Magyar Szó, 1951. június (8. évfolyam, 128-153. szám)

1951-06-01 / 128. szám

Érdemes volt... Doronzló, május vége A tagok eleinte vonakod­tak a kerti vetemények­ ter­melésétől. De nem is csoda, hisz a vetőmag sokba kerül, nehéz is beszerezni, amellett a kertészeti munka ugyan­csak fáradságos. Különösen nekik, a doroszlói »Új baráz­da« termelő szövetkezet tag­jainak, hiszen egy 15 holdnyi kiszáradt halastavat kellett volna felszántaniuk. Még a volt aranykalászos kisgazdák is húzódoztak; egyikük sem akarta vállalni a munkát. A szövetkezet vezetősége azonban kitartott elgondolá­sa mellett és nagy nehezen meggyőzte a tagokat, hogy a konyhakertészet a legjöve­delmezőbb termelési ág. És kora tavasszal Kocsis Imre vezetésével mégis csak meg­indult a munka. A feltört halastó talajában elhelyezték a melegágyakat. Ekkor azon­ban váratlanul feltört a ta­­­lajvíz. Új palántákat kellett ültetni. Kissé megkéstek, de mégis.­­.. Mégis, ma már sokfelé is­merik az »Új barázda« ter­ményeit. A hódsági szövetke­zeti boltba eddig több mint százezer dinár értékű árut szállítottak. Ez a bolt azon­ban nem képes 60 hold ter­ményeit eladni, ezért a szö­vetkezet Doroszlón is nyitott egy üzletet. De még mindig újabb piacot kellett keresni. Tehergépkocsit vásároltak, így a környező városokat, még Nogiszádot is ellátják friss konyhakertészeti áruval. A tagok pedig már belát­ták, hogy helyes gondolat volt kertészettel foglalkozni. Csupán ebből legalább három millió dinár jövedelemre szá­mítanak, ez pedig jelentősen emelné a munkanapok érté­két. A csendes Palics Melegen tűz a májusi nap. A Palics felé haladó villa­moson rengeteg az utas. Kis­sé csodálkozom is ezen, mert hétfőn, különösen a délelőtti órákban Vajdaság egyik leg­kedveltebb üdülőhelye meg­lehetősen kihalt szokott len­ni. A villamos lassan halad előre. Mellettem egy fekete fejkendős, egyenestartású asz­szony áll. Egyik karján ko­sarat, a másikon tejeskannát tart, és zsebkendőjével kövér verejtékcseppeket töröl le ar­cáról. — Nagyon meleg van, ilyen meleg napunk még nem volt ebben az évben, — panasz­kodik. A többiek csak bó­logatnak és ki újsággal, ki pedig zsebkendővel hűsiti magát. A félórás út Pak­osig szin­te örökkévalóságnak tűnik. A főbejáratnál sietve száll­nak ki az emberek. A tor­nyos, székelyes stílusban épült kapun át, az évszáza­dos fák alatt elindulok a tó felé, amely köré az esőben gazdag és buja növényzetet varázsolt, az emberek pedig új parkokkal tették szebbé a környéket. A park fehér­kavicsos utain kis gyerme­kek játszanak szüleik felügye­lete mellett. A padokon dol­gozók pihennek. Egyik olvas, a másik pedig élvezettel hall­gatja a hangszóróban fel­csendülő magyar nótákat, szinte maga is az énekes után dúdolja­: „Zúg az erdő, zug a nádas .. A tóban, habár meleg az idő, kevesen fürdenek. Úgy­­látszik, hogy a nyaralók még korainak tartják a hűsölést. A női uszodában vannak ugyan néhányan, de inkább napoznak, mint fürödnek. Amíg bőrüket barnítja a jó­tékony napsugár, körülhor­dozzák tekintetüket a kör­nyéken. Van is mit nézniök: a természet és az ember egyaránt segített az idén ab­ban, hogy Palics tartomá­nyunk egyik legszebb üdü­lőhelye legyen. Az erdő felé indulok, a nagy szabadtéri színpad fe­lé, amely olyan mint egy el­varázsolt mese­kastély, dr. erdő másik oldalán pihen az állatkert. Most szinte üres, sehol senki. Csak az etető mutatja magát néha, amint ételt vagy vizet visz az álla­toknak. Még az állatok is el­bújtak, csak a medve sütteti magát a nappal. Az oroszlán is a hűvösbe húzódott, és álmosan, nagyokat pislogva bámul. Dél felé megered az eső. Nagy cseppekben hull a zöld gyepre és az áttüzesedett ka­vicsra. Egy perc alatt telje­sen üres a park. Az a né­hány ember, asszony, gyer­mek, akiket itt találtam, az eresz alá igyekszik, hogy meg ne ázzon. Odamegyek közéjük én is. Védett hely­ről nézem az eső hullását és emlékezem eddigi látogatá­saimra. Palics, Vajdaság egyik legkedveltebb üdülő­helye, amely május elsején nyitotta meg kapuját dolgo­zóink előtt, hétköznapok dél­előttjén, délutánján még csen­des és nyugodt. De este és vasárnaponként már tele van emberekkel, üdülőkkel és szó­rakozni vágyó városi dolgozók­kal, akik egy-egy pohár sör és zeneszó mellett a tükörsi­ma tavon szétömlő holdvilág sugaraiban gyönyörködnek.. Pihennek és új erőt gyűjte­nek maguknak Palics szép­ségeiből. M. M. Még így meghajolva is éles nagyságúnak látszik Orovec István, a topolyai »Mosa Pi­­jade« termelő szövetkezet bognára. Széles vállán meg­feszül az ing, amikor egy, az időjárástól színét változta­tott oszlopot szorít a satuba. — Talán talpfákat készí­tenek belőle kocsikerékhez, — zavarom meg Orovec nép társ munkájának egyhangú­ságát. Felemeli fejét, fuj egyet, redőbe vont homloka mint­ha csak azt mondaná, hogy maga sem ért sokat a bog­nármesterséghez. Nem , ezt mondja, de úgy érzem, ezt, vagy ilyesfélét gondolhat. — Van egy tíz lóerős gé­pünk és annak csinálok ala­pot. Bővebb magyarázatot aka­rok kérni, amikor traktorzú­­gásra leszek figyelmes. találkozás A »ZADRUGAR« RAL — A »Zadrugár«, amit nem régen kaptunk. — magyaráz­za Csábrádi Pál alelnök. Csapot-papot otthagyva az .„■1,„árva m­arkodunk. Először nem látok mást, csak az ud­varon kijavított aratógépe­ket. Vitorláik szűkítik a lá­tókört. Megkerüljük őket és csak akkor veszem észre, hogy a traktorfészerben ber­reg a hazai gyártmányú »vasló«. Haragos zöldre van festve. Elején két reflektor, akár egy autón. Első kere­kei távolabb állnak egymás­tól, mint a nálunk használa­tos más gyártmányúaknál. Vékony Illés ül a nyergében Amikor bemelegszik a mo­tor, elindítja. Nehezen halad az aratógépek között, ame­lyek eltorlaszolják még a ki­járatot is Megáll egy pilla­natra. Kapok az alkalmon és megszólítom: — Milyen az új traktor? — Jó. — Jobb mint amazok? — mutatok a fészerben álló traktorok !»'á — Jobb, mert azok nehe­zek és nem '«let velük szán­tani. Nagyon lenyomják a földet'. — A »Zadrugárc-ral már szántanak? — Szántani ugyan nem szántottunk, csak tárcsáz­tunk vele, és egészen jól ment.­­ A »FELBONCOLT« ARATÓGÉP Tárgas terembe lépünk, a kovácsok, lakatosok és he­gesztők munkahelyére. Kö­zépen egy »felboncolt« ara­tógép áll. — Szögnek égetnek helyet? — Előbb kifúrjuk s csak aztán tágítjuk a helyét — világosit fel Vékony Péter. — Gazdaságosabb igy, mert a szöget, vagy csavart nem fogja olyan könnyen a rozs­da. — egészíti ki Huber Ist­ván lakatos, aki egyik kezé­vel mélyen belenyúlt az ara­tógép »gyomrába«, ahol egy csavart igazít. Letérdel,­­ a másik kezére támaszkodik, hogy­­ könnyebben dolgozhas­son Feltűrt, kockás ingujján nyomott hagy a masina ke­nőcse. — Mikor készül el? — Még ma készen l­esz, — s mindketten az udvarra né­zünk, ahol már egymás mel­lett sorakoznak a kijavított aratógépek. Akár holnap is lehetne kezdeni az aratást. — Csak a gabonára vigyáz­zanak, — mondja félig tré­fásan, félig komolyan az al­­elnöknek Huber István. — Hát szép is a gabonánk, — így az alelnök. — Ma, a­­hogy kint jártam a határ­ban, beálltam a rozsba, s mondhatom minden nagyobb nehézség nélkül összeköthet­tem volna a kalászokat a fe­jem fölött. Csábrádi Pál pedig nem alacsony ember. 