*) Yeage karácsonyi hangversenye. Ysa y­a Jenő a nagy belga hegedűművész, karácsony má­sodnapján, pénteken délután négy órakor a Vigadó nagytermében búcsú hangversenyt rendez, amelyen a Dalszínház zenekarának kísérete mellett többek közt B­eethoven D-dúr versenyét fogja előadni. Je­gyek mától fogva Méry Béla zeneműkereskedésé­­ben Andrássy­ út 12. sz. a. kaphatók. (*) Szabó Endre élctlapját, az « Üstökös »-t a közeledő évnegyed alkalmából melegen ajánljuk olvasóinknak. A «Magyar Szó» olvasói, ha ügyesen szerkesztett tréfás lapot akarnak járatni, nem is választhatnak mást, mint a régi jó «Üstökös»-t. A kiadóhivatal Kálmán­ utcza 2. kívánatra bárkinek díjtalanul küld mutatványszámot. (*) Gyermekszinház. Vasárnap negyedszer adják «A csizmás kandúr» czimü nagy vonzerejű, kaczagtató varázsregét. Hétfőn «A százéves remete és a tüzesszáju boszorkány» varázsrege meg a «Csipkerózsika és a tündérek» poetikus tündérrege kerül színre. Az előadás fél öt órakor kezdődik. Jegyei­ már délelőtt kaphatók. Csütörtökön, deczem­ber­ hónap 11-én az «Ezerszép Böske» czimü új tündérrpp előkészületei -ipjatt­a, Gyerntelss^gbázt

Next