Magyar Szó, 1903. december (4. évfolyam, 284-309. szám)

1903-12-01 / 284. szám

2 284á szám: kisebbség deferálni fog a többségnek úgy, hogy az sincs kizárva, miszerint egyhangú párthatározat lesz Kossuthéknál. Mi és minden becsületes hazafi, mindenesetre boldogok volnánk, ha így volna. Az országnak, mely ezer sebből vérzik, békére, nyugalomra, az eddig elért eredmények megvalósítására, az ütött sebek begyógyítására van szüksége. Ha a Kossuth-párt ezt lehetővé tenné, illető­leg ehhez segédkezet nyújtana, elévülhe­tetlen érdemeket szerezne. Ha azonban a klerikálisok nyomása alatt szem elől tévesztené az ország ér­dekét, ha az áldatlan harczot a haza rettentő kárára tovább vinné, akkor olyan fele­lősséget venne magára, melyet nem lesz képes elviselni a nemzet színe előtt. Nem vagyunk barátai az erőszaknak — a pa­rallel ülések rendszeresítése nem erőszak. De ha a Kossuth-párt a klerikálisok­kal szövetkezve a nemzetrontó háborúság folytatására szánná el magát, sürgetnek, követelnék a legféktelenebb erőszakot egészen a kényszerzubbonyig vele szem­ben éppúgy, mint a klerikálisokkal szem­ben. Követelnők, mert biztosak vagyunk benne, hogy a nemzet igaz érdekeit szol­gáljuk s a nemzet, mely élni, fejlődni, boldogulni akar, velünk van és elítéli az országrontó gazdálkodást. A miniszterelnök hozzájárulásával sem ma délután, sem holnap egész nap nem lesz ülés, hogy a pártoknak legyen idejük tisztába jönni önmagukkal. Re­méljük, hogy ez a másfélnapi fegyver­­szünet meg fogja teremni a legáldásosabb békét. déli nap perzselése; legtöbbször hiányzott azonban belőle az a vidámság, mel­lyel a fel­kelő nap sugara a vizek színén tova siklik. — Elmegyek! Megkeresem magam! —­­mondta végül a királyfim És elment. Daczára ősz apja kérésének, a bölcsek és törvényhozók marasztalásának. S kereste. Országokat járt be, melyeknek azelőtt hirét sem hallotta. Nem törődött tá­volsággal. Nem vette észre az idő múlását. Sok-sok esztendő múlva hírül hozták neki, hogy atyja búbánatában meghalt, ő következik a trónon. Kérték, jönne haza. — Nem lehet! — felelte a királyfim — .Még nem találtam meg azt, akit keresek. A bölcsek és törvényhozók egy esztendei haladékot adtak neki s mert ennek leteltével sem jött haza, királ­lyá helyette mást válasz­tottak. A királyfiú ezzel sem törődött. Tovább ke­reste az ismeretlent, aki — mint hitte is rá várakozik. Éz végül nagy idő múltán, mikor fáradt volt már és csüggeteg, a föld legmes­szebb eső, legjobban rejtett sarkában ráakadt a lányra akit keresett. Ez a leány magas volt és karcsú. Hajlé­kony, mint tó partján a füzek. Tekintetében benne volt a holdfény szelídsége, a déli nap perzselő meleg é s az a vidámság is, melylyel a felkelő nap legelső sugara­­ a vizek síkján tova siklik. A királyfi szintepesve sietett hozzá, meg­fogta a­ kezét és szólt: — Végre megtaláltalak álmaimnak álma, MAGYAR SZÓ. / Deczember 1. Budapest, november 30. A kormány üdvözlése. Székelyudvarhelyről jelentik: Udvarhely megye szabadelvű pártja tegnapi üléséről Daniel Gábor pártelnök titkos t­anácsosi ki­­neveztetése alkalmából meleghangú táviratban üd­vözölte. A közgyűlés tárgyalta a kormány programm­­ját és azt elfogadta. Határozatát, melyben állást fog­lal az obstrukczió ellen, közli az országos szabadelvű párttal. A miniszterelnököt a gyűlés a következő táv­iratban üdvözölte: Udvarhely megye szabadelvű pártja mai napon tartott közgyűlésének egyhangú határo­zatából kifolyólag tisztelettel üdvözöljük nagyméltó­ságodat és a vezetése alatt álló kormányt és bizto­sítjuk programmjában kifejtett tevékenységében való teljes bizalmunkról, valamint odaadó támogatá­sunkról. Temesvár szab. kir. város közgyűlése egy­hangú lelkesedéssel elhatározta, hogy az új minisz­terelnököt, teljes bizalmának hangsúlyozásával, üd­vözli, biztosítván, hogy a parlamenti államkormány­­zati kibontakozás nehéz munkájában az ország­ ja­vára irányuló működésében az egész kormányt haza­fias készséggel és teljes odaadással támogatni fogja. Báró Feilitzsch nyilatkozata. A kolozs­vári szabadelvű párt tegnap tisztelgett báró Fei­­l­i­t­z­s­c­h Artúr képviselőházi alelnöknél. Báró Fei­­litzsch ez alkalommal kijelentette, hogy hitvallása és meggyőződése az marad, ami eddig volt. Pártpo­litikai kérdésekkel ezúttal nem akar foglalkozni, de mert hatáskörébe vág a házszabályok kérdése, ki­jelenti, hogy a kormány az ellenzék részéről a házszabályok 203. §-ért folytonos támadásoknak van kitéve és a közönség könnyen félrevezethető a tá­madók hamis okoskodásával. A házszabályok 203. §-ának alkalmazása világosan a szabályok és ren­delkezések szellemében történt. Maga Széll Kálmán volt miniszterelnök is márcziusban a 203. §. alap­ján ugyanazt akarta tenni, amit tett a jelenlegi kor­mány. De gróf Andrássy Gyula is ugyanazt az in­dítványt akarta annak idején megtenni, amelyet báró Podmaniczky most megtett. Széll Kálmán csak azért nem tette meg annak idején az indítványt, mert gróf Apponyi Albert, a képviselőház akkori elnöke, annak keresztülvitelére nem akart vállalkozni. Ámde Apponyi sem tagadhatja, hogy a házszabályok szö­vege igazat ad a kormánynak. De mert Apponyi, tevékeny részt vett a házszabályok szövegezésében, annak fogalmazásakor nem ez az intenczió vezette, ami Széll Kálmánt s ezért férfias következetesség­gel magára nézve most levonta a konzekvencziát, de sem az ellenzék obstrukcziójában, sem támadá­s eívemnek legfőbb óhajtása. Jöjj! Magammal viszlek Mese­ország trónja, kincse, gazdag­sága vár ránk. Emberfeletti boldogság lesz a miénk. Jöjj! A leány pedig kaczagott. Sértőn, bántóan kaczagott. S ez a nevetés, mint az éles kés vágódott a megdöbbent királyfiu szivébe: — Meseország trónja, kincse, gazdagsága a fi­led? Te rongyokba öltözött idegen! S azt mondod, emberfeletti boldogság lesz enyém melletted. Melletted? Te roskatag, öreg, el­aggott koldus. Hahaha! Mert a gyönyörű daliás királyfiból ros­katag öreget, rongyos koldust csináltak orvul az észrevétlenül tovább lopózó évek. — Nem gondolja uram, talán éppen olyan ferdevállú, összegörbült, galambősz öreget, mint én vagyok! Hahaha! — tette hozzá a furcsa kicsi öreg­ ember, akivel a ködös éjsza­kában sétáltam. És kaczagott. A kaczagása pedig olyan volt, hogy sírni kellett rajta. A szemem egyszerre kényezni kezdett mintha a szél szúró homokot csapott volna bele. Egyre homályosabban láttam őt, halkabban hallottam a kaczagását. Azután újra egyedül álltam az utczán, a világváros sürgés-forgásától elrekesztve, melyben magányos csendben zárt körül a köd szürke pára, függönye. Újra éreztem a semmit magamon kívül és magamon belül — jobban, mint bármikor. Nem volt velem más, csak a lépésem, mely furcsán visszahangozva kopo­gott !?»sárga sárlével borított aszfalton: ... —: Kip! Kép! ' '~v­­­[ saiban részt nem vesz. Ugyancsak nem lehet el­itélni Apponyi személyes hiveit sem, kik vele együtt a pártból kiléptek. Ámde meg van arról győződve, hogy úgy Apponyi, mint hivei, az obstrukczió ellen küzdeni fognak, aminthogy meg van arról is győ­ződve, hogy a törvényes rend helyreállítása és a rendes parlamenti viszonyok funkczionálásával, mi­dőn a házszabályok e szakaszának alkalmazása tárgy­talanná válik, ismét a szabadelvű párt sorai között lesznek. Egész határozottsággal meri állítani, hogy mindazok, akik ma a kibontakozás útjába akadályt gördítenek, akár tévedésből, akár egyéni és önző szempontból, akár boszúvágy által vezéreltetve, a hazának szolgálatot nem tesznek és ezért eljárásuk hazafiasnak Intem mondható. Át van hatva attól a tudattól, hogy a jelenlegi kormány és annak vezére, gróf Tisza István miniszterelnök, a magyar nemzeti állam kiépítését szívvel és lélekkel szolgálja és ha a programmjában nem is terjeszkedett ki a minisz­terelnök minden részletkérdésre, nyugodt lehet a párt, hogy a kormány a magyar nemzeti állam ki­építéséhez szükséges kövekből egyetlen darabot sem fog heverni hagyni. Báró Feilitzsch ismételten kö­szönetet mondott a választóknak bizalmukért és sze­­retetükért. A beregi főispán. A «Pol. Ért.» jelenti, hogy Hagara Viktor beregi főispán megvált állásától és most id. Lónyai Sándort, a beregi árvaszéki elnököt kérték fel a főispáni állás elfoglalására. Lónyai azon­ban betegsége miatt nem fogadhatja el a főispáni állást. Gróf Serényi Béla programmbeszéde. Gróf Serényi Béla kereskedelemügyi államtitkár Óz­­don, mint onnan táviratozzák, ma tartotta pro­­grammbeszédét, mint a dédesdi választókerület kép­viselőjelöltje. Az államtitkár a közgazdasági kér­désekről így nyilatkozott: Meg kell újítani a kereskedelmi- és vámszöv vetségét Ausztriával. Ezt érdekes fejtegetésekkel igazolja,_ majd így folytatja: «A közös vámterüle­tet annyira mindkét állam érdekében fekvőnek tar­tom, hogy feltéve, de meg nem engedve, hogy a szövetség Ausztriával mégsem jönne létre, még ak­kor is csak olyan szerződéses viszony létesülését tartom lehetőnek, amely csak akadémicre fog a vám- és kereskedelmi szövetségtől különbözni. En­gedjék meg most, hogy néhány szót szóljak ke­reskedelmi szerződéseinkről. Itt első helyen emlí­tem meg az olasz kereskedelmi szerződést. Kívá­natos, hogy az Olaszországgal való szerződéses vi­szony fentartassék, nehogy jelentékeny fa- és ló­­kivitelünk kárt szenvedjen. A kormányokban ez iránt a kellő jóakarat megvan és remélhető, hogy az ország érdekeinek szemmel tartása mellett egy, ezen érdekeket kielégítő szerződés létesülni fog. (Helyeslés.) Valószínűnek tartom, hogy a jövő év folyamán Németországgal is tárgyalások lesznek majd kezdendők új kereskedelmi szerződés kötése iránt és­ nagyrészt ennek az új szerződésnek ered­ményeitől fog majd függni, hogy milyen álláspon­tot fogunk a keleti országokkal szemben, amelyek­kel való kereskedelmi érintkezésre rendkívül nagy súlyt helyezek, elfoglalni. A tisztviselők fizetésja­­vítása­ dolgában Serényi is a kormány-álláspontot ismétli. A beruházások dolgában előadja a rész­ben Hieronymi programmjából ismert terveket, ezek között a közutak építését, a Duna—Tisza csatornát és a Sajó, Maros kanalizálását és hajózhatóvá té­telét, a viczinális vasutakat, motoros kocsikkal való közlekedést, a betegsegélyző pénztárak reformját stb. Ezek után újra általános politikai kérdésekre tér át._ A programm-beszéd után a választók Hie­­ronymi Károly kereskedelemügyi minisztert a kö­vetkező távirattal üdvözölték: «A dédesi kerület összegyűlt országgyűlési vá­lasztói, akik ma gróf Serényi Bélát egyhangú lel­kesedéssel újólag képviselőjelöltjüknek kiáltották ki,­­mély tisztelettel üdvözlik nagyméltóságodat, mint akinek működésétől és nagy képességeitől a magyar ipar és kereskedelem felvirágoztatását jogosan re­ményük.» Kilépés a szabadelvű pártból. Smialovszky Valér a zsolna-rájeczi választó­kerület képviselője ma levélben bejelentette báró Podmaniczky Frigyesnek, a szabadelvű párt elnökének, hogy a szabadelvű párt­ból kilép. Levelében kijelenti, hogy a szabadelvű párt e hó 25-én hozott határozata kényszeríti őt arra, hogy 17 év után a pártból kilépjen és felsorolja aggályait, melyek őt e lépés megtevésére indították.

Next