Magyar Szó, 1904. március (5. évfolyam, 52-78. szám)

1904-03-20 / 69. szám

1904. márczius 20. magyar szó 9. szám • 9 — Vérfürdő az Aradi-utczában. Egy feleség ■ rétel elváltan élő szabólegény pénteken este szörnyű vérengzést­­ követett el egy aradi-utczai kis kávémé­­­­résben, hol késsel és revolverrel támadt apósára s annak feleségére. Mindkettőjüket — mint családi boldogsága feldúlóit — el akarta pusztítani a hogy nem igy történt, az csak Korzsinek Ede lakatossegéd bátorságának­ köszönhető. A megtámadott após így is aligha áldozatul nem esik felbőszült veje tettének, amennyiben oly súlyos sérülést szenvedett s annyi vért vesztett, hogy életben maradásához kevés a remény. A halálosan sebesült após a főváros mu­latni szerető­i közönsége előtt nem ismeretlen ember, amennyiben ő volt tavaly a Fővárosi Orfeum por­tása. Hatalmas, tagbaszakadt ember, fülig érő szép bajus­szal Mintegy másfél éve Wittmann Ferencz, aki előbb két évig a zsidó kórház s később a Fővárosi orfeum portása volt, az Aradi-utcza 22. számú föld­szintes házban kávémérést és kifőzést nyitott. Anna nevű feleségével látta el a kis üzlet gondjait s egy­szerűen, de tisztességesen éltek annak jövedelméből. Mikor a kávéméréshez fogtak, Wittmann első házas­ságából származó leányát, Margitot, férjhez adta Kovács József nevű szabósegédhez. Míg a hozomány­ból tartott, addig jól élt a fiatal pár, de az ember mindjobban elhanyagolta a mesterségét s­ az ivásnak adta magát. A dolog vége az lett, hogy az asszony, nem birta ki vele az életet s mert mostoha anyja mi­att haza sem akart menni, szolgálatba állott. A mindjobban züllő­ző, Kovács, gyakran beállitott az apósához, aki — abban a reményben, hogy talán még kibékítheti a leányával — titkon segélyezte. A fia­tal asszony azonban tudni sem akart a mihaszna emberről, aki pedig mind gyakrabban zsarolta apó­sát. Wittmann végre is kiutasította házából a foly­ton garázdálkodó vejét. Ez pár héttel ezelőtt foglal­kozás nélkül maradt s miután felesége hozzátartozói mit sem akartak róla tudni, egy nagy botrány után, melyet a kávémérésben rendezett, elutazott­­ Ipoly­ságra. Onnan egymásban küldözte a fenyegető leve­leket apósának. A sok fenyegetés hatása alatt Witt­mann pár nap előtt a rendőrségen feljelentést tett veje ellen s a rendőrségen meg is ígérték neki, hogy Ipolyságon felelősségre vonják Kovácsot. Hétfőn ér­kezett a vő utolsó levelező lapja­ ,J?cm engedem, hogy öreg napjaikat boldogan töltsék, — fejezte be sorait; — én Wittmann-vérben akarok fürdeni Wittmann tartott is veje fenyegetésétől s vigyázott amennyire lehetett. Csütörtökön annál jobban meg­lepte őket a következő Ipolyságról jött sürgöny­ ,Józsi meghalt.“ Ma már nyilvánvaló, hogy ő maga küldte a táviratot, hogy ne sejtsék tervét. Pénteken este hét óra felé ugyanis Wittmann egy asztalnál újságot olvasott s a felesége a háttérben foglalatos­kodott, mikor egyszer csak feltárult az ajtó s be­lépett a halottnak jelzett vő. „Amint látják, nem hal­tam meg“, — mondta, majd hirtelen revolvert rán­tott elő a zsebéből s az eléje siető Wittmisnnra két­szer rálőtt. A támadás láttára az asszony férje se­gítségére sietett, amire Kovács úgy látszik el volt ké­szülve, mert egy bal kezében tartott élesre fent kés­sel mellbe szúrta az asszonyt. A fegyvertelen após és veje között ekkor szörnyű küzdelem keletkezett. Wittmann egy széket tartott maga elé, a cseléd a hátsó ajtón kimenekülve, rendőrért futott. Eközben egy márványasztal eltört s a kirakat-tábláikat is be­zúzták. E borzasztó perczben az utcza ajtón minden gondolkodás nélkül berontott Korzsinek Ede lakatos­segéd s derékon kapva Kovácsot földre teperte őt. A­ megvadult gyilkos azonban minden erejét meg­feszítve, arra törekedett, hogy kiszabaduljon táma­dója vasmarkából s már-már sikerült is ez neki, mi­kor látva ezt a már négy sebből vérző Wittmann, odavonszolta magát a küzdőkhöz és egész súlyával rávetette magát vejére s annak késébe dőlt. Ekkor többen is berohantak s lefegyverezték a merénylőt. A mentő a két lövéstől s három szúrástól vérző em­bert a Rókusba vitték, a két helyen megszúrt as­szonyt később vitték el a zsidó kórházba. A letartóz­tatott Kovács József, akit a kávéméré­sben betódult emberek alaposan elvertek, bevallotta, hogy előre megfontolt szándékkal követte el tettét; zsebében megmotozása alkalmával még egy töltött 9 millimé­­teres revolvert találtak. Az aradi-utczai családi dráma egyik sebe­sültje, Wittmann Ferencz kitöző-tulajdonos ma­­ délelőtt 10 óra 15 perczkor a Rókus-kórházban meghalt. Az asszony, Schmidl Anna állapota is veszedelmes. Egyre vért hány és kihallgatni sem 1­eht. A merénylőt, Kovács József szabósegédet a rendőrség rabkórházába szállíttatta, mert hado­nászása közben a bal kezében levő késsel meg­­szúrta jobb keze fejét és súlyos sebet ejtett ma­gán. Szándékos emberölés büntette miatt foly­tatják ellene a vizsgálatot. W Lé’vész Zaipót férfiszaSjó Budapesti V.» Dorottya*utcza 6a, bevezette­ a külföldön általános kedvelt infrabecsszélési módozatot úgy, hogy mindenki kis ráfizetéssé! angol.és ÍBitfaa..#3űyerekből. mérték szériái elkészült rafiákat „vissifigfi Bővebb felvilágo­si Lag az üzletben. — Windischgraetz temtése. Párisból jelen­tik: Tegnap délben a Kl­adrubi-kastélyban a her­­czegi családi sírboltban eltemették Windisch­graetz Lajos herczeg csapatfőfelügyelőt. — Legenda Sándor királyról. A nép fantá­ziájában Rudolf trónörökös él és bujdosik, Pe­tőfi Sándor orosz rabságban sínylődik s vissza­tér majd, h­a végszükség lesz reá. A nép szere­­tete fonta a két alak köré ezt a legendát s a nép ajkán él tovább. Most Sándor, a borzalmasan legyilkolt szerb király is belépett a legenda bűv­körébe, amennyiben őróla is elterjed a hit, hogy él s a gyilkos tisztek csak Draga Masinát ka­szabolták le. A király csodálatos módon meg­­menekü­lt s a külföldön tartózkodik. A királyné, így meséli a legenda, tudott az Összeesküvésről és mindent elmondott a királynak. Mikor a gyil­kosok betörtek a palotába, Sándor a cselekvés terére lépett. Gyorsan behivta inasát, kiről tudta, hogy az összeesküvőkkel tart és egy jól irányzott ökölcsapással leter­tette. Azután ma­gára kapta a szolga libériáját, az eszméletlen szolgát pedig saját ágyába fektette. Mikor ezt elvégezte, titkos ajtón a szabadba menekült, föl­kapott egy készen álló különvonatra és hajrá! elrobogott. Drága a palotában maradt. Mikor el­búcsúzott férjétől, biztosította a királyt, hogy komornájával ő is menekülni fog. De nem tette meg, hanem föláldozta életét szeretett férjéért. A tisztek a szobába rohanva ugyanis csak an­­­nyit láttak, hogy a királynő egy alvó férfi fölé hajlik. Nem sokat fontolgatva rávetették ma­gukat a párra és levágták őket. Sándor csak külföldön értesült felesége haláláról s azóta a szegény ember csak bánatának