170 centi­méter magas. Tehát lesz dol­guk az aratógépeknek, ha be­érik a gabona. Mert mintegy 1100—1200 holdat kell leka­­szálniok. A szövetkezetnek két csép­lőgépe is van, mindkettő ü­­zemképes. — De még egyet­­­ézteve­­szünk cséplésre, hogy ha­ma­­rább elcsépelhessünk, — ma­gyarázza­­az alelnök, amikor a cséplőgépek kerülnek szó­ba. Igen, minden munkára idejében se'kápra''. minden munkát idejében e’végezni, a termést idejében betakarita­­ni. ez a jellemző Mt'-'1-'’'ósá­ga a jó gazdának. B. Gy. el­at­ás előtt Három nap háromezer hold A topolyai járásban a szö­vetkezetekben és a magán­­gazdaságokban egyaránt jól haladnak a tavaszi munká­latok. A később vetett cukor­répa egyelését nemsokára be­fejezik, a korábban vetett 1812 hold répát pedig már másodszor is megkapálták. A napraforgó kapálását is 80 százalékban elvégezték. Az utóbbi napokban különösen jól halad a kukorica kapá­lása. A 6623 hold megkapált területből több mint 3000 holdat az utóbbi három nap alatt kapáltak meg. Ma­­etrv szövetzeti bolt nyilik Becsén A járási szövetkezeti ta­nács javaslatára Becsén a gépesítési alap irányításával és szervezésével június 2-án reggel a szövetkezeti otthon épületében mezőgazdasági termékeket elárusító üzlet nyílik. Az új üzlet a piac leg­forgalmasabb részén a Szocia­lizmus« név alatt fog mű­ködni. Az elárusítóhely két részből áll; az egyik üzlet­ben konyhakerti veteménye­­ket, a másikban tejterméke­ket és húsárut árusítanak. Az üzletet a termelő szövet­kezetei­ látják el a szüksé­ges áruval. Már eddig is szá­mos szövetkezet jelentkezett nagyobb mennyiségű áruval, így többek között a »Heroj Tito« termelő szövetkezet tej­termékkel, borsóval, krump­lival, a péterrévei »Alek­­szandar Rankovics” szövet­kezet hagymával, krumplival és egyebekkel, a szenttamási »Tuk« kelkáposztával, stb. Az üzlet megnyitása iránt élénk érdeklődés nyilvánult meg mind a szövetkezetek, mind a fogyasztók részéről, mert az új elárusítóhely az előbbieknek újabb piacot, a vásárlóknak pedig több és olcsóbb árut jelent. os szocialista törvényesség jelentősége A szocialista társadalom­ban a törvénynek különös je­len­tősége van. A törvény biz­tosítja népi vívmányaink fej­lődését, megszabja a polgá­rok és hatósági szervek jo­gait, kötelességeit, megjelöli a szocialista építés útját, stb. Az új jogrendszer kiépí­tése megköveteli a sokirányú törvényhozást, így az első összehívása szövetségi nép­szkupszi­a (1945—1950), az alkotmányon kívül több mint 200 törvényt hozott, a szö­vetségi kormány pedig ugyan­abban az időben több mint 600 rendeletet adott ki és 235 szabályrendeletet és uta­sítást léptetett életbe. Ez az ütemes jogalkotásunk folyta­tódik ma is, a második ösz­­szehívás a népszkupszi­a ide­jén. Ehhez hozzá kell adni a köztársaságok igen gazdag törvényhozó tevékenységét, a tartományi és más jellegű jogszabályokat, stb. Mint látjuk, a törvények és más jogszabályok száma ezideig is igen nagy. Az írott törvények sokasága lehetővé teszi a törvényes eljárást s biztosítja a szocialista tör­vényességet. A törvénysze­gésnek a gyakorlatban ta­pasztalt esetei ezért nem tör­vényeink elégtelenségére ve­zethetők vissza, mert törvény van elég,, a baj legtöbb eset­ben a törvények téves felfo­gásában és helytelen, önké­nyes alkalmazásában rejlik. A szocialista törvényesség fontosságára Tito elvtárs többször rámutatott. A nép­hatalom szerveinek, de kü­lönösen a helyi szerveknek megvan minden lehetőségük arra, hogy mindenben tör­vényesen járjanak el, a kez­deményezés egyidejű fejlesz­tésével. A törvény megsze­gése, kiforgatása vagy önké­nyes félremagyarázása bizo­nyos egyének által feltétle­nül káros. »Az ilyen egyének Források: Tito marsainak a szövetségi népszkupszina záró ülésein tartott beszéde­i bevezető részt. „Borba". 1950. április 28. — Gyorgyevics Mika: „a törvényes­ség védelmezése a pártszerveze­­tek fontos feladata" (szem­­yel­ven). „Partiski radnik". 