Magyar Szó, 1903. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)
1903-08-01 / 181. szám
Augusztusi athatatlanságával fordulunk minden a nemzeti ügyért lelkesülő magyarhoz, hogy egyesülten küzdjön a nemzetet mételyező osztrák korrupczió ellen, szálljon síkra az osztrák önzés és kapzsiság ellen, mely romboló erkölcsi kórt küld reánk, hogy bennünket anyagilag és hatalmilag kifoszthasson! MAGYAR SZÜ lünk pedig most nem kiván más áldozatot a haza, csak annyit, hogy ott legyünk mindig mindnyájan a törvényhozásban, hittel, lelkesedéssel az ügy iránt, melyet diadalra akarunk juttatni. Az erős akaratot és a rendületlen kitartást oly rettenetes fegyvereknek tudom a népek életében, melyek előtt minden akadály megsemmisül. Budapest, 1903. julius 30-án. Csávolszky Lajos.» 181. szám, 3 Budapest, Julius 31. Egy őszinte szó elvtársaimhoz. A harcoló képviselők tegnap este összejöttek a «Fehér ]<5»-szállodába afelett tanácskozni, hogy megállapítsák azokat a követelményeket, amelyek teljesítése fejében a harczot hajlandók volnának beszüntetni. Ebből az alkalomból Csávolszky Lajos országgyűlési képviselő a következő őszinte szót intézte elvtársaihoz. Itt adjuk teljes szövegében: Egy őszinte szó elvtársaimhoz. «Nem tagadom, hogyha a magyar vezényszó, a nemzeti zászló, a nemzeti jelvények és a magyar katonai oktatás be lesz hozva és a katonai igazságszolgáltatás nyelve Magyarországon magyar lesz, — mely feltételeket mint minimumot állapították meg a harczoló képviselők — ez tittott megelégedést fog kelteni, a nemzet önérzetén ejtett durva sértegetéseknek némi tekintetben gátat vet és a jelenlegi törvényen kívüli állapotból lehetővé teszi a kibontakozást. De azt a nagy czélt, melynek elérésére mindnyájan törekszünk, hogy itt bizonyos állandóságot teremtsünk, adjuk meg a nemzetnek az állandó békét és nyugalmat, melyre elkerülhetetlen szüksége van, hogy minden erejét a belső kulturális és anyagi jólét előmozdítására fordíthassa, ezt a nagy czélt nem fogjuk elérni. Rövid időre szóló fegyverszünet lesz ez, de nem lesz állandó béke. Rettenetesen zilált politikai és szocziális viszonyaink között pedig ennek az országnak — a nemzeti konszolidáczió megteremthetése végett — állandó békére van szüksége mindenáron. Erre az állandó békére nemcsak a nemzetnek van szüksége, hanem még nagyobb szüksége van az uralkodóháznak, hogy két birodalma közül legalább az egyik legyen oly helyzetben, hogy arra biztosan lehessen számítania a veszély minden idején. De hát hogyan és miképen érhetjük el ezt az állandó békét? Ha a nemzet jogos aspiráczióit kielégítjük, az eszméket, melyekkel telve vannak a szívek, megvalósítjuk, a jogtalanságokat, melyek elkeserítik a polgárok életét, megszüntetjük. Vagyis: ha az önálló magyar nemzeti hadsereget életbe léptetjük, gazdasági életünk önálló berendezésére a külön vámterületet felállítjuk és a parlamenti reform nagy munkáját az általános választói jog behozatalával megkezdjük. Igaz, a katonai javaslatok képezték hosszú küzdelmünk tárgyát, a hadsereg körében életbeléptetendő nemzeti reformokra vonatkoztak követeléseink, de akik figyelemmel kísérték felszólalásainkat, láthatták, hogy az összes felszólalások hátterében mindenütt kiemelkedett, mint legfőbb bajaink kutforrása: Magyarország nemzeti és állami szuverenitásának teljes hiánya, a magyar nép egyre növekedő szegényedése, pusztulása és a jogaiktól megfosztott polgárok millióinak elégedetlensége. Ezeket orvosolni kell. Ezeket csak úgy orvosolhatjuk, ha helyreállítjuk a magyar hadsereget, megcsináljuk az önálló vámterületet és komolyan hozzálátunk a parlament reformálásához. Ezeknek meg kell történni. Előbb vagy utóbb, de meg kell történni. Mert ezek Magyarország állami konszolidácziójának nélkülözhetetlen feltételei. Ha már kezünkben