Magyar Szó, 1951. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-01 / 1. szám

A­z Íróasztalnál,­­ amelyen mint­egy bástyaként állnak a felhalmo­zott könyvek, középkorú sötét arc bőrű szemüveges férfi ül: Laza Sztojkovics mérnök, a vajdasági­­mezőgazdasági kutatóintézet igaz­gatója, a vajdasági népezküpséim képviselője. Egy év munkája nálunk még nem­ hozza meg a végleges eredményt — emeli fel tekintetét. — Hosszú évek során át folynak a kísérlete­zések, míg egy magról például el­mondhatjuk, itt van ez a mag, ilyen tulajdonságokkal rendelkezik, ekkora a csiraképessége, ekkora a terméshozama. Természetesen van­nak már befejezett munkáink is — erről egyébként majd az osztóly vezetők beszélnek — de ezek a vi­szonylagosan végleges eredmények is megfigyelés alatt állanak, mert figyeljük a degenerációt stb­ ... ARCVONÁSA RITKÁN ENYHÜL MOSOLYRA■.. Felemeli a telefonkagylót: — Halló ki van a srát másik vé­­gén...? Kiszlovszki...? kérlek két néptárs ... Kislovszki mérnök első látásra öregember benyomását kelti, de energikus mozdulatai határozott beszéde ennek ellenkezőjére vall. Markáns, szigorú arcvonásai igen ritkán enyhülnek mosolyra. Osztálya a magnemesítő osztály, mint már neve is mutatja, a ma­gok nemesítésével foglalkozik.­­ Ez a munka sok éven át fo­lyik, mert a feladatok igen bonyo­lultak. Bizonyos nemesített mag­ról, például búzáról tudnunk kell, hogy egy meghatározott kerületben mikor hoz nagyobb termést, ha ok­tóberben vagy decemberben vet­jük el, vagy 80 vagy 110 kilót ve­tünk egy holdon. Ez csak egyszerű­­ példa. Ettől persze sokkal bonyo­­­­lultabb feladataink is vannak ... Kiszlovszki mérnök elhallgat egy­­ pillanatra. Az Íróasztalon lévő ira­­i tok között kutat és egy számadatok­­ kai teli kimutatást vesz elő:­­ — Ez a riit nemesített „noviszádi­­ 4“ féle napraforgónknak, hogy úgy­­ mondjam, az anyakönyvi kivonata.­­ Minden adat itt van róla. Csupa szám, de nagyon sokat mondó szám. A tulajdonságai? Vegyünk csa­k egy adatot róla. Ez a napra­forgó fajta a föld sokkal kevesebb tápereje mellett is meghozza az át­lagosnál nagyobb termést, aminek a jelentőségét nem is kell külön hangsúlyozni. Tudvalevő, hogy vol­tak Vajdaságban — voltak, mert most már nagyon kevés van belőle­­ — olyan napraforgó fajták, amelyek annyira megrabolták a föld, táp­­­­erejét, hogy a következő évi más termés érezhetően gyengébb volt. Most Vajdaságban a mi „noviszádi 4“-esünkkel vetik be a területek 95 százalékát. Teljesen kiszorítja a másfajta napraforgót. ARANKA A LUCERNA RÉME A mérnök most egy újabb „anya­könyvi kivonat“ után nyúl. — Itt van a mi „14—39“-es bú­zánk, amelyet intézetünk hosszú évek során nemesített. Ez a búza­­fajta, amellett, hogy sokkal na­gyobb terméshozama, mint a mi átlagtermésünk, még egy nagysze­rű tulajdonsággal rendelkezik,­­ Ősszel meg tavasszal is vethető. E­­ tulajdonságát csak akkor tudjuk­­ kellően értékelni, ha figyelembe vesszük a bánkutit, amely ha ta­vaszkor vetjük, nem hajtja ki a ka­lászt. Márpedig ha valamilyen ele­mi csapás éri az őszi vetést, bizony kell a tavaszi búza. Az intézet magellenőrző osztá­lyán Buculy mérnök