el. A koroná­ról és minden földi javakról lemondva, kesereg hitvese halálán. Ig­y tartja a legenda, mely az utolsó Obrentrics halála nyomán keletkezett. __ A port-arthuri szökevény. Egy fiatal ar­tista, ki tagja volt a Port-Arthurban működő Bo­­rovszky czirkusznak, a napokban Bécsbe érkezett, hol érdekes dolgokat beszélt el az izgalmas napokról. A czirkusz tagjai — meséli Belling — előadás után az ő tiszteletére a vendéglőben gyűltek össze. Jó­kedvükben nem figyeltek az ágyúlövésekre, melyek a tenger felől hangzottak és melyekről azt hitték, hogy üdvlövések. A városban sem nyugtalankodtak az ágyúdörej miatt, mert hisz az utolsó japán jegy­­zék erős volt ugyan, de hadüzenetre még senki sem gondolt. Másnap megtudták a valót. A japánok tá­madtak és dél felé bombáikkal elborították a várost. Az orosz lakosság megőrizte nyugalmát, a kínaiakat azonban elfogta a rémület- A czirkusz igazgatója a város kapitányához fordult védelemért, ki arra kérte Borovszkyt, hogy a lakosság megnyugtatására ját­szék tovább. Kincs, veszély! mondotta, de a tények csakhamar rác­áfoltak. Kők, gyermekek, aggok, me­nekültek, lelkes férfiak’ pedig a zászlók alá siettek. A czirkusz férfitagjai is­ fegyvert ragadtak, a női tagok a Vörös­kereszt rendelkezésére bocsátották magukat. A katonai intézkedések súlyosan érintet­ték­ Borovszkyt. Ötvenöt, pompásan betanított telm­­v­éT^t vették el „rövid uton“ katonai czélokra. Az igazgató vagyona romjaival — 120 rubelt kapott a lovak­­ darabj­áért — ott maradt Port-Arthurban, míg a felesége, férje akarata ellenére Charbinon ke­­resztül menekült. Belling feleségével és két kis gyer­mekével­­ Szent-Pétervárra utazott. Huszonnégy napig ült vonaton és daczára másodosztályú jegyének, az út nagy részét menekülők­ közé ékelve, negyedik osztályon tette meg. Naponkint tizenhat katonai vo­nattal találkoztak, telve Port-Arthur­ felé siető kato­nákkal. Berlin Péterváron hagyva feleségét, Bécsbe utazott nővére látogatására. Elbeszélése végén Bel­ling megjegyezte, hogy Port-Arthur két évre el van látva élelmi­szerekkel. Érdekes, hogy az izgalmas ágyúzás nem tudta megszüntetni a kapzsiskodást, az élelmi czikkek árai fölszöktek, de a hatóságok cs­ak himn­ai ujjaira koppintottak a pénzvágyó kal­mároknak. Sem­ katonai, sem polgári körökön nem észlelhető levertség, ellenkezőleg mindenki nagyon bízik az orosz győzelemben. — Mulatság. A Budapesti Leányegyesület márczius 21-én, hétfőn délután 5 órakor tartja az idei utolsó társas összejövete­lét a Royal-szálló földszinti terméb­en. Érdeklődőket szívesen lát az egyesület. —­ Szerencsétlenül járt konzul. Pétervárról jelentik:-Theodorescu román alkonzul tegnap, úgy­ látszik, saját vigyázatlansága következté­ben, kiesett a villamos felvonógépből és kevés­sel azután meghalt. — Munkások veszekedése. Marseilleből je­lentik : A nemzetközi szindikátusnak vagy 2000 munkása szidalmazta a franczia szindikátus munkásait, akik a munkát folytatták annál a hajózási társaságnál,­­mely a szindikátushoz nem tartózó munkások elbocsátását megtagadta. Verekedés támadt, a­melynél több ember, köz­tük a franczia szindikátus elnöke, megsérült.