Magyar Szó, 1904. január (5. évfolyam, 1-27. szám)
1904-01-01 / 1. szám
Január 1 MAGYAR SZÓ: A «Magyar Szó» alapításánál el akartam térni e tervtől. Csupa olyan czikket és hírt akartunk megírni, amit mi is átéltünk, átértettünk, amiről közvetlen bizonyosságot és ismeretet szereztünk és ami a magyar közönséget általában érdekli. Tervünk azonban dugába dőlt. Nehéz volt annyi önálló iróembert szereznünk lapunkhoz amennyi szükséges lett volna, hogy egy, — ha kisebb terjedelemmel biró — napilapot is megtöltessünk eredeti eszméikkel és ösmereteikkel. Nem hagyván el természetesen az ország és világ legérdekesebb napi eseményeit. De még nagyobb nehézséget okozott a kellő tőke hiánya. Hiszen a közönség megszokásával akartunk szembeszállani, amely megszokás egy úgynevezett «teljes» lapot kívánt. Rengeteg tőke-kitartás kellett volna tehát ahhoz, hogy e téves szokást megtöltve, utat nyissunk az új rendszerű lapnak. Egyelőre meg kellett volna elégednünk azzal, ha új rendszerű lapunkat más lapok járatása mellett olvasta volna eleinte a közönség. Ámde mi, — eléggé ösmert nemzeti okokból — a protestáns szellem fölébresztését tűzvén ki czélul lapunk homlokára, éppen csak olyan közönségre számíthattunk a pusztában való bolyongásunk első éveiben, amelynek anyagi helyzete nem engedi meg két napilapnak a járatását. így lettünk mi épp oly sablonszerűek, vagy érdekesek, (kinek hogy tetszik), mint többi tisztelt laptársunk. Rátértünk tehát mi is a rovatrendszerre. A rovatrendszernek két faja van. Egyik az igazi sablon-rovat, pl. az újdonság-, a színház-, a közgazdaság-rovat, sőt ilyen a vezérczikkrovat is. A másik, amelyet régebbi újságaink műveltek, — amikor még több író és elmélkedő ember és kevesebb tollnapszámos dolgozott a lapokban, — volt az a rovat, amelyet egy író tartott fenn magának és látott el időről-időre. Az ilyen rovatot különösképp kedvelte a művelt közönség. Napról-napra kereste, hogy micsoda újat, szépet, hasznosat talál ma ismét megszokott író-barátjának, elfogadott bizalmasának rovatában. Eleven példa erre a «Pesti Hirlap»-ban most állandóan megjelenő «Esti levél», melyet Tóth Béla ir. úgy képzelem, hogy a «Pesti Hírlap» elterjedésének igen sokat használhatott ez a rovat, melyben sokszor igen okosan, máskor még bolondabbul, de mindig egész bátran és ritkán elfogultan mondja el Tóth Béla nézeteit egy-egy napi kérdés vagy esemény felől. A közönség hozzászokik valamihez és önkénytelenül is újra és újra megkívánja. Régente Csernátony Lajos csinált ilyen nagyobb nevezetességű rovatot «Rovás» czim alatt. Ez a «Rovás» majdnem kizárólag csak politikával foglalkozott. Tartalmára és hatására részletesen én bizony már pontosan nem emlékszem, de tudom, hogy vágyakoztam valamikor ilyen rovatot írhatni. Ma módomban van és bárha egy uj lap, a Gajári Ödön «Az Ujság»-ja vezérczikke helyén csinálja minden nap, — és igy alakilag nemcsak Csernátony «Ellenőr»-jét, hanem «Az Ujság»»-ot is utánoznom kell, — nem is mondok le régi ábrándomról. De lemondok arról, amit Gajári lapja művel, hogy csak politikával foglalkoznak a Rovás rovatában. h* Mindenről írni fogok, mint ahogy az alanyi költő mindent megénekel, ami őt meghatja. De azért nem leszek olyan szerénytelen mint az alanyi költők, akik minden csip-csup saját ügyükben a világtörténelem figyelmét és ítélkezését követelik meg és nem is leszek olyan neveletlen, mint az alanyi költők serege, akik legbensőbb, legbizalmasab szerelmi ügyeiket kitárják mindenki szeme elé, holott az ilyen ügyeket a társadalmi erkölcs minden ember, vagy emberpár abszolút saját titkává avatott föl. De ez már olyan kérdés, annak bebizonyítása, hogy a szerelem titkolódzása az emberi társadalom fennmaradhatásának, ha nem is