vezeti a mun­kát. Középtermetű, erős testalkatú, sűrű fekete hajjal. Mialatt osztályá­nak munkáját magyarázza, sorban megmutatja a kísérletezések folya­matát ... — Az intézet magellenőrző osz­tálya azzal kísérletezik, hogy meg­állapítsa a magvak tisztaságát, csira képességét és egyéb tulajdonságait, amelyek mind fontos tényezők a nagyo­bb terméshozam elérése szem­pontjából- Ismeretes, hogy nálunk Vajdaságban a lucernát általában kegyetlenül pusztítja az aranka. Azért ez az osztály megtisztított lucernamagot ad az állami birto­koknak és termelő szövetkezetek­nek, úgyhogy a földjeiken nem pusztít az aranka. Ez volt az idei munkánk legnagyobb eredménye, de persze, emellett számos más mag­ról is megtudtunk nagyon érté­kes dolgokat. KUKAC — A NAGY ELLENSÉG Petrik mérnök osztálya a kuka­cok meg a különböző gyomok és kórók ellen küzd. Petrik mérnök íróasztalán egy kollekció különbö­ző kukac, bogár meg egyéb kár­tevő rovar fekszik. — Látjátok ezt a rovart? Bagoly pille hernyója. Ezek a rovarok a kikindai meg a knezseváci járás­ban az idén megtámadták a ve­tést. Mi gyorsan k­iküldtük szakem­bereinket. Megállapították, hogy milyen rovarokról van szó, azonnal utánanéztünk, miként pusztíthatok és meghatároztuk a harc módját. A DDT hatásos irtószernek bizo­nyult. Segítségül kértük a repülő­gépeket, és azok végezték a pár­zást. A párásító fe csodálko­­ák ezen a „gépesítésen“ de mikor látták, hogyan pusztul a rovar, örültek ne­ki, így harcolunk­ a kukacok el­len. A gyomok ellen szintén vegy­szerekkel küzdünk. A leghatáso­sabbak a herbicidák. Nálunk Vaj­daságban többfélét használtunk és a leghatásosabbnak bizonyult a San D-20 féle herbicida, amely 11 - féle gyomot pusztított, nag a ne- TERMŐFÖLD A HOMOK­­TENGVmm Megint te igazgató szobájában vagyunk, igyál, nagy munkájáról mond még egynéhány szót- A delibláti homoktengerről van szó. Ezt a nagy darab földterüle­tet belátható időn belül termőképes­sé kell tenni. Minden osztályunk ezen fáradvák. A talajtani osztály kifürkészi a delibláti homok tulaj­donságait e.­z megállapítja, hogy mit kell testni, hogy term­őképes legyen. Magvédő osztályúnk a mag nemesítő ootállyal megállapítja, hogy milyen minőségű magra van szükség, hogy éz megteremjen. Az újesztenző még nagyobb si­kereket hoz majd a tudományos munka terén, t/j termőföldek ke­letkeznek, gabonafajták stb. szü­letnek, amely mind azt mutatja, hogy a szocizmus építésében, mi­lyen nagy erdményeket ér el a mezőgazdasági tudomány. Sz■ Gy. Az ijesztenie ujab­b sikereket kéz a m­&z&a­zdasági kihatóm­unka tczíh 1945 1950 Vajdaságban­ öt év alatt nagy terü­­letet hódított meg a »napraforgó 4« Úgyszólván mindenütt ezt a fajtát temelik. Kosztolácon korszerűen berendezett hatalmas bőhajtásos villany­­telep működik és ellátja villany­árammal a bányát,­ a környékbeli helységeket és ipartelepeket. Ez hazánk egyik legnagyobb bőhajtásos villanytelepe. Képünkön háttérben a villanytelep épülete, elől pedig a szigetelő berendezések láthatók. Teljesítették tervfeladatukat Szerbia textil-, bőr- és lábbeli­­ipari főigazgatósága december 30- án befejezte évi termelési tervét. Szerbia textil-, bőr- és lábbeliipara 35 új terméket állított elő. LEGNAGYOBB BÄNYA­­MED£NCÜNK időre BEFEJEZTE TERVÉT Tegnap a hajnali órákban a »Ti­tol szénbánya dolgozói megvalósí­tották évi termelési feladatukat, a­mely jóval nagyobb volt a tavalyi­nál. Hazánk legnagyobb bányame­dencéjének dolgozói nagy r­ehéz­ségekkel küzdöttek. 