Magyar Szó, 1904. január (5. évfolyam, 1-27. szám)

1904-01-01 / 1. szám

T. szám. Január R.* behajthatatlan adóhátralék, amit mindenesetre más uton fognak megvenni rajtuk s a roppant gazdasági pangás, amelybe az obstrukczió sodorta az országot. Erkölcsi veszteségük pedig, hogy az Agron-csoport mostani businessobstrukcziója komprommitál s esetleg lehetetlenné tesz a jövőre is minden obstrukcziót. Még olyant is, amelyet, mint az alkotmányos formák közt mozgó nemzeti ellenállás végső fegyverét, lejáratni, kompromittálni s lehetetlenné tenni csak oly business-hazafiak politikai lelkiismeretével férhet össze, aminek az Ugrón—Bartha—Holló csoport pót-obstrukcziós tagjai. De hasad az újév hajnala. Tekintsünk bizalommal a jövő nagy ígéretei és nagy feladatai elé. "> Budapest, decz. 31. Tisza István miniszterelnök köszönete. Bács-Bodrog vármegye közönsége feliratilag üdvözölte gróf Tisza Istvánt miniszterelnökké történt kineveztetése alkalmából. A miniszterelnök a következő leiratban köszönte meg az üdvözlést: «Fogadják őszinte köszönetemet ama meleghangú üdvözlő feliratért, amelyet miniszterelnökké történt, legkegyelmesebb kineveztetésem alkalmából intéztek hozzám. Nehéz és válságos időkben vállaltam magamra az ország ügyeinek intézését ,és kettősen érzem így annak szükségét, hogy az ország illetékes tényezőinek támogatásában részesülök. Különös örömmel, megelégedéssel veszem ezért abbeli kijelentésüket, hogy egész buzgalommal, és odaadással szándékoznak támogatni, mert a kormány élén kifejtendő működésem sikerének biztosítékául szolgál ez nekem.» A nagyszöllősi mandátum. A következő távirati értesítést kaptuk: Becses lapja tegnapi hírével szemben kijelentem, hogy én a nagyszöllősi kerületben a képviselőjelöltségtől nem léptem vissza, miután a reám különben igen megtisztelő jelölést el sem fogadtam. Dr. Kelemen Samu: Újév a földmivelési minisztériumban. Újév napja alkalmából a földmivelési minisztérium tisztikara aláírási ívén köszönti Tállián Béla földmivelési minisztert és Makfalvay Géza állam- __ MAGYAR SZft________ titkárt. Az üdvözlő ívet Bartóky József miniszteri osztálytanácsos, az elnöki osztály vezetője fogja holnap délelőtt a miniszter és az államtitkárnak átnyújtani. . . " í. i Az új maros-tordai főispán beiktatása. Marosvásárhely törvényhatósági bizottsága dr. Beniczky György polgármester elnöklete alatt deczember 29-én tartott közgyűlésében csapatkórház építését határozták el. A közigazgatási bizottságba Csiky Gergely, Kaspár Antal, Mucsi Ödön és Bürger Albert tagokat választották be. Gróf Lázár főispánt a jövő hó 4-én megérkezésekor küldöttség fogja üdvözölni. Beiktatása január hó 5-én lesz. Rovás. A folyóiratoknak okos szokása, hogy rendes rovatokat tartanak, amelyeknek tartalmát, vagy szerzőjét a közönség megismervén, siet a rovatot, tehát magát a lapot is fölkeresni, hogy ott időnként újra találkozhasson megszokott ismerősével. A «Magyar Szó» megindulásakor szakítani akart a rovatrendszerrel. Nem akartunk még újdonságrovatot sem adni. Csupa czikkből álljon a lap: ez volt a tervünk. Úgy gondolkodtunk, hogy a bécsi lapok mintájára készülő magyar lapok tévhitben élnek, amikor ők mindenről akarnak hírt adni. Hiszen csak egyetlen egy embernek napi története, — a lélekbúvár és a novellista tollán áteresztve — is elegendő volna egy napilap betöltésére! Hátha még egy egész ország, sőt az egész világ napi történetét akarná naponként ismétlődve egy napilap feldolgozva elmondani! A válasz erre az, hogy nem mindent, hanem mindenből csak a lényegeset, csak a közérdekűt akarja a napilap adni. Ebben azonban ott a tévedés, hogy a napilapnak nincs módjában a lényeget megismerni. Különösen nem, ha mindenből akarja a lényegeset adni. Sokkal észszerűbb, ha minden lapnak munkásai azt írják meg, amihez értenek és amihez alaposan hozzáférhetnek, így elérik, hogy nem lesznek felületesek, tévedésből, felületességből nem fognak valótlanságokat írni és ami fő, — kiválogatván a megértett és közérdekű kérdéseket, — érdekesek is lesznek. Hiszen bámulatos, hogy mennyi érdektelen, vagy csak szűkkörű érdeklődésre számot tartható közleménnyel van egy-egy napilap megtöltve. Ennek megvilágítására elmondom, hogy a budapesti napilapok a külföldi híreket táviratok alakjában a «Magyar Távirati Iroda» czimü kőnyomatos lapból szedik ki. (Kőnyomatos lap, az olyan folyóirat, mely eredeti, vagy legalább megjelenése helyén ismeretlen híreket szerezvén össze, e híreket kőnyomatos után sokszorosítva, a rendes újságokat látja el hírekkel. Ez az oka, hogy az olvasó a legtöbb újságban megtalálja naponként ugyanazokat a híreket, majdnem azonos feldolgozásban.) A «Magyar Távirati Iroda» is ilyen kőnyomatost ad ki, amelyben nagyon sokszor olyan híreket ad ki, amelyeknek színhelyéről legfeljebb egy-két földrajzi tudós hallott valaha valamit. Ma ugyan például igen; szenzácziós táviratokat közöl a chicagói színházi katasztrófáról, de közöl azután olyan táviratokat is, amelyek közül elegendőnek tartom mutatóba a következőt közölni: I Lakodsa, decz. 30. (Reuter.) A Penim- től délre lévő akapoto-törzs fellázadt. Az angol rezidenst és egy rendőrtisztet megöltek. Hir szerint megtorló expedicziót küldenek oda. Lakodsa! Penim! Akapoto! Angol rezidens !' . . '! Láthatják olvasóim, hogy ez a hír és más hasonlók olyanok, amelyek őket egyáltalán nem érdeklik. A «M. T. I.» összeköttetésben áll a világ nagyobb fővárosaiban működő távirati irodákkal. Ilyenek nevezetesen a bécsi Correspondenz-Bureau, a berlini Wolf-ügynökség, a párisi Havas-ügynökség, a londoni Reuter-iroda, a római Stefani-ügynökség. Ezeknek híreire előfizet, — azt hiszem ezekre semi közvetlenül, hanem csak a bécsi Correspondenz- Bureau utján, — a budapesti «M. T. I.» Igyi kapunk mi a világ minden részéből össze-vissza mindenféle híreket s tólaljuk fel közönségünk számára, amelyet ez nem ért meg, nem is kíván hallani, de a mi bolond újságcsinálási elvünk kívánja, hogy erőszakkal etessük velük közönségünket.______________________________■ Jeremiás bácsi házassága. Irta: V. Sípos Idái. Itt laktak a szomszédunkban, élvén békessége boldogságban, Jeremiás bácsi és az ő élete párja. Foglalkozásuk nem is vala egyéb, mint kizárólag az egymás boldogítása. Jeremiás bácsi letette már hivatala terhét s otthagyván a nagy város zaját, megnyugodott szívvel élvezé a csöndes falusi örömöket. Boldog ember volt bizonynyal, kicsiny, szerény házacskájánál dehogy ismert szebb, jobb, kényelmesebb otthont, szilvafás udvaránál kiesebb kertecskét és az ő öreg párjánál tökéletesebb asszonyt. Az igaz is, hogy a jó asszonyság valóban tökéletes is vala egy tudományban; abban pedig, mely legfőbb és legelsőbb minden aszszonyi bölcseség között, a saját erényeinek, munkássága, okossága és önfeláldozó szeretete hatásos , bemutatásában és soha el nem múló emlegetésében. Tulajdonképp talán árulást is követek el az asszonyi nem ellen, midőn ilyetén leleplezésekkel élek, hogy minden asszony olyan mértékben tökéletes, amint azt el tudja hitetni az urával, de hát bízom a férjekben, hogy inkább hisznek a feleségeiknek, mint nekem. Azonban nem is bolygatom tovább a tárgyat, annál is inkább, mivel most már kegyeletsértés volna a Jeremiás bácsi élettársa női, erényeinek valódi, vagy talmi mivoltát kutatni. Említett asszonyság ugyanis már nincs az élők között. . Megtörtén, szomorúan, maga Jeremiás bácsi hozta ezt nekünk , tudomásunkra egy gyászos napon: — Özveggyé lettem Szeretett nőm ma éjszaka elhunyt... Hirtelen és váratlan jött a haláleset, a jó asszonyság alig volt beteg és mi is nagyon meg valánk döbbenve e lesújtó híradásra. Szegény Jeremiás bácsi pedig vigasztalan volt, nem is engedte magához térni az enyhitgető barátság szavát, ki nem fogyott a siránkozásból, a kétségbeesett panaszokból. — Oh, soha, soha — zokogta — én olyan asszonyt nem találok... Milyen rendbe tartotta az a házat! Milyen ügyes gazdasszony volt! Hiszen tetszik tudni,... hogy ragyogott annak* a keze után minden, az ablak, a kályha... Mintha mindent gyémánttal tisztított volna... Micsoda volt annak a főzése... Hej, de sokszor mondta is a lelkem: Jeremiás, ilyen asszony, mint én, nem volt soha, meg nem is lesz, ezt jól tanuld meg... Óh, meg is tanultam! Miután a boldogultak eme mondását — a szomszédság révén — már nekünk is meg kellett tanulni, ezúttal nem is próbáltunk sok szót vesztegetni a meddő vigasztalásra. Hiába, ilyen bánatot nem gyógyíthat be más, csak az idő. Ugyan az idő sem olyan megbízható orvos mindig, mint hiszik sőt, sokszor enyhülés helyett inkább mélyíti a sebet és elmérgesiti. A sivár egyedüllét, a magány csak növelték a Jeremiás bácsi szivfájdalmát is és a szomorúságnak hatalma napról-napra nagyobb erőt von a jó öreg kedélyén. Jött-ment cselédekkel, gazdasszonyokkal vesződött szegény, azok csalták, lopták, kijátszották. Egyikben sem lehetett megnyugovása. Nincs én nekem egy jó napom sem azóta, hogy kedves nőmet eltemettük, — panaszolta egyszer nekem keservesen. — Ezek a cselédek ostobák, rosszak, tudatlanok, mind, mind... Tessék csak képzelni; mondom az elébb a gazdasszonynak, tenni kell valamit azzal a megromlott sonkákkal, valahogy helyrehozni. Hogy felpattant rá! Neid sohse volt elromlott sonkája, hát nem tud a reparálásához, pancsoljon vele, aki elrontotta... ü — ÓH, ilyet mondani! Szegény, szeretett nőm, hiszen helyrehozná is ő, amilyen jó gazdasszony volt, mert ő az ilyesmihez mindig, kitünően értett. Hej, de csak nincs senki, aki az ő helyét pótolná! Óh, de sok minden is elmúlt ővele! ;j Nagyon meghatott és megszomoritott álló Jeremiás bácsi ilyetén árvasága és elmémben lassanként sarjadozni kezdett az eszme, hogy Jeremiás bácsin segíteni kell; ez így tovább nem maradhat. Ha nem is olyan sok, de valószínű, hogy vannak még évei hátra és azokat örökös babán, gyászban, keserűségben töltse-e? Nem, hisz ezt még a megboldogult asszonyság sem kívánhatja: Jeremiás bácsit meg kell házasítani. És ez eszmémet nem is késtem sokáig Jeremiás bácsi tudomására hozni, ő csak a rendes sóhajba vesző mondással válaszolt: — Óh, hol találok én olyat, mint ő volt!...! Igazat kellett adnom Jeremiás bácsinak. Két, teljesen egyforma teremtése csakugyan nincsen az úristennek, tehát ő sohasem találhatja meg elhunyt nejének tökéletes hasonmását, azonban mégis, nem kisérelhetnők-e meg legalább a boldogult feltűnőbb tulajjdonainak élő letéteményesét megkeresni ? ! Hogy, ha egészen nem is, de valahogyan mégis