Magyar Szó, 1903. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)
1903-08-01 / 181. szám
281. szám jának eredménye tényleg az lesz, amit az ország óhajt: az igazság kiderítése — és nem lesz ehelyett az, amitől rettegünk! az igazság temetése! Budapest, július 31. Harcz a bán ellen. Az ellenzéket az indemnitási vita sem fogja készületlenül találni, bárha a felhatalmazási javaslat tárgyalása egyelőre ad graecas kalendas tolódott ki. A «be nem nyújtott» indemnitási javaslat ellen a következők iratkoztak fölNessi Pál, Barabás Béla, Polányi Géza, Rátkay László, Holló Lajos, Vázsonyi Vilmos, Mezőssy Béla, Mukics Simon, Eitner Zsigmond, Hellebronth Géza, Bedőházy János, Bakonyi Samu, Vertan Endre, Kubik Béla, Benedek János, Hock János, Szatmári Mór és Papp Zoltán. Mukics Simon üdvözlése. Mukics Simon a Papokban nagy beszédet mondott a képviselőházban,mely alkalommal a következő üdvözlő-táviratot intézte hozzá a zombori függetlenségi párt: Magyar szívünk teljes melegével üdvözöljük Nagyságodat tegnapi, beszéde alkalmából, így a nemzeti követelésekért harczoló társait. Kívánjuk, hogy a magyarok Istene diadalra vigye azt a zászlót, melyet önök a magyar nemzet érdemében lobogtatnak. A függetlenségi párt szervező bizottsága nevében: Mérő Ignácz,elnök. MAGYAR szó. Augusztus 11 A korripczió. Budapest, július 31. A korrupczió — van-e ki e nevet nem ismeri ? — nos a korrupczió itt van Magyarországon. E sorok írója kimondja a szót, hogy Magyarországon mérhetetlen korrupció van. Merészség kell ennek kimondására, nem mintha talán élne itt oly halandó, aki e borzasztó tény igaz voltában kételkednék, hanem azért kell hozzá merészség, mert közismert tényt, mindenki által tudott, kétségbe nem vont, föltétlen igazságot fölfedezni, ahhoz kétségtelenül irői bátorság kell. Mint,ha uj Kolumbusként odaállanának s azt mondanók : Fedezzük fel Amerikát. Nos, amitől eredetiségre törekvő iró leginkább borzad, legyünk banálisak, járjunk a legeltaposottabb nyomon, fedezzük fel a korrupcziók Amerikáját. Járjuk végig gondolatban szerencsétlen nemzetünk történetét, hogy igazán lássuk, valójában felfogjuk, hogy itt csakugyan nagy, kietlen, vigasztalan korrupczió van. S meg is mondjuk mindjárt, mióta van. Négyszáz éves itt a korrupczió, vagy még régibb. Kezdődik a nemzet erkölcseinek megrontása és megmételyezése, az urak megvásárlása és megvesztegetése nyomban a mohácsi veszedelem után. Azaz még régebben. Kezdődik ott, ahol idegen hatalom pártos urakat toborzott itt magának. Kezdődik ott, ahol ingatag és hűtlen magyar urak külföldi uralkodó zászlaja alá sereglettek a mi tulajdon vérünkből, törzsünkből származó uralkodó ellen. A mohácsi vész után ott ült diadalt a korrupczió Pozsonyban, midőn néhány megvesztegetett főur magát országgyűlésnek nevezve ki s a külföldi hatalom eszközévé sülyedt. Ott található a korrupczió hi leírása Karádi névtelenjének «Balassi árultatása» cz. szatírájában, amely a mohácsi vész utáni siralmas időszakot írja le, méltóképp jellemezve a hittelen, önző és kapzsi rabló lovagot, aki a magyar táborból az idegen táborba pártol pénzért, kegyért, várakért és földekért. Kettős fegyverrel dolgoznak itt évszázadok óta: a karhatalommal és a korrupczióval. Az előbbivel ugyan nem boldogultak volna soha az utóbbi nélkül. Mert a fegyveres hatalom ellen erős volt nemzetünk s ha feltámadt, le birta magáról rázni az idegen uralmat. Hát a fegyveres hatalom mellé társul adták a korrupcziót. E korrupczió hozta be a fent jelzett időben a jezsuitákat, hogy szolgaságba térítsék vissza Magyarországot. A korrupczió bírta rá az urakat, hogy jobbágyaikkal együtt Bécs és Róma táborába menjenek. A korrupczió, az osztrák részről szervezett korrupczió adott a hűtlen uraknak czimet, diszt, méltóságot, nagybirtokot és helyi hatalmat, — a korrupczió juttatta nekik azt a sok kincset, javat, amelyet a Zrínyiektől, Frangepánoktól, Rákócziaktól s más honukhoz hű magyaroktól elvett. A korrupczió teremtett itt független és önérzetes magyarok helyett udvari lakásokat. A korrupcziót ostorozták és sújtották a legjelesebb és legtisztább magyarok, így pld. Zrínyi a költő is, a «török áfium elleni» művében, amelyben sújtó erővel csap le az udvari kegyben sütkérező, elsatnyult és elpuhult nemzedékre. A korrupczió átkát kesergik a régi dalok, feddő, kesergő énekek, a nemzet sülyedt állapotát panaszló protestáns művek és hazafias költemények. A korrupczió vitte lépésről-lépésre, fokről-fokra alább a nemzetet a jogfeladásban és jogról való lemondásban. A korrupczió működött a nagy Rákóczi idejében, labanczokat nyervén a pártos magyarok sorsiban, a korrupczió működött a nagy Kossuth idejében, muszkavezetőket majd utóbb Bach-huszárokat toborozván a magyarok közül. S még élénk emlékezetben van, amit Albrecht főherczeg mondott, hogy Magyarországot csak korrupczióval lehet kormányozni. Az egész kiegyezési korszak alatt is, 1867-től kezdve, folyvást korrupczióről szól a panaszos ének. Folyvást ismétlődik a húsos fazékekról, az osztrák zsoldban álló emberekről, a közromlottságon épülő rendszerről, a zsíros konczokról stb.