Magyar Szó, 1952. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1952-01-01 / 1. szám

QjjLanmjed(yQ)itCLu,YL chtixttt, ft KIlTRl SZOBA A Magyar Szó pályázatán első díjat nyert elbeszélés Ressz az emlékezőtehetségem , így ma már nem tudom pontosan, hogy tulajdonképen mikor szöktünk meg a koncentrációs táborból. Mindenesetre 1945 tavaszán történt. Arra azonban emlékszem, hogy néhány hetes bujkálás és éhezés után mikor a hitzendorfi magaslatokon megláttam az Altenberg-kastélyt, elhatároztam, hogy megpróbálok ott elhelyezkedni. Irataimat összetéptem, csak sárga karszalagomat rejtettem el kabátom zsebében, s nekivágtam a dombnál.. A kastély a domb legmagasabb pontján épült. Jobbra, a mélyben végeláthatatlan erdőség, balra, apró halmokkal tarkított lankáson, sok holdas almakert akkor készült rügybe fakadni. Ilyenkor kezdődik a munka és Hitzendorfban biztosan kevés a férfikéz, mint mindenütt, a megnagyobbodott Német Birodalomban. Dr. Josef Langfort, az Altenberg-kastély egyeduralkodója, élet és halál ura, személyesen sorozott be munkásai közé. Míg elmondtam a már sokszor ismételt történetet, magyar munkás vagyok, aki önként jöttem Ausztriába, papírjaim és ruháim elvesztek Libenau bombázásánál, foglalkozásomra nézve konyhakertész, Langfort dr. kicsit összehúzta barátságtalan, szürke szemeit és bizalmatlanul vizsgálhatott. Rövid gondolkodás után vállat vont és kijelentette, hogy majd megpróbálkozik velem. Figyelmeztetett, hogy ha hazudtam, meg fogom látni a következményeket. Személyesen jelölte ki a szobámat is a földszint jobb szárnyán. Nem volt valami tiszta helyiség. Hat vetetlen pinces sorakozott a falak mentén. A földön üres konzervdobozok, s néhány egyenruha maradványa. Később megtudtam, hogy utoljára francia hadifoglyok laktak ebben a szobában, akik Langfort dr. birtokán dolgoztak. Csak nem régen vitték őket tovább. Én mindenesetre összeszedtem egy hordozható nadrágot és kabátot és kiöltözködtem Elnyűtt ruhás, rövidre nyírott fekete hajú lány hívott vacsorázni. Musa volt. Langforter mindenese aki huszonöt éve, gyerekkora óta szolgálta urát. Bevezetett a konyhába, ahol két hölgy tett-vett a tűzhely körül és megmondta, hogy leülhetek az asztal mellé, ahol már ült két fiatalember. Az egyiket Enrikonak hívták, a másikat Alfonzénak. Olaszok voltak Mind a hárman kukoricakását kaptunk és egy kancsó almabort Nem is próbálom költői színekkel ecsetelni, mit jelentett számomra ez a vacsora. Egyszerűen csak lírom, hogy két hete nem ettem mást, mint vízben kifőtt csigát Ezek után, mikor megcsapott a kukoricakása édeskés illata, mikor felcsillant a tányéron a kására cseppentett kanálnyi margarin arany színe, kis híján elájultam. Kábultan ettem a forró ételt, s mikor az egyik olasz poharamat megtöltötte almaborral, azt mondtam neki: Grade. Akkor se tudtam, most se tudom egész biztosan, annyit jelent-e ez, hogy köszönöm? Életemben akkor ejtettem ki először és utoljára számon ezt a szót és azt hittem, hogy ebben a pillanatban, a fejedelmi vacsorától, hirtelen megtanultam olaszul. Egy hétig dolgoztam a két olasszal Az volt a filflóatunk, hogy egy dőlni készülő lézert, mely úgy állt, mint a pisai ferde torony, kiegyenesítsünk. Dróthuzalt kötöttünk a gerendáiéra és nekem azon kellett néha rántanom egyet. Ez alatt Enriko kiszedte a szegeket és