1951. má­jus 1. 3. old. —­­A jogi szolgálat és törvényesség a népbizottságok munkájában" című cikk a „Bor­ban" 1951 május 28.­ számában, 2. old — mondja Tito marsal — nincsenek kellő tudatában a törvény jelentőségének a szo­cialista társadalomiban«. A törvényszegés ellen küzdeni kell, de nemcsak a felügye­letet gyakorló szerveknek, hanem az öntudatos polgárok­nak is. Mindenkinek tudnia kell, hogy a szocializmusba a szo­cialista törvényesség betar­tásán át vezet az út. A törvény betartása te­hát elválaszthatatlan a szocialista építéstől. A szo­cialista építés időszakában a törvény megszabja, hogy mit hogyan kell csinálni. A törvény ennek folytán meg­határozza a szocializmusba vezető utat. Aki nem jár a törvény útján, az kétségtele­nül eltér vagy elferdíti a szocialista építés vonalát. Ezért a törvény feltétlen be­tartása mindenki kötelessé­ge. Alkotmányunk is erre kötelezi a polgárok melett a hatósági közegeket is, kezd­ve a legfelsőktől az alsófo­­kúakig. A törvénynek bizo­nyos egyének, valamint a ha­tósági közegek általi megsze­gése büntetést von maga u­­tán. Ennek hatványozott biz­tosítékát látjuk új Büntető Törvénykönyvünkben, amely 1951 július 1-én lép életbe. A törvény tiszteletének ki­kényszerítése helyett temé­­szetesen sokkal előnyösebb annak öntudatos betartása. A polgároknak és hatósági közegeknek legjobb önként betartaniuk a törvényt. A törvényesség váljon szokás­sá. E tekintetben a törvény népszerűsítése, politikai ma­gyarázata elengedhetetlen. A szocializmusban az em­ber szabadságának s polgá­ri jogainak általában, külö­nös szerepe van. A szocialis­ta demokrácia feltétlenül a polgárok jogainak kiszélesí­tésével és biztosításával jár, mert a szocializmus végső­képpen — mint Gyorgyevics Mihajlo írja, — a szabad em­ber megteremtését jelenti. Igen helyesen mondja, hogy »a szocializmus nemcsak a felépített gyárakban, válla­latokban, stb. mutatkozik meg, hanem az emberek vi­szonyaiban is, a mind szaba­dabb emberekben, akik foko­zatosan ki fogják zárni az emberek irányítását szolgáló különös gépezetet,­­ az ál­lamot s megteremtik majd a szabadon egyesült termelők társadalmát«. A törvény al­kalmazása kapcsán minden­kinek látnia kell, hogy a fej­lődési irány: a polgárok jo­gainak erősítése, a szabad emberek megteremtése. Különösen fontos, hogy a hatósági közegek helyesen és pártatlanul alkalmazzák a törvényt. Mindig szem előtt kell tartani az alkotmány a­­lapelveinek egyikét,­­mely szerint a polgárok a törvény előtt egyenlők Amit a tör­vény megad a polgároknak, azt valójában meg is kell kapniok. A törvény által megszabott jogaik élvezeté­ben a polgárokat nem korlá­tozhatja bizonyos elöljárók vagy tisztviselők kénye-ked­­ve. A­ jogot a­ törvény adja nem pedig a tisztviselő, aki­nek az a kötelessége, hogy a törvényt helyesen alkalmaz­za. A törvény következetes és pártatlan alkalmazása mindenkor szilárdítja polgá­rainknak a­­ ’»'hatalomba vetett bizalmát, tehát erősíti a néphatalom tekint­élyét. Ezzel szemben a törvénysze­gés elégedetlenségre vezet­het s rombolja a tekintélyt. A törvény alkalmazásából vannak hibák, tévedések. A hibák, Gyorgyevics Mihajls szerint is, sokkal veszélye­sebbek, ha olyan bürokrata követi el, aki azt képzeli ma­gáról, hogy ő a legokosabb, illetve mindent tud, tehát csalhatatlan. De ettől még rosszabb, ha az ilyen büro­krata azt vette a fejébe, hogy a törvényt úgy magyarázhat­ja és alkalmazhatja ahogyan kénye-kedve kívánja. Er­re azután végképpen senki sincs feljogosítva. A törvényességnek helyen­ként vannak nyilvános vagy burkolt ellenségei. Több eset­ben a törvényességet forma­ságnak állítják be, tehát a törvényben akadályt látnak. Ez teljesen helytelen felfo­gás. A mi szocialista törvé­­nyünkben senki se­m láthat akadályt, hanem éppen ellen­kezőleg, a törvény be­irtása utáján valósulhat csak meg a szocialista építés üteme és útja, a polgári jogok tiszte­­letben tartása, a hatósági kö­zegek törvényes eljárása, a népi tömegek bevonása a népgazdaságba és államigaz­gatásba, az állam elhalása. A törvényszegést néha azzal kísérlik leplezni, hogy a tör­vényt »sajátos esetre alkal­mazzák«. Az ilyen »alkalma­zás« azonban rendszerint a törvénytelenségbe csap át, te­hát, törvényes köntösbe öl­töztetett önkény. A mi törvé­nyességünk népi és forradal­mi, éppen ezért betartani a törvényt annyit jelent mint tisztelni népi és forradalmi vívmányainkat és szocialista intézményeinket. ■ A törvényt az alkalmazhat­ja, aki ismeri, hogy mi a tör­vény, aki tudja a törvényt, ismeri szellemét és tételes rendelkezéseit. Több helyen a törvényben azok sem jár­tasak, akik különben min­dennap alkalmazzák. Vonat­kozik ez a népbizottságok számottevő részére. A hiva­­talos lapokon, — ha felbont­ják is őket, — igen könnyen túladnak. Ezen a járatlansá­gon lehet segíteni: tanulni kel, mert tudatlansággal nem lehet megindokolni a polgárok jogai kárára elkö­vetett törvénysértést. A jogi szolgálatnak a népbizottsá­gok munkájában nagyobb szerephez kell jutnia. Igen fon­os ez a szolgálat, bár gyakran elhanyagolják vagy helytelenül megterhelik, ki­­hágási bizottsággá vál­toztatják, stb. A polgári jog­segély mellett a jogi szolgá­latnak harcolnia kell azért, hogy a közigazgatás a törvé­nyesség keretében működjön, hogy a jogi ügyeknek meg törvényes tartalmuk , alakjuk, stb. Ilyen irány­neinél külözhetetlen a he. -i febit^ttsag0kna­k nyitandó e]i^tleg’«mert a í°8t ügyek ni­i!tneSlnek minőséget emel , 11- A néphatóságok at­gáját'6^36 által 8 ^ogi szol* Jói h ? ■ me­?találja valósá-SA * he^a törvényességért való a ha-®8? Jelens gn. Ennek arcnak vannak szervezett, együttes alakzatai is, igy a választók gyűlésén, különfé­le,HC?nfe­renCiakon' stb- Azon ,* fényességért folyó küzdelem egyben a hazasze­­r Tiet megnyilvánulása is, lünk' elü.arc attal hozzájárn­ék ah,h°Z' h0*y az embe­rek szabadok legyenek sza­haléiLfÜggetlen szocialista­kban’ melyet védeni í?í tk minden támadóval szemben. Tehát, a szocialista !^ePZtSSég ^tartásának e tekintetben is van jelentősé­ge- Dr. Gyetvai Károly Új csarnokok a bugojnói sörgyárban A bugojnói bőrgyárban­­ megkezdték az új osztályok csarnokainak építését, ame­lyekbe szeptemberben besze­relik a gépeket. A gyár bő­vítésével az üzem teljesítő­képessége megkétszereződik. IWaita acélcsiszoló lap A krányi »Száva« gumi­gyárban Boga Cola és Szilva Mravlje munkások újfajta acélcsiszoló lapot állítottak elő. Az új termék igen je­lentős nehéziparunk számá­ra, mivel rugalmasabb és ke­ményebb a külföldről beho­zott acélcsiszoló lapoknál. A krányi »Iszkra« gyár már el­készítette az első formákat az új termék sorozatgyártá­sára. A gyap­ufelvésálás eredménye a becsei járásban A becsei járás területén a közelmúltban megkezdődött a gyapjúfelvásárlás és mind nagyobb méreteket ölt. Ed­dig 3.798 kg gyapjút szolgál­tattak be a termelők Leg­jobb az eredmény Szentta­máson, ahol a szövetkezetek járnak elől jó példával, leg­gyengébb viszont Péterré­­ve. A gyapjúlés vásárlással összefüggő szervezési kérdé­seket a »Kotex« felvásárló vállalat becses kirendeltsége intézi eredményesen. Bővül a kikindai cipészszövetkezet A kikindai hadirokkantatt cipészszövetkezete június 1-én nagyobb helyiségbe költözik, és bevezeti a szalagrendszerű munkát. A bővülő szövetke­zet több * szakmunkást vesz fel labbeu* készítésért»

Next