biztosítéka, de biztos jele, hadd maradjon Rovásomban máskorra, ünnepélyesebb alkalomra. Akkor majd elmagyarázom, hogy mért üldözi a «Magyar Szó» a perverz irodalmat, a malaczkodó színházat. Majd elmondom, hogy a családi élet tisztasága az egyetlen állami fundamentum (inkább, mint a puszta elméleti igazság) és hogy azt a fundamentumot őrzi, rejtegeti, féltve dugdossa a szerelmi titkolódzás ösztöne, be legyen töltve az úr, melyet e földön s gyászoló özvegye szivében hagyott. Nem tagadom, hogy bizonyos kedvteléssel érgettem-forgattam magamban e házasságnak gondolatát. Hogy is ne! Nem csupán képzelt, levegőből született alakok érzelmeiről, boldogságáról volt itt szó, de élő, mozgó, _e cselekvő, valóságos hús és vér emberekről. És ezeknek a sorsát most én veszem kezembe, én készítem az utat, melyen boldogságukat megtalálhatják, én adom meg a lökést, mely tespedő szivüket felrázná, én leszek az eszköz és erő két életnek sorsfordító változásában. Óh, szédítő hatalom! És e gyönyört én eddig sohse izlelém ! Házasítunk! Meg kell lenni. Lelkiismeretes gonddal mélyedtem el a boldogult asszonyság jellemének tanulmányozásába, felidézvén emlékembe alakját, külső és belső sajátosságait, amelyhez találó rokonvonásokat egy második élőlényben felkutatva, lehetővé tétetnék szegény Jeremiás bácsinak elvesztett boldogságát második kiadásban megtalálni. És imé, elémbe állott élethíen, feledést legyőzőn a felidézett kép; festhettem róla a másolatot. Tehát először is: a boldogult asszonyság vagy tíz évvel idősebb lehetett az uránál. Szükséges, hogy most is úgy legyen, e korkülömbség adta meg a férfiúi hódolatnak azt a mértéket, mely a férfi és nő ellentétes egyéniségét oly áldásos harmóniába olvasztá össze, a férfi nem eredendő vadságát az elismerő tisztelet szelíd nyugalmával fékezvén. Másodszor: erős akaratú volt, szavának ura vaevis úrnődé mir^eakorop valami gyönge, dib-dáb asszonyt tehát most se kereshetünk utódjául, ezt Jeremiás bácsi sem venné jó néven. Elvégre az ember a szokás rabja, — régen megmondották és sokszor, — ami kellemetlen és visszás helyzetnek látszatik, az a beletörődés folyamán kívánatossá és nélkülözhetlenné leszen. Nagy hiba volna hát e rég időktől szentesített lélektani igazságot most számításomból kihagyni. Harmadszor: csinos sohasem lehetett, tehát Jeremiás bácsi akkor most sem fog szépség után futkosni. A hivalkodó, szép külsőnek ő nem volt barátja, s kár is lenne elszoktatni őt a magasabb értelemben vett eszményi szépség ápolásától. Negyedszer pedig, szegény s vagyontalan is vala az asszonyság és ebben rejlett legkivált az ő boldog házasságuknak titka; mert hiszen ha a nő földi kincsekkel dús, akkor már igenis megvan nehezítve a férfiúnak, ő jogos felsőbbségéért folyó küzdelme, vagyis, emlékezem, ha olykor-olykor valami keserű visszavonás zaja hallatszott át hozzánk a szomszédból, arra nem egyéb szolgáltatott okot, mint egy sok időt ért utibőrönd, mely az asszonyság hozományához tartozott és mégis Jeremiás bácsi nem egyszer használta. Nos, a második házasságban már ennek a bőröndnek sem szabad léteznie. Ellenben mindenesetre szükséges, hogy birjon az utód az első asszony azon kiválóságával, melyeket az, az ablakok és kilincsek tisztántartása nemkülönben konyhai szereplésében, s különösen a szilvásgombócz tüneményes jósága elkészítése körül kifejtett. Hamarább mint hittem volna, ráakadtam most már Jeremiás bácsi elhunyt hitvesének ír szám3 Budapest, decz. 31. Főispáni beiktatás Máramarosban. Ifj. báró Perényi Zsigmond, újonnan kinevezett máramarosi főispán beiktatása január 23-án lesz. A főispán január 22-én érkezik Nagy-Szöllősről Máramr."-" ?a-1[ezre< Máramaros vármegye székhelyéről Szabó Sándor alispán vezetése mellett 20 tagú küldöttség megy a főispán elé Királyházáig, hol az alispán fogja üdvözölni, mig Máramaros-Szigeten a vasúti indóháznál Szerémy György polgármester köszönti fel. A beiktatásnál az üdvözlő beszédet Szabó Sándor alispán mondja. A főispán beiktatása napján banker és a polgári körben Lator Sándor orsz. képviselő által rendezett hangverseny lesz. A főispánt Ugocsából nagy küldöttség kiséri az uj otthonában és több országgyűlési képviselő is ott lesz a beiktatáson. A költségvetés a pénzügyi bizottságban. A képviselőház pénzügyi bizottsága tegnap délután fél hat órakor az 1903. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása végett ülést tartott. Neményi Ambrus előadó kifejezte, hogy az a javaslat, amelyet a kormány most bemutatott, csakis arra szolgál, hogy a zárószámadásnak törvényes alapjául szolgáljon, vagyis a kormány be akarta bizonyítani ezzel a javaslattal is, hogy megtesz a költségvetési törvény nélkül való időben is minden lehetőt arra nézve, hogy a törvényhozás, vagy annak egyes tagjai a költségvetés körül követett eljárását ellenőrizhessék. Ez nem előirányzat, hanem sommázata az 1903. évről szóló zárószámadásnak. A pénzügyi bizottság feladata most csakis az, hogy a bejelentett módosításokat tudomásul véve, a javaslat egészéről nyilatkozzék és ajánlja a Háznak, hogy az 1903. évi zárószámadás alapjául fogadja el ezt az előterjesztést. Indítványozza, mondja ki a pénzügyi bizottság, hogy az 1903. évi költségvetésről szóló régibb jelentése általános és elvi részét föntartja, a számszerű részt illetőleg pedig ezt a második költségvetési javaslatot fogadja el és a képviselőháznak ily értelemben tesz jelentést. Kossuth Ferencz pártállásánál fogva a javaslatot el nem fogadja. Ő többször javasolta, hogy elsősorban a költségvetés tárgyaltassék, mert ezt tartja alkotmányos szempontból a legsürgősebben elintézendőnek. Az, hogy törvényen kívüli állapotba jusson az ország és ehez hozzászoktatni az országot veszedelmes, kéri a pénzügyminisztert, tudassa, mily összegben maradt hátra az egyenes adófizetés az év végéig? Lukács László pénzügyminiszter meddőnek tartja a vitát arról, vajjon helyesebb lett volna-e előbb a költségvetést tárgyalni, mert ez esetben sem biztos, hogy ez leélő másolatára. Hogy ez előbb is nem jutott eszembe! Ám, itt van Tercsi kisasszony, oly apróra összevág egyéniségének mindenik vonása a boldogultéval, hogy az valódi csoda. Ezt a felsőbb hatalmak rendezték így. Nosza, meg kell hát azonnal indítani a dolgot, ne vesztegessük az időt. Tervem pedig ez volt: rábeszélem Jeremiás bácsit, bocsásson szélnek mindenféle gazdasszony-népséget és kérje meg szépen Tercsi kisasszonyt egyelőre csak arra, hogy járhasson kosztra hozzá. Tercsi kisasszony sokkal jobb szivü, hogy valami kérelmet visszautasítson. Főzni fog hát Jeremiás bácsinak kitűnő szilvásgombóczokat, a csak általa s a boldogult asszonyság által ismert módon.. . No, és a többi? A többit bízzuk Ámorra, ha még itt sem tud valamit csinálni, akkor nem is érdemli meg, hogy nyila és tegze legyen valaha. És megindulának az események, valóban az én terveim szerint, gyönyörűn. Jeremiás bácsi eljárt híven a Tercsi kisasszony ebédjeire, s én képzeletemben már öltöztettem Tercsi kisasszonyt menyasszonyi díszbe, és hallottam a szomszédból a kerítésen át az ismerős hangokat: — No, de csak jól is jártál, Jeremiás, hogy ilyen asszonyt kaphattál, mint én!... Ah, a régi boldogság, a régi élet! Úgy lesz minden, mint egykoron. És örvendő szívvel tapasztalom, hogy ennek a boldogságnak derengő visszfénye,im, kezd is már sugárzani Jeremiás bácsi egész lényén. Ni, mostanában már sokkal többet ad magára, a kalapját kétszer is kikeféli, mielőtt ebédre menne, uj nyakkendővel díszes és..«