kapcsokat a tetőszerkezetből, Alfonzo meg visszaverte őket. Nem tudom, ismerték-e munkatársaim Homéroszt, vagy Odysseus történetét, s hallottak-e valaha Penelope fondorkodásairól, mi azonban, körülbelül ugyanazt csináltuk. Amit délelőtt egyenesítettünk a fészeren, azt délután visszaengedtük. Langfort dr., sajnos, gyanút fogott és egy hét múlva mégis csak be kellett fejezni a munkát, így hát egy vasárnap délelőtt nekiláttunk és két óra alatt kiegyenesítettük a fészert. Ez alatt az egy hét alatt a két olasz elbeszéléseiből megismerkedtem a kastély lakóival. Langforter hatvan év körüli, bécsi ügyvéd aki az év legnagyobb részét hitzendorfi kastélyában töltötte, mióta azt megvette Felesége és két lánya Bécsben éltek. A kétemeletes épület legnagyobb részében most kibombázott németek, osztrákok, sőt magyarok éltek, egy-egy lakosztályt rendezve be a maguk számára. A földszinten a konyha, ebédlő és a mellékhelyiségek voltak, egy szoba, ahol Musa lakott beteg anyjával és az én szobám Langforter szűkebb köréhez tartozott a titkárnő, Schneller kisasszony. Kummerné őnagysága a lányával és Schlegel professzor, a grazi zeneakadémia tanára feleségével Az ügyvédet ugyanolyan gyengéd szálak fűzték a szép titkárnőhöz, mint a már hervadó Kummernéhez és annak lányához. Ezt nem volt nehéz megállapítani egyébként Enrika magyarázata nélkül sem Míg a titkárnő főleg takarított, Kummerné és lánya főztek. Különben mind a hárman határozottan megértették egymást, jókedvűen énekelgettek vagy pletykálgattak egész nap Arroy Lang fondr meg nem jelent a színen Abban a pillanatban azonban megfagyott a mosoly mindhármuk ajkán Csak akkor derült fel közülük valamelyik újra, ha az ügyvéd megszólította és barátságosan, vagy tréfásan megmegym tette Rettegtek tőle Nekem legalább is úgy tetszett. Alfonzónak és Enrikonak ugyan ez volt a véleménye Pedig Langfortot sose láttuk különösen dühösnek és sose hallottuk kiabálni. Sovány, nagyon magas kicsit hallott hátú ember volt szájáról és szeméből azonban kíméletlenség sugárzott Elég volt ránézni Délben ő ütötte meg a gongot Azután benézett a konyhába és megszemlélte az ebédet. Lassan megállapítottam, hogy ezen a konyhán háromféle menü készül Egy menüt Kummerné tálalt fel az ebéd lébén levest húst és valami körítést Néha tésztát is Egy féle ebédet Musa rakott elém és a két olasz elé Levest főtt burgonyát valamilyen mártássá, és néha kenyeret is Vasárnap húst és minden alkalommal egy kancsó almabort Végül készült ott valami finomabb koszt is, amit Kummer kisasszony vitt fel tálcán az emeletre mindennap. Csirke vagy borjúhús és gyakran palacsinta Bizonyára valami betegnek hordta a diétás ételt A beteget még nem láttam Langforter mindezt alaposan megszemlélte naprólnapra Tett néhány megjegyzést. megállapította, hogy pocsékolják a burgonyát, aztán bevonult az ebédébe. Ez alkalommal ünnepélyesen levette fejéről elválhatatlan kis tiroli kalapját. A vacsora ugyanígy került tálalásra, azzal a különbséggel, hogy az én est-ebédem változatlanul kukoricaganca volt. Míg az olaszokkal együtt étkeztünk, ők nekem adták a részüket. Nem szerették a polentát. Enriko és Alfonzo nem laktak a kastélyban, hanem a szomszéd majorságban. Egyszer meghívtak utóvacsorára Sajnos nem bírtam velük falatozni Sündisznót pirítottak nyárson. Egyszer pedig, — amikor ