Magyar Szó, 1947. május (4. évfolyam, 111-135. szám)

1947-05-01 / 111. szám

Pavlovics Manko hazánk első munkástudósa Ez a laboratórium semmiben sem különbözik a többi textil­gyá­rak vegyi osztályától. Számtalan különböző festékekkel, savakkal és egyéb vegyi oldatokkal telt üvegecskék, kőedények és rajzok között találjuk Pavlovics Rankó munkás­tudóst. Kék­ fénnyel égő spiritusz­­lámpa fölé hajolva egy újabb keveréket tanulmányoz. A munkásból lett tudós­­ nem pihen babérjain. Ugyanolyan törhetetlen akarattal dolgozik, mint akkor, amikor azt sem tudta sikerül-e találmánya. Hogy is történt? Fogyni kezdett az üzem gumianyag-készlete, amelynek segítségé­vel a festéket a textilanyagra nyomják. Ha elfogy a gumi, leáll a festőosztály, megáll a termelés, mert ilyenfajta nyersanyagot csak kül­földön tudunk beszerezni. Rankót bántotta ez a gondolat, és elhatá­rozta, hogy megpróbálja előállítani a gumipótló anyagot. A próba sikertelenül végződött, először is,­­ hetedszer is. Rankó azonban nem adta fel a harcot. Hosszú éjszakákat és napokat töltött a laboratóri­umban. Munkástársai reménykedve kísérték a fejleményeket, talán si­kerül. Akkor éjjel Rankó ablakai megint világosak voltak A laborató­­riumba tovább dolgozott a munkás. Már nyolcadszor csinálja. Újabb kísérletek, újabb vegyszerek és... Reggelre elkészült az új anyag. Most már ha meghalt, akkor sem keményedik meg — segített a glicerin. Másnap megindult a festőosztályon a munka, Pavlovics Rankó ál­­tal készített „Lazagum“-mal és szebbek, színtartóbbak, lettek a kelmék, mint az eddig használt külföldi gumi felhasználásával. Ugyanekkor 5—20 százalékos festék megtakarítást értek el. Rankónak valamivel később sikerült összeállítani a „Jugoton“ vegyianyagot is, amelynek segítségével a textil nyomásánál félárnyalatokat nyerünk. De Rankó nem elégedett meg ennyivel, tovább kutatott. Hosszas kísérletezés után a kenderkócból olyan celluloze-rostokat készített, amelynek fonása és szövése útján olyan anyaghoz jutunk, amelyek értékükben semmiben sem különböznek a legszebb puplia­­anyagoktól. Már évek óta foglalkoztak ezzel a kérdéssel, de az ered­mények nem adtak gyapot jellegű rostokat; nem voltak tonhatók- Pavlovics új vegyi eljárás útján a kenderkócból cellulóze-rostokat nyert, amelyek vegyi és fizikai tulajdonságuknál fogva erősen hasonlítanak a gyapothoz. A gyakorlati vizsgálatok azt mutatják, hogy Pavlovics által feltalált „Kotonin“ 20 százalékos arányban vegyíthető a gyapot­hoz. Ugyancsak Pavlovics érdeme, hogy az üzemben bevezette a foly­tonossági módszert. Egy évvel ez­előtt ugyanis egy-egy gépen 8 óra alatt 264 méter vásznat nyomtak. A közös munkamódszer megszerve­zésével megdöntötte a textilnyomtatás külföldi normáját is. Külföl­dön 8 óra alatt 960 méter vásznat nyomnak. Ez a legmagasabb kül­földi norma. A noviszádi Szánya Marinkovics-gyár Pavlovics mód­szere által 8 óra alatt 1.470 méter ....................................................... vásznat nyom ki. A külföldi nor­­­­ma megdöntése folytán Pavlovics­­ módszerét alkalmazva sztah­anovi­s eredményeket értünk el. Még egy­­ csomó egyéb újítást is eszközölt Rankó, Pavlovics Rankó eddigi munkás­ságáért és eredményeiért a Szerb Népköztársaság iparügyi minisztéri­um­a munkástudóssá avatta. From János Óbecse ,Merkuri sörgyár Szubotica legjobbjai Szubotica ipari munkássága a fel­­szabadulás óta megfeszült erővel dolgozik a termelés fellendítésén, az ország újjáépítésén. A hősi és fáradhatatlan munkának meg is lett a foganatja. A gyárak grafi­konjai mind merészebben ivelnek felfelé. Naponta újabb és újabb eredményekkel gazdagítják a mun­kaversenyt. Az egy és többnapos versenyek folyamán is nagyszerű eredménye­ket érte­k el. Ezek az eredmények az egész város, sőt az egész ország előtt ismertté tették az olyan mun­kások neveit, mint Bödő József, Ma­­halik Antal, Szuvajdzsics István. A többtermelés hősei ők. A termelés állandó emelésének követelményei a munkásokat arra serkentették, hogy szerszámaikat és gépeiket módosítsák, hogy az anyag­gal a végtelenségig takarékoskod­janak. Mert az így elért többterme­lés és anyagspórolás méginkább emeli az elért eredmények értékét. Bemutatjuk Szubotica legjobb munkásait, újítóit és racionalizálóit Török János a vagonjavító műhelyekben dolgo­­zik. Tapasztalt munkás, aki végig­barangolta Európát, a kapitalista világ idején. Franciaországból jött haza, a munkában szerzett , gazdag tapasztalataival. Ezeket a tapaszta­­latokat most a dolgozók hazájának építésében érvényesíti. — Az embernek a torkában dobo­­gott a szive a vagonemelés nehéz munkájában — mondja Török Já­nos — a kéziemelő helyett motoros emelőt szerkesztettem, amely a fi­­zikai munkát itt feleslegessé teszi, 30 százalék­kal növeltük a terme­lést.... nemrégen lépett be a „Marika" Ci­pőgyárba, de máris a legjobb mun­kások sorába emelkedett. Oda emelte szorgalma a munka iránti odaadása. Amikor Szalai János a műhelybe lépett mindjárt azt nézte, hogy va­lamilyen módon anyagmegtakarí­­tást érjen el. Erre elsősorban a meg­lévő bőranyag felszabásánál mutat­kozott lehetőség. Szalai János ad­dig illesztgette a cipőfelsőrész min­táit, amíg meg nem találta a leg­­helyesebb mértéket és a minta ra­cionális elhelyezését. 16 százalékos anyagmegtakarí­­tást értem el. De nem szeretnék itt megállni... Szalai Jánost most avatták elő­ször rohammunkássá. 42 százalékkal lépte túl a normát. Seller Szára a „La Passionaria“ harisnyafestő osztályának a vezetője. Egyszerű vidám fiatalember, tele életkedvvel. Ha az ember nem is tudná,­ hogy milyen eredményeket ért el, akkor is látná, hogy olyan emberrel áll szembe, aki szívvel-lélekkel a mun­ka fejlesztésén dolgozik. — tudom, hogy hazánkban még nincsenek kátrányfesték készítő gyárak, és, hogy a külföld még nem kezdte meg ennek az anyag­nak az exportálását Ezért elhatá­roztam, hogy új eljárásokkal meg­spórolom a megtakarítható anya­got. — Munkám sikerrel járt. A festés minőségének megtartása mellett 60 százalékos anyagmegtakarítást si­került elérnem. Az egész újítás mindössze annyiból áll, hogy a mi­nimumra csökkentett festékanyag­hoz egy kevés sötét festéket adtam hozzá és megkaptuk a kívánt szin­­árnyalatokat.,, Bolovai Károly géplakatos a „Zvezda" állami szó­­dagyárban dolgozik,­ mint mester. Ügyes munkás, aki szorgalmával példát szolgáltatott többi munkás­társainak is. Az­t hinné az ember, hogy a szódagyár, ahol dolgozik nem is alkalmas arra, hogy újításo­kat, anyagmegtakarítást érjenek el. Nem igy állnak a dolgok. Taka­rékosságot mindenütt el lehet ér­ni. És Bosnyai Károly felismerte ezt a lehetőségied. — A szódavíz töltése az üvegek­be hat atmoszféra nyomás alatt tör­ténik, ellenben a szódásballont 8— 10 atmoszféra nyomással kell töl­teni. De ha a ballon után üveget akartunk tölteni, akkor ezt a nyo­más különbségért minden alkalom­mal a gépből a szabadba (levegőbe) bocsátottuk. Most pedig egy sze­lep és egy cső segítségével a gazo­­méterbe vezetjük vissza, ahol a gép ismét felhasználja. Ezzel az egyszerű újítással Bos­nyai napi 5 kg szénsav megtakarí­tást ért el, ami naponta 250 dinárt jelent a gyárnak. Szalai János Mahalik Antal Szuvajdzsics István A MOZDONYOK HŐSE! A májusi versenyben résztvettek mozdonyvezetőink is. Az 5 Verseny feladataik abból állottak, hogy me­lyik mozdonyvezető gépe fut le ja­­vítás nélkül vagy kevesebb javí­tással nagyobb utat, több kilomé­tert. Ez a versenyfeltétel magában foglalja a mozdonyvezető lelkiisme­retes munkáját, szakértelmét és a gép karbantartását is. Egy-egy mozdonyt két vezető ke­zel. Tehát két emberen múlik a si­ker, ami azt jelenti, hogy az elért eredmények is közösek. A zrenya­­nini mozdonyvezetők közül Szigeti Ferenc és Golics Gojko kerültek ki győztesen a versenyből. E győzelmükkel immár ötödször nyerték el a rohammunkás címet. Már a felszabadulástól kezdve tart­ják Vajdaság legjobb mozdonyve­­zetőinek tisztjét Szigeti Ferenc szívesen beszél a mozdonyok normáiról.­­ Egy mozdonynak a norma sze­rint 50.000 kilométert kell futnia javítás nélkül. Kevés gép tudja ezt teljesíteni. A miénkkel azonban tel­jesítettük és a táv lefutása után megállapítottuk, hogy továbbra is kitűnő állapotban van a mozdony. Ekkor szántuk el magunkat arra, hogy megdöntjük a normákat. Érdekesen kezdtek versenyezni a mozdonyvezetők. A háború utolsó napjaiban találkoztak egy szovjet szaktársukkal és tőlük hallottak a nagyszerű teljesítményekről és a versenyről. — Megbeszéltük a dolgot és saját felelősségünkre kértük, hogy enged­jék meg javítás és átvizsgálás nél­kül tovább vezetnünk a mozdonyt. Feletteseink teljesítették a kérésün­ket __ _____ A két mozdonyvezető gépe azóta a beográdi, noviszldi és verseci vo­nalakat járva 80.000 kilométert is megtesz. E nagy út után is jobb ál­lapotban van mozdonyuk, mint sok más hasonló gép vagy 20.000 kilo­méter megtétele után. A mozdonyvezetők eddig ötször lettek rohammunkások, kitűnő tel­jesítményükért négy izben kaptak oklevelet a központi igazgatóság­tól, nevüket az ország legjobb moz­donyvezetői között említik. Ered­ményeiket a beográdi rádió is is­mertette. Vajdaságban csak ők ket­ten lettek kitüntetve teljesítményük­ért. Gépük teljesítőképességének eme­lésével elkerülték a szokásos két javítást és ezzel 500.000 dinárt takarítottak meg­­­ népünknek.­­ Egy szerb és egy magyar moz­­­­donyvezető egy gépen, egy céllal szá­­­guldanak az árut és utasokat von­­t­­ató mozdonyukkal tartományunk­ I széles mezőin át, dicsőséget hozva : munkásosztályunknak: minél na­­­gyobb teljesítményt, minél több I megtakarított dinárt a népi gazda­ság fejlesztésért. ......................... . «StMKUtt® Szigeti Ferenc Golics Gojko Akik öt versenyszakaszban megőrizték a rohammunkás címet i­huimmi­hii Bedő József Szubotica „November 29” Glavnski Katica, az óbecsei „Petár Drapsin" textilgyár munkásnője Tóival István, s noíiszádi „Petár Drapsin" csavargyár munkása Szlvcsev Péter Kikinda vágóhíd"

Next