a kard, vívjuk ki most mindazt, ami a nemzet életfeltétele. Tegyük ezeket követeléseink tárgyává! Miért újból és újból felvenni a harczot? Miért újból és újból megakasztani a parlamentáris élet rendes menetét? Aztán mi a függetlenségi programm alapján állunk. Szívesen veszünk ugyan és készséggel támogatunk minden törekvést, mely programmunk megvalósításához közelebb visz, de küzdelmeinkben kell, hogy a fő szempont mindig az önálló független állami élet megvalósítása legyen. Iszonyúan meg van nehezítve helyzetünk az által, hogy sorainkból sokan letették a fegyvert s távolról nézik hazafias küzeelmünket. De ez le ne lohassza lelkesedésünket. Nincs veszve, aki el nem csüggedett. Szólítsuk fel csatlakozásra újból azon képviselőtársainkat, kik eddig félreállottak a küzdelemtől. Ha fölvesszük követeléseink közé azokat, amiket elősoroltam, Magyarország társadalmaiból újabb nagy rétegeket nyerünk meg, kiknek lelkesedése és támogatása roppant jótékony hatással lesz küzdelmeink sikerére. Küzdjünk együttes erővel. Időt, munkát, fáradságot ne kiméljünk. Ennyit elvárhat tőlünk a nemzet, mely jogai védelmét reánk bízta. Nagy dolgokat csak nagy áldozatok árán lehet elérni. M.M- Egyesülés a bán ellen. — Az obstruáló ellenzék értekezlete. — Budapest, július 31. Azok az országgyűlési képviselők, akik elhatározták, hogy a bán ellen a végletekig folytatják az obstrukcziót, tegnap este népes értekezletet tartottak a Fehér ló-szálló éttermében. Az értekezleten ott voltak a Kossuth-párt tagjai közül: Tóth János, Uray Lajos, Barabás Béla, Polónyi Géza, Rátkay László, Kubik Béla, Fáy István, Lengyel Zoltán, Mezőssy Béla, Sebess Dénes, Endrey Gyula, Bedőházy János, Gáli Sándor, Rákosi Viktor, Kecskeméthy Ferencz, Luby Béla, Kovács Gyula, Nessi Pál, Bakonyi Samu, Visontai Soma, Horváth Gyula, Mukits Simon, Pozsgay Miklós, Chernel Gyula, Uray Imre, Ráth Endre, Papp Zoltán, Szatmári Mór, Bakó József, Kállay Leopold, Sturman György, Leszkay Gyula, Vertán Endre, Luby Géza. A Szederkényi Nándor elnöklete alatt levő pártból: Szederkényi Nándor, Holló Lajos, Lovászy Márton, Okolicsányi László, Eitner Zsigmond, Hellebronth Géza, Szluha István. A néppártból: báró Kaas Ivor, Darányi Ferencz. A nemzetiségiek közül: Kollár Márton. A pártonkivüliek közül: Vázsonyi Vilmos, Ugrón Gábor, Vészi József, Várady Károly, Lendl Adolf, Bartha Miklós. Az értekezletről szóló tudósításunk itt következik: ©lay Lajos indítványozza, hogy az obstruáló ellenzék feliratot intézzen a királyhoz, amelyben összegezze követeléseit. A feliatban, amelyet Rátkay László, Bakonyi Samu és Bartha Miklós szövegeztek meg, a következőkben vannak összegezve az ellenzék katonai követelései: 1. A magyar vezényszó behozatala. 2. Magyar zászló és czimer. 3. A magyar ezredeknek magyar tisztekkel való ellátása. 4. Magyar katonatiszti oktatás. 5. Magyar katonai igazságszolgáltatás. 6. Általában az 1867 évi XII. törvényczikk végrehajtása. Ugrón Gábor a szövegezés tömöritését kéri, hogy az a nemzethez intézendő kiáltvány alakjában is nyilvánosságra hozathassék, ha — miként valószínű — a többség nem fogadja el a föliratnak a királyhoz leendő fölterjesztését. Vértan Endre hangsúlyozni kívánja a föliratban, hogy a hadsereg nyelvének megállapítása nem felségjog. Rátkay László kijelenti, hogy a függetlenségi párt sokkal többet követel, mint ami a feliratban van s követeléseit fenn is tartja. Ami a feliratban foglaltatik, az csak a harczban egyesültek ideiglenes követelése. Bakó József a «Felséges Urunk!» megszólítás helyett a «Felséges Urunk ! Apostoli királyunk !» megszólítást javasolja, hogy amidőn az ellenzék a törvény végrehajtását követeli, egyúttal a királyi tekintélyt is emelni igyekezzék. Vázsonyi Vilmos egy nappal az értekezlet előtt még híve volt a királyi felirat