-ről szóló közvád. Mindig a régi dal a régi korrupczióról. Mindig arról van szó, hogy Magyarország, ha nem lehet szuronynyal, hát korrupczióval tartassák gyarmati helyzetében, s Ausztria szabadon szipolyozhassa. Bár az iró mindig újat, eredetit szeretne írni, fájdalom nem irhattunk újat, csak ismételhettük azt, ami oly nagyon régi. S most ime felzúg az egész országban : Itt a korrupczió ! Persze hogy itt van, négyszáz év óta állandóan, s csak egy-egy pillanatra szűnt átmenetileg, akkor, midőn valamely tiszta, vagy ha magyar vezérlete alatt a nemzet romlatlan igaz törzse, a tiszta magyarság fölocsúdott. Mi tehát, mialatt lelkünk mélyében fölháborodást és undort érezünk a korrupczió iránt, sehogysem értjük, hogy e négyszázados korrupcziót most mint valamely sohasem látott, ismeretlen tünetet meglepetve nézzük. Mintha most látnók először, mintha most lopódzna először házunkba ! Hiszen mióta tollunkat forgatjuk, ugyanezen korrupció ellen küzdünk, — mind, aki e hazában most, a közelmúltban a nemzeti ügyért önzetlenül küzd, ugyanezt a négyszázados rendszert támadja és ostorozza. A közösügyes rendszer a maga elfaragatásában sem más, mint az osztrák hatalom állandó korrumpáló hatása. S már számtalanszor irtuk ki s irta ki minden hazafias magyar lap, hogy egész alkotmányunk komédia, hogy itt Ausztria helytartói kormányoznak, hogy csak látszat, cselfogás önállásunk, hogy államiságunk Jaijusarcz, amely befelé önállóságot mutat, kifelé szolgaságot, hogy a hadsereg osztrák, hogy gazdasági létünk gyarmati jellegű, hogy kezünk-lábunk le van kötve, szemünk be van kötözve, — s hogy mindezt csak a korrupczió tartja fenn addig, amig végre a nemzet föl nem ébred, nagy, dicső, önzetlen és magasröptű vezér nem áll élére s a világtörténelem nagy fordulatainak közepette nem szárnyal ismét magasba a nemzet szelleme. Ah, ezt mindnyájan tudjuk. S mégis meglepetve kiáltjuk, hogy ismeretlen tényező gyanánt bécsi korrupczió működik itt. Barátaim, írók, politikusok, s ti mind,, akik hazánk sorsát szigeteken viselitek, ismerjétek fel a régi több száz éves tényezőt. Ne áltassuk magunkat, ne mutassunk meglepetést. Magunk se hiszszük s, nekünk se hiszi el senki ez országban, hogy uj motívumról van szó. A régi osztrák korrupczió meg se szűnt évszázadok óta s csak folytatódik. De épp ez a mi népünk dicsősége, kiválósága, ereje, hogy sem hatalom, sem korrupczió nem tudta ledönteni. S minél régibb e korrupczió, annál nagyobb a dicsőségünk, hogy ez a régi baj sem vitt sírba. A nemzet érdeke, hogy tisztán lásson s a régi önzetlenséggel és hazafissággal védekezhessék e régi ellenséggel szemben. Itt mulékony orvosság, kenőcs, flastrom avagy szépítő szer nem segít. Itt csak a kórság igaz, becsületes fölismerése a gyógyulás egyetlen módja. Mint a hajdani római államférfi, szünet nélkül és folyvást Karthágóra, úgy kell nekünk állandóan Bécsre mutatnunk. Ott van a kórság oka. Onnan terjed a métely. S ha itthon egyenkint és összesen kiirtunk és kipusztitunk mindent, ami inflcziálva van s ha minden egyes felmerülő alkalommal bármily gyógymódot használunk is, vajmi keveset segítünk, mert mint századok óta, úgy ismét újabb infekczió ér Ausztria részéről. Lenne kordon köztünk és Ausztria közt, úgy nem terjedhetne ide a gyilkos kórság. Ez a politikai közegészséget védő kordon, ez a határt biztosító és a nemzeti önállóságot infekczió ellen védő intézményes falazat véd meg bennünket a korrupcziótól; — más nem. Ezért küzdjünk tántoríthatlanul, ez a mi egyetlen mentőnk. De jaj nekünk, ha ezt elfelejtjük és csupán csak bensőleg, csoportokban, pártokban, tömegekben, szóval, ha csak mi magunkban keressük a ragály okát s ha azt hitetjük el magunkkal, hogy elegendő az önmagunkban és önmagunkkal való viaskodás ! Ezért hazafias szívünk tisztaságával, a nemzeti ügyért való lelkesedés tánto-