118 ÚJ KÉSZÍTMÉNY A Vetszemm üzemek valamen­nyi üzemének munkaközössége év alatt elvégezte­ az ötéves Ten­ben előirányzott feladatot. A Vet­­szérum üzemek szakemberei 118 olyan új készítményt állítottak elő amelyet eddig külföldről szerez­tünk be. . A Stea­ ua, tegyük fel nem lenne oko­sabb dolga az embernek és meg­hallgatná a budapesti rádió belföl­di híradásait, és ha — tegyük fel ezt is, — olyan fej­reesettek vol­nánk, mint ahogyan azt azok a bu­dapesti propagandisták elképzelik rólunk, — no és a magyarországi dolgozókról — még abban a hitben ringathatná magát a rádióhallgató,­­ hogy Magyarország valójában egy tejjel-mézzel folyó földi mennyor­szág, ahol mindenki már mosolyog­va ébred, dalolva halad az utcán és olyan lelkesedéssel dolgozik, hogy az szinte megható, — ellen­tétben Jugoszláviával, ahol pedig »polgárháború dúl«, »éhínség«, »fa­sizmus« és miegymás dühöng. De minekünk okosabb dolgunk is akad, mintsem hogy a budapesti rársló híradásait hallgatnánk, meg nem is ejtettek fejre bennünket, így aztán inkább hiszünk azoknak, akik onnan Magyarországról jön­nek és élőszóval elmondják, ho­gyan is foly­ik az­ a tej és az a méz. Madácki Annával beszélgetünk. Madácki textilmunkásnő és most nemrég, december elsején jött Ma­gyarországról. Mi majd kérdezzük, ő meg­­felel. KÉRDÉS: Mivel Magyarországon termőföld úgyszólván az egész or­szág, valószínűleg több az élelmi­szer, jobb az ellátás mint nálunk. Tudvalévő ugyanis, hogy Jugoszlá­via gazdagsága nemcsak termőföld­jeiben rejlik; sok a bánya, erdő,­­ gyárvidék, tengerpart... FELELET: Majd mindjárt el­mondom. Hát kérem. Mindenütt­­ hosszú-hosszú sorok állnak az üz­letek előtt. Több és hosszabbak mintett. Nyáron a pirospaprikával­­ kezdődött. Aztán igy tovább: rús, tej, tojás, alma. Akár hiszi, akár nem, volt hogy fejenként két almát adtak a sorbanállóknak. Vagy egy másik alkalommal hajnaltól álltam­­a sorban — egy kg krumpliért! Jel­zem, ez még koratavasszal volt, mert májustól októberig egy szem krumplit sem láttunk ilyen az el­­itás Magyarországon.­­ KÉRDÉS: Dehát hogyan? Az a sok-sok termőföld nem tudná el­tartani a dolgozókat? FELELET: Elmondom ezt is, hogy »ki tartja el« a magyarorszá­gi dolgozókat. Egy textilgyárban a »Magyar gyapjúfonóda«-ban dolgoz­tam Budapesten. Ha valakit fegyel­mi elé állítottak, a következőkép­pen vonták felelősségre: »Tudod te szerencsétlen,­ kit károsítasz meg? Tudod te, hogy mit csinálsz? SZTÁLINT károsítottad meg. Érted? SZTÁLINT! Azt, aki küldi nekünk a nyersanyagot, aki eltart bennün­ket, akitől élünk...« így szid­tak bennünket. Hát most már érti, ki tartja el a magyarországiakat és miért vannak sorok? KÉRDÉS: Ha jól értettem, fegyel­mit említett az előbb, asszonyon­. Mi az a fegyelmi? Ott nem a szak­­szervezet, az üzemi csoport vitatja meg a fogyatékosságokat, hibákat, nem­­ tárgyalja meg ha valaki mu­lasztást követett el? FELELET: Szakszervezet!? Vi­ta!? Behív az irodába a vállalat­ve­zető, aztán kirúgnak, hogy a lábad se éri a földet. Ez a fegyelmi. Tíz másik várja helyetted az állást. Könnyen beszélnek az emberekkel. Ha véletlenül rálépsz az anyagra, már fegyelmi elé állítanak. Egy asszonyt kidobtak a gyárból, mert egy szakszervezeti gyűlésen nem­ énekelte az Internacionálét. Vagy elég három késés —­alaszolgája. Sőt! Talán hallottak róla, hogy egy időben úgyszólván nap mint nap emelték a normát. Nem lehetett utolérni. A szakszervezeti bizalmi felszólalt, szóvátette a dolgot Ki­tették, öt gyermeke volt. De az ritka eset, hogy szólni merjen va­laki ... KÉRDÉS: Tehát mégis voltak szakszervezeti gyűlések? Hogyan folyt le egy ilyen gyűlés? FELELET: Voltak Csaknem min­denütt van kultúrhelyiség. Szép színpad. Ahol meg nem futja a hely, legalább is olyan oltárféle. Az Országos Társadalombiztosító Intézetben, meg a Mikszáth-téri kollégiumban is láttam. Azokban az ablakszerű bemélyedésekben a falon, tudja mire gondolok, ahol azelőtt a Szűz Mári szobra áll,s­­ most Sztálin szobra áll feldíszítve. Mondom magának: valósággal is­teniként imádjik. Nos ide, — ná­lunk színpad is volt — ide csödí­­tettek össze bennünket, aztán éne­kelni kellett, beszédet tartottak, — leginkább Jugoszláviát szidták, — ha meg ünnepség is volt, hát a dalárda orosz dalokat énekelt és orosz táncot jártak rá a magyarok, így festettek a szakszervezeti gyű­lések. (■" KÉRDÉS: Valamilyen szép, meg­ható élménye csak volt? FELELET: Volt. Amikor eljöt­tem. Amikor sok-sok hónapi izga­lom után végre,megkaptam a ma­gyar hatóságtól az útlevelet. És amikor az ismerőseim megtudták, hogy jövök. Sírtak és átkozódtak Sokan, nagyon atkan jönnének, ha lehetne, de nemi lehet El se hin­nék, milyen nagy a rokonszenv Ju­goszlávia és Tito iránt... Csak a vállalatvezető volt más vélemé­nyen. Mindenáron le akart beszél­ni az utazásról. Azt mondta: »Csak menjen, internálótábor, börtön, ki­végzés, vagy a legjobb esetben éh­halál várja.« Csak hazajöttem én. És alig néztem körül, már állá­som is volt és képzelje: nyugdíjat kínáltak! Ott még az én időmbeliek közül senki sem kapott nyugdíjat. Azt mondtam:­ nem megyek még nyugdíjba, előbb majd ledolgozom a magamét, ennek az államnak... KÉRDÉS: A budapesti rádiót szokta-e hallgatni? FELELET: Hrzudik az kérem, mint a vízfolyás. Hazudik. Tudtuk azt mi már ott­­. Azt beszéli, hogy így túlteljesítették, úgy túlteljesí­tették a normákat meg hogy mi­lyen nagy fene lelkesedéssel dolgo­zik a nép. Én csak azt mondom, ha én nem tudtam még csak elérni sem azt a normát, — 20 éve dolgo­zom a szakmában, — más se tudja. Aztán meg talán a­zért lelkesedje­nek, hogy Pétén két almáért áll­nak sorba­, vagy hogy oltárokat emeltek Sztálinnak és kedvükre ki­táncolhatják magukat — oroszul? Mert, hogy folyik az a tej és az a méz Mag­yarorsz.igen az bizony ász. Csak a»..*n h­g./ nem a ma­gyarországi dogozók számára ..­­. 1» i Mawa Szí baMag újéves knáa bvataaaV­alvun­aak, larjeszlöiatk­i mes növénybőr s­­imm­ kárt nem tett.

Next