Magyar Szó, 1922. május (1. évfolyam, 76-99. szám)

1922-05-16 / 87. szám

EGER N 1922. MÁJUS HB *16* ELSŐ ÉVFOLYAM *87* SZÁM KEDD ARA 3 KORONA __________________________ MAGYAR SZÓ A Hevesmegyei Földmives-Szövetség hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: f­­ cjm­ Nyomda R.-t. (Eger, Gimnázium­ u. 3. szám) POLITIKAI NAPILAP Lf­PVEZÉR: MHYER IffiNOS ELŐFIZETÉSI Á­R: Egész évre 660 K, félévre 330 K, negyedévre 170 K. Egyes szám hétköznap 3 K, vasár- és ünnepnap 5 K. Már kiabálnak ... Már kiabálnak. Népgyűlése­­ken, a sajtóban, banketteken, úton-útfélen. A tenor: szét kell kergetni a választások után összeülő parlamentet, mert munkaképtelen lesz. De hát miért lesz munkaképtelen? A kormány akarja, hogy az le­gyen, vagy az előre látható többség? Nem, a kormány dol­gozni akar s a többség törvé­nyeket alkotni, elősegíteni a konszolidációt, folytatni Ma­gyarország újjáépítését, meg­alapozni, előkészíteni a szebb jövőt. S az ellenzék úgy látszik arra készül, hogy ezt minden­áron megakadályozza. Nekik úgy látszik vesztük lenne egy munkaképes parlament, azért eleve feltett szándékuk, meg­bénítani működését. Egészséges politikai életben, m­­elynek alapja a hazaszeretet, a becsület, az ellenzék szerepe szerint egyenlő fontosságú, némely vonatkozásban fonto­sabb a kormánypártokénál. Övék a kritika, az ellenőrzés igazi szerepe s ha jóhiszeműen cselekszik, a parlament mun­kájának, a törvényeknek, az alkotásoknak megadják azt az erkölcsi erőt, amelyet a nemes céloknak a kohók magasfokú tüze jelent. A nemes ellenzék úgy vesz igazi részt a törvény­alkotásban s a parlament úgy lesz a törvények igazi kohójává. De az ellenzék vezéreinek nem ez a célja. Ők nem olyan ko­hót akarnak a parlamentben, amely megedzi, megnemesíti a törvények célját, ők kohót akar­nak, amelyben maga az acél ég el. S akarják ezt akkor, mikor életbevágóbb a magyarság sor­sára az egészséges parlamen­tarizmus, mint bármikor is volt. S a mi jogunk tüzet kiáltani azoknak, akik nem oltják, ha­nem szítják a tüzet. Erőszak­ról panaszkodnak azok, akiket mindenki csak puccspolitiku­­soknak ítél. Nem a legnagyobb erőszak-e a puccs? S nem e puccspolitika miatt vesztek-e el igen jelentékeny erkölcsi erő­ink? A kormány erélyét kifo­gásolják, de nem ők hangoz­tatták-e mindig a legjobban, hogy erőskezű­, erélyes kor­mányra van szükségünk? Tá­mogathatna-e a józan magyar nép olyan kormányt, amely nem tudna erőt, erélyt mutatni? Bízhatná-e ilyen kormányra sorsát, jövőjét. S az erő és erély még nem erőszak, csak kötelesség. Kötelesség, köteles­ség és kötelesség! Háromszor is és százszor is! Jól jegyezzék meg azok az urak, akik farkast kiáltanak: parlamentáris államokban nemzetek sorsa nemcsak a kor­­­mányoktól, hanem az ellenzék­től is függ. A felelősség az övék is. S ez a felelősség első­sorban éppen a parlament munkaképességére vonatkozik. Szomorú perspektívája a jövő­nek, hogy az ellenzék, úgy látszik, azzal az előre feltett szándékkal járul az urnához, hogy munkaképtelenné tegye a parlamentet. Az elképzelhető legnagyobb bűn ez a nemzet ellen s kell, hogy az urnák előtt gondolko­dóba ejtsen minden becsületes magyar embert, mielőtt sza­vazócéduláját az urnába dobná. Bethlen István gróf a Dunántúlon. Budapest, 1922. május 15. A miniszterelnök vonata vasárnap reggel 8 órakor érkezett be a cell­­dömöki pályaudvarra. A népgyűlést dr. Radó nyitotta meg. Gyömrey György beszéde után Bethlen mi­niszterelnök emelkedett szólásra. Tisztelt polgártársak! Mit akar az egységes párt? Független Magyar­­országot, erős Magyarországot nem­zeti királysággal, szociális reformot, felekezeti békét, keresztény és nem­zeti demokratikus alapon. Felekezeti békét akarunk és nem harcot. Az osztályok versengésének véget kell vetni, mert úgy is sok ellenségünk van és egyesíteni kell erőinket. És a protestáns kormány is csak kormány, mi nem akarunk semmiféle királyt a nemzet nyakára ültetni. Mi nemzeti demokráciát akarunk. Ezen célok érdekében demokratikus alapra akarjuk építeni alkotmányunkat. A termelő osztály megfelelő képvise­letet nyer a városok és a községek közigazgatásában. Ennek a kormány­nak és a következő nemzetgyűlésnek feladata lesz, hogy a földbirtokre­­form­ot törvényesen keresztül vigye azzal a becsületes szándékkal, amel­­­lyel mi a törvényt hoztuk.­­ Ezután Vass József kultuszminiszter emel­kedett szólásra s a kibékülés poli­tikáját fejtegette. A miniszterelnök azután Kőszegre s onnan Szombathelyre utazott. Be­szédét mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták. Mayer János ónodi beszéde. A rágalmazókról. — Házhelyrendezésről. — A király­kérdésről. Ónodon Melczer László egységes­­párti képviselőjelölt támogatására le­érkezett Mayer János földművelés­ügyi miniszter is, az egész környék és a távoli falvak lakóságának nagy lelkesedése mellett beszélt. A környék választói hosszú­­ kocsi­sorokban vonultak fel a gyűlésre, amelyen Melczer László beszéde után Mayer János földmivelésügyi miniszter a következőket mondotta : Egy integer Magyarországnak gon­­­­dolata lebeg lelki szemeim előtt, de hogy ezt elérhessük, egységbe kell tömörülnünk. Sok irányban rá­galmazással illettek bennüket. Azzal, a­hogy én és Nagyatádi Szabó István kisgazdapártot megalakítottuk s cserben hagyjuk programmunkat és grófokkal kezdünk politikát. Kizáró­lag csak a magunk erejére támasz­kodhatunk, mert minden irányban rosszakarattal találkozunk. Sok vád ért bennünket. A kisa­ játítás kérdése hosszú időt vesz igénybe, a végrehajtásnak a szerepe ránk van bízva, a házhelyrendezés kérdése meg van oldva és több mint 35 ezer házhely már ki van osztva. A mi célunk az, hogy ne kívánkozzék ki innen senki, hanem hogy min­denki kívánkozzék vissza. Nem az a célunk, hogy a gazdagot koldussá tegyük, hanem az, hogy a koldust tegyük gazdaggá. Hogy egységre szükség van, azt láthattuk a múlt nemzetgyűlésen. Sok mindenféle kér­déssel találkozunk a királykérdés­ben is. Azok az urak, akik mindennek az okai, a kormányt teszik felelőssé. Az utóbbi időben azt is mondták, hogy a királyi család nélkülöz. Önök akik újságolvasó emberek, olvashat­ták, hogy a miniszterelnök úr lelep­lezte ezeket az urakat. Azzal is vádolnak, hogy mi osztálypolitikát csinálunk. Nem aka­runk osztálypolitikát csinálni, mert itt iparra, kereskedelemre szükség van. Mi a királykérdésben mindig azt az álláspontot képviseltük, hogy ezt a kérdést nem puccsszerűen akarjuk megvalósítani hanem úgy ahogy a nem­­zet érdekeinek megfelel, akkor mikor minden külső beavatkozástól men­tesen és a területi integritás szem­pontjából ennek a kérdésnek meg­oldása a legelőnyösebb. Tanitógyülés. A középhevesi alesperesi kerület tanítói köre gyűlést tartott Aldebrőn f. hó 11-én Csepela Lajos dr. kerü­­leti esperes elnöklete alatt, Kiss István kir. tanfelügyelőnek, mint az állami tanfelügyelet képviselőjének jelenlétében. Az élénk, hangulatos és tartalmas gyűlés tárgysorozatából kiemeljük az elnöki megnyitót, valamint Csengő Rezső tófalui kántor mintatanítását, továbbá Trnjtler Géza kápolnai igaz­gató tanító, Biankó Béla kápolnai kántor és B­ ódó Pál tófalui tanítókat. Csepeli elnök a gyermeki lélek értelmi, akarati és érzelmi képessé­geinek egyforma képzését kívánja a nevelőtől. Csengő Rezső „Ujjak hasz­nálata a 100-as számkörben“ cím alatt szép sikerrel bevált szemlélte­tési módszerét mutatja be a 11 osz­tályban. Trajtler igazgató kifejti az ismeret­terjesztő előadások szükségességét s valóságos útmutatót, tapasztalataiból leszűrt irányítót ad a rendezés mi­kéntjére. Blaskó Béla ügyesen, lel- Szerkesztőség, igazgatóság, kiadóhivatal és nyomda, hová az előfizetési pénzek, hirdetések és közlemények küldendők: Eger, Gimnázium­ u. 3. sz.

Next