Magyar Szó, 1903. december (4. évfolyam, 284-309. szám)
1903-12-01 / 284. szám
Deczember ü MAGYAR SZÓ. Absolutizmus és klerikalizmus. Álljatok elő, klerikális mű-örjöngők, s mondjátok meg az ország színe előtt, hogy mit akartok? Ismételten kérdeztük ezt tőletek, ismételten követelte a nemzeti ügy minden igaz harczosa, hogy adjátok elő követelésteket, valljatok programmot. Mily czélt, mily közügyet, mily eszmét kivántok megvalósítani? De ti erre... talán hallgattok? Talán beismeritek sötét szándéktokat? Nem! Ti mi-örjöngéssel feleltek. Zűrzavaros, vad ordítással tértek ki a válasz elől. A hazafias szív követeléseit fenyegetéssel, erőszakkal akarjátok elhallgattatni. De nem úgy ám, klerikális uracskák. Milliók szivét, eszét, akaratát, reményét, hitét, egy ezeréves nemzet minden magasztos hagyományát és fenséges törekvését nem lehet egy mit tébolyult csoportnak porba gázolni. Ha ti nem feleltek arra a kérdésre, hogy mit akartok, megfelel rá a közvélemény. Talán a magyar nyelvnek teljes és rögtöni diadalát akarjátok? Óh, ez magasztos czél lenne. Ezért érdemes lenne nem csak sivalkodni és üvölteni, hanem csaták terén vért ontani. De ti erről lemondtatok, sőt ti éppen a magyar nyelv érvényesülése ellen fáradoztok. Magatok mondtatok le nyíltan és ünnepélyesen a magyar nyelvnek érvényesüléséről, midőn még az a reményteli volt, hogy klerikális kormány jön. Te, néppárt, voltál az, aki először hagytad el az obstrukcziót s kijelentetted, hogy csak a fölemelt ujonczlétszám ellen harczoltál, nem pedig nemzeti vívmányokért. Te, ál-nemzeti párt, voltál az, aki a kormánypárt kebelében belenyugodtál a chlopyi hadiparancsba is, — te voltál az, aki elejtetted a nemzeti nyelv követelését s a nemzeti szuvemitást is. Te pedig, kisded csoport, aki a 48-as párt körében saját vezéreidet akarod lehetetlenné tenni, s a 48-as eszmék dicsőséges harczosai közt a klerikális romboló elemet képviseled, ugyancsak hamar mondottál le a magyar nyelvről. S ti mind, akik feketék vagytok, ismételten kijelentettétek, hogy az elért vívmányok becsesek, nagy jelentőségük, messze jövőbe kihatóak lennének, ha más, klerikális miniszter hozná azokat. Ez a klerikális uralom, mindig csak ’ez, és soha semmi más nem vezet titeket. így jártatok el annak idején Bánffyval. Azt mondottátok, hogy önálló vámterületet akartok. E magasztos eszmével tévedésbe ejtettétek a 48-as párt legjobbjait. De az önálló vámterület csak ürügy volt nektek, hogy a klerikalizmust a kormánypártba juttassátok. Akkor az egész ország színe előtt megtagadtátok a kitűzött czélt, cserbe hagytátok, kátyúba csaltátok az eszmékért lelkesülő tiszta 48-asokat. Most megint ugyanezt a sötét komédiát játsszátok. Most megint csak arról van szó, hogy a szabadelvű Tisza helyett egy klerikális rendszert létesítsetek. S ismét a 48-asokat akarjátok beugrasztani. Hogy ők a szabadelvű eszményhivő 48-asok kaparják ki nektek a klerikális gesztenyét. Irtóztató, vakmerőség és határtalanul lelkiismeretlen politikai kétszinüség! Ha van még nemes, eszményies tiszta 48-as —és van! — az nem hagyja magát többé klerikális pórázon vezetni. Nem engedi a 48-as tábort s vele a hazát végveszedelembe dönteni. Mert most ismét nemzeti vívmányok forognak veszedelemben. Bánffy idejében az önálló vámterületet adták fel, hogy Bánffy bukjék, — most a katonai vívmányokat adnák fel, hogy Tisza bukása következzék be. S hogy tényleg feladnák azokat, kitűnik két kőBilffléflxtó SUWs-'" ' § 1. abból, hogy a magyar vezényszót és