­­ Életunt napszámos. Paulinyi István nap­számos tegnap Tina­ utcza 9. számú lakásán ma­rólúgot ivott és azután két helyen megszúrta ma­gát. A mentők a Rókus-kórházba vitték. Beteg­sége miatt akart meghalni. — Felrobbant bomba. Liégeben, amint teg­nap röviden megírtuk, ismeretlen anarkisták bombát­­ dobtak reggel három órakor Laurent rendőrfőnök házába. A bomba felrobbant s hét embert veszedelmesen megsebesített. Újabb­­ táv­irat jelenti. A bombát a ház előtt ta­rták meg és abban a pillanatban robbant föl, midőn Patyr tüzértiszt át akarta vitetni egy szomszédos kertbe, hogy ott megvizsgálják. Vagy harmincz ember gyűlt össze, kik közül hét megsebesült, közülök négy súlyosan. A legsúlyosabban sérült meg Patyi, aki kényetlen volt mind a két lábát am­putáltatok Megsebesült még négy rendőrtisztvi­selő is. Laurent háza erősen megrongálódott s a szomszédságiban sok ablaküveg megrepedt. Brüsszelből táviratoztak, hogy a merénylet szóba került ma a képv­iselőházban is. Neujean, Liége szabadelvű képviselője utálatát fejezte ki az anarkista­ merényleten és részvéttel teljes sza­vaikban emlékezett meg a merénylet áldozatairól, akiknek részére állami kárpótlást követelt. A szó­nok emlékeztetett arra, hogy a büntetett a kommün évfordulóján követték el. Miután még a kormány képviselői kifejezték egyetértésüket Neujean fej­tegetéseivel, a kamara elnöke utal arra, hogy a hatóságok igyekeznek a bűnösöket kinyomozni és azt a reményét fejezi ki, hogy a merénylet áldo­zatai felé fog fordulni az egész nemzet részvéte. — Eljegyzés. Rédl Sándor, a m. kir. állam­vasutak hídvizsgáló ügyosztályának mérnöke el­jegyezte Steuer Erzsi kisaszonyt, Steuer Gyula ur leányát Budapesten. — Kutassy Dezső várpa­lotai ev. ref. lelkész eljegyezte Markó Mariska kisasszonyt. Markó Sándor ságvári. ev. ref. tanító leányát. — Egy porosz tiszt öngyilkossága. Berlin­ből írják: Lovag Register Károly a holsteini ulá­­nus-ezred főhadnagya lakásán főbelőtte magát s nyomban meghalt. A szerencsétlen tiszt megbu­kott a törzstiszti vizsgán s efölötti elkeseredett­sége adta kezébe a halált hozó fegyvert. — Új mentőállomások a fővárosban: A bu­dapesti Önkéntes Mentőegyesület igazgatósága el­határozta, hogy a főváros külső területén Budán és Kőbányán fió­km­entőállomást létesít. A két őr­ségre azért van szükség, mert a székesfőváros nagy kiterjedése következtében a központi állo­más nem képes ellátni a külső szolgálatot. Kü­­lömben mind a két helyen állandó őrséget és automobil-szolgálatot rendeznek be. A szervezé­sen most dolgozik Kovács Aladár dr. kir. taná­csos, a Mentőegyesület igazgatója., — Verekedő öngyilkosjelölt. Bécsből írják: Hochermann Arthur ulánis tegnap délután ön­gyilkossági szándékból a Duna csatornába ugrott az Augarten-hídról. Két arra haladó ember, név­­szerint Peklar építési­ felügyelő és Studer vasúti hivatalnok a katona után vetette magát, ez azon­ban elkeseredetten védekezett, mert erőnek erejével meg akart halni. Nagy küzdelem után sikerült a makacs ulánust megmenteni, aki a rendőrségen bevallotta, hogy egy büntetéstől való félelem miatt alkart megválni az élettől. — A fogaskerekű forgalma. A svábhegyi fo­­gask­erekű Vasút rendes üzemét folyó évi április hó 2-án kezdi meg. Kedvező időjárás esetén azon­ban a társaság már a folyó évi márczius hó 21- étől fogva vonatokat fog indítani a következő me­netrend szerint: Indulás Városmajor állomásról délelőtt 9 és 11 órakor, délután 2, 3 és 4 órakor. Indulás Svábhegy állomásról délelőtt 10 óra 30 perczkor és 12 órakor, délután 2.30, 3.30 és 5 óra 30 perczkor. Esős időjárás esetén folyó évi áp­rilis 2-ig ezen vonatok nem indíttatnak.

Next