eszméjének, most már nem az. Eddig még volt értelme a békeföltételeknek, ma már nincs. Ezzel a kormánnyal nem lehet alkudozni, ez ellen személyes harczot kell folytatni Egy ily felirat ma már veszedelem lehet, mert megerősíti Bécsben a bán állását s megakadályozza azt, hogy egy más, jobb kormány jöjjön teljesíteni a nemzeti követeléseket. Most azt kell hangsúlyozni, hogy minden kormánnyal könnyebben egyezkednek, mint a mostanival. Polónyi Géza szerint a bánnal már erkölcsi okokból sem lehet tárgyalni. Vészi József közli az értekezlettel gróf Szápáry László lemondását a fiumei kormányzói állásról. Polónyi szerint ez az eset csak fokozza szükségét annak, hogy feliratot intézzenek a királyhoz, egyúttal azonban ki kell jelenteni, hogy ezt a kormányt sem politikai, sem erkölcsi okokból nem tartják méltónak és alkalmasnak Magyarország kormányzására. (Zajos helyeslés és taps.) Vészi József a vesztegetési ügyben Dienesen és Szápáryn keresztül a bánig kívánja vezetni a vizsgálat fonalát. Barabás Béla a legközelebbi napok teendőire hívja fel az ellenzék figyelmét. Ez a legfontosabb. A napirend megállapítása törvénytelen, tehát a pénteki ülésen nem szabad megengedni a jegyzőkönyv hitelesítését. Az indemnity tárgyalását sem szabad megengedni. A feliratot erősebben akarja kidomborítani. Holló Lajos elfogadja a feliratot, a harcz módozatainak megállapítását pedig a vitarendezőbizottságra kell bízni. Bakonyi Samu felszólalása után Páy István felolvassa Pap Elek békepárti táviratát, amelyben ez az obstrukczióhoz csatlakozik. Még Bartha Miklós szól, majd Haas Ivor kijelenti, hogy egyetért a felirattal, de pártköteléke miatt nem írhatja alá. Helyesli a technikai obstrukcziót. A megvesztegetési ügy által teremtett helyzetet ki kell aknázni, ki kell mondani, hogy a jegyzőkönyv s az abban foglalt határozat törvénytelen. Mindezt a vitarendező-bizottságra kell bízni. Az értekezlet végül kimondta, hogy e teendőkkel a vitarendező-bizottságot bizza meg. Budapest, julius 31. Az raj helyzet. Kossuth Ferencz mai föllépése folytán, amely nyíltan és határozottan állást foglalt Khuen-Héderváry ellen és őt visszalépésre szólította fel: — új helyzet állott elő. A nemzeti ügyért harczolók tábora Kossuth Ferencz ezen föllépése nyomán ismét teljesen egységessé lett s mint egy hatalmas, tömör szervezet áll a bécsi hatalommal és Khuen személyével szemben. Ez a fordulat a hazafiak szívében nagy és általános örömet idéz elő. Még hozzájárul a küzdő tábor megerősítéséhez az a tény, hogy a klerikális néppárt mind erősebben és mind bevallottabban Khuent támogatja és így a helyzet a szabadelvűség szempontjából is tisztul, és erős tömörülésre bírja a nemzeti ügy táborát. Sőt kétségtelen jelek mutatkoznak aziránt is, hogy immár a szabadelvű pártból is erős áramlat közeleg a 48-as tábor erősítésére. A nemzeti ügy minden barátja tehát bizalommal van eltelve a harcz kimenetele iránt. De most ismét egy sötét pont tűnik fel a láthatáron. A kaszinóból ugyanis az a hír kelt szárnyra, hogy ha Khuen vasárnap lemond, maga helyett Apponyit ajánlja utódul. Ha csakugyan Apponyit ajánlaná, végleg megerősítené azt a felfogást, hogy a klerikalizmus úttörője volt. Az ember halála előtt őszinte s igy midőn Khuen távozásakor klerikális gyónást tenne és Apponyit tenné meg a klerikális politika örökösévé, csak tényleges beigazolást nyerne az ő klerikálizmusa. — Apponyi tehát a sötét pont, amely most a láthatáron feltűnik. De mi hisszük, hogy hiába. Mert a klerikális jezsuita rendszer győzelme ellen itt áll a nemzet minden hű fia, minden szabadelvi és minden protestáns magyar. A «Magyar Szó» mint eddig, úgy ezután is megtenná kötelességét s hogy nem eredmény nélkül, az — reméljük — ezután is bizonyítani fogják a fejlemények. E hazában — a gondviselés se