szolgálati nyelvet végleg feladták, s a világért sem vennék programrajukba; 2. a Tisza-féle nemzeti vívmányokat pedig’, amelyek mielőbb reálisan keresztülvive a magyar tisztképzés útján rövid idő alatt érett gyümölcsként hoznák meg a magyar vezényszót, és szolgálati nyelvet, ádáz gyűlölettel megobstruálják. Tehát többet, mint amennyit Tisza hozott, nem akarnak. Amit pedig Tisza hozott, szintén nem akarják. Vagyis harczolnak a nemzeti vívmányok minden lehetősége és módja ellen. De még mást is tesztek, mit háborodott klerikálisok! Harczoltok Körber, Lueger és Windischgrätz érdekében. Tönkre akarjátok tenni az alkotmányosságot. Diadalra akarjátok vezetni az abszolutizmust! ■ Tisza nagynehezen ezer bécsi ellenség ellen kivívta, hogy az uralkodó visszavonta a chlopyi hadiparancsot, — kivívta, hogy a Habsburg-ház ünnepélyesen elismerte, miszerint minden felségjog a nemzeté. Pedig minő hatalmas befolyások működtek aziránt, hogy az uralkodó az abszolutizmus terére lépjen. Emlékeztetünk Lueger dühöngésére, Körber bujtogatására, az egész osztrák, német, pángermán és all deutsch világ eszeveszett magyar-ellenes izgatására. Az osztrák udvari emberek magyar-ellenes készülődésére. S Tisza mindezt legyőzve, azt vitte keresztül, hogy a király elismerte a nemzet jogát s megadta a lehetőséget, hogy a tisztképzés magyarrá, s igy a magyar hadsereg nemzetivé váljon. Ha most a nemzet nem fogadja el a feléje nyújtott békejobbot, s a kínált nagy vívmányokat: — ismét az osztrák aulikus párt felülkerekedését idézi elő,’ ,í Mi magunk hozzuk ide az abszolutizmust! Mily őrültség! Nem, mily gonoszság! De értjük. Az abszolutizmus talaján m:5 a klerikálizmus mocsárvirága. Bécsi abszolutizmus és római klerikálizmus együttműködnek e nemzet alkotmányának megtörésén. Csakhogy most kemény legény állott talpra. Benne a tiszta magyar faj ereje, elszántsága, rendületlen nyugalma. A nemzet ügye nem bukhat el. A magyar nemzet nem lengyel. A fekete klerikalizmus vétóját torkára forrasztjuk. ........... .... .. .. ...... -------- Budapest, november 30. A horvát kamarák Hieronyminél. A szlavóniai kereskedelmi és iparkamara küldöttsége tegnap este megjelent Hieronymi Károly kereskedelmi miniszternél, hogy a kereskedelmi tárcza átvétele alkalmából üdvözölje őt és kikérje jóindulatát a szlavóniai gazdasági viszonyok iránt. Laubner Károly kamarai elnök üdvözölte a minisztert és reményét fejezte ki, hogy a Szent István korona országaiban inaugurált haladó gazdasági politika, melynek kiépítésében Hieronymi sok éven át buzgón, és sikeresen közreműködött, most Horvát- és Szlavonország területére is ki fog terjedni. Hieronymi kereskedelmi miniszter válaszolt és kijelentette, hogy igen örvend, hogy a szlavóniai kereskedelmi és iparkamara képviselőit magánál láthatja és tőlük hallja azt, hogy az illetékes körök mindenütt az országban, így tehát Szlavóniában is a kifejtett gazdasági programmot helyesnek és üdvösnek találják és annak végrehajtását a legőszintébben támogatni akarják. A miniszter a maga részéről teljesen meg van győződve, hogy a nemzeti gazdaság úgy Magyarországon, valamint a két testvérországban is egymás mellett haladhat és kölcsönösen kiegészítve egymást, kedvezően fejlődhetik. A miniszternek eltökélt szándéka, hogy a Szent István koronájához tartozó összes országok gazdasági fejlődése érdekében egyforma gondoskodást fog kifejteni. A miniszter meg van győződve, hogy Horvát- és Szlavonországok gazdasági felvirágzása elérhető és hogy ez valósággal meg is történjék, erre nézve minden tőle telhetőt meg fog tenni. A miniszter válasza mély benyomást tett a küldöttség tagjaira. > 284.szám. 3 A képviselőház ülése. A képviselőház mai ülésén is megmutatta az ellenzék, hogy csak komédiázni akar, dolgozni nem. Az ország kétségbeejtő helyzetében a legsivárabb, a legléhább ostobaságokkal lopja a drága időt, a jegyzőkönyvhöz a legképtelenebb indítványokat terjeszti elő csak azért, hogy sok szavazás legyen és sok értelmetlen szavazással teljenek az órák. Az indítványozók közül első volt Lengyel Zoltán. Szégyeljük leírni, micsoda dolgokkal állott elő. De hogy lásson és elfogulatlanul ítélhessen mindenki, itt közöljük módosításainak régióját. Az indítványok a következők: . 1. A Ház intézkedjék, hogy a jegyzőkönyvet felváltva ellenzéki és kormánypárti jegyző csinálja.12. Az ellenzéki jegyző által készített jegyzőkönyvet kormánypárti jegyző olvassa föl és viszont. 3. A jegyző maga szerkessze meg és írja le a jegyzőkönyvet, a leírás ne legyen írnokok által eszközölhető. 4. A jegyző tartozik a jegyzőkönyvet mindenki által halható hangon felolvasni. 5. A jegyző tartozzék a jegyzőkönyvet az ülés elején mindenkinek, aki eziránt hozzáfordul, betekintés végett megmutatni. 6. A jegyzőkönyv elején «november» helyett «osztó;>. tétessék. ...... 7. A jegyzőkönyvben ez olvasható, hogy «elnök előbb Jakabffy Imre, később b. Feilitzach Arthur», A később szó helyett tétessék «utóbb>x. ■ 8. ■Tüntettessék föl, hogy mikortól meddig elnökölt az egyik és a másik elnök. 9. Lovászi Márton neve mindenütt «y»hálhassék. • 11). A jegyzőkönyvben egyhelyütt Rakovszky Istv v&n.peve 8 £repel Rosenberg Gyula helyett. Ez kiigazitah(jő...tjenogy az utókor azt higyje Rosenbergről, hogy ő néppárti volt. ':'i';^4.'Az elnök figyelmeztesse a jegyzőket, hogy ily értelemzavaró hiba többé elő ne forduljon. 12. A jegyzőkönyv szerint Kubik Béla és 19 társa kért szünetet. Ez nem igaz. Mert Kubikon kívül 57 képviselő kért szünetet. Ez kiigazitandó. 13. «Több» képviselő helyett, tétessék 10-nél több. . . 14. A szavazást kérők névsora vétessék jegyzőkönyvbe. 16. Egy másik passzusnál tétessék «Kubik Béla és 57; társa». , 16. A szavazást kérők névsora vétessék újra jegyzőkönyvbe. 17. Az előbbiek megismétlése. Összesen huszonnégy indítványt terjesztett elő Lengyel. A huszonnegyedik ez: A jegyzőkönyv végén ezen rövidítés: Kmt. helyett, tétessék ki az egész dátum. Szőcs Pál jegyző személyes kérdés czímén mentegetőzött Lengyel indítványaiban foglalt vádak ellen, majd az elnöklő b. Feilitzsch Arthur szolgált felvilágosításokkal és megmagyarázta, hogy Lengyel több indítványa nem vonatkozik a jegyzőkönyvre s azért azok csak úgy kerülhetnek a Ház döntése alá, hogy ha mint önálló indítványok, előbb bejegyeztetnek az indítványkönyvbe. Lengyel erre vagy nyolcz-tíz indítványt visszavont. Nessi Pál azonban pótolta azokat négy újabb, a jegyzőkönyvre vonatkozó módosítással. Nagy Mihály megsokalta a szélbali szégyenletes komédiát s felszólalt ellene. Én azt a kérelmemet terjesztem elő, úgymond,hogy méltóztassék a jegyzőkönyvet, úgy amint van,elfogadni és úgy Lengyel Zoltán, mint Nessi Pál képviselő urak 30 pontban összeírt mókáit egyszerűen félretenni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Rendre! Folytonos zaj és lárma.) Engedelmet kérek, senki sem vádolhat azzal,hogy akár feltűnési, akár beszélési viszketegből kértem szót, mert sokáig hallgattam, de amikor a magyar alkotmányos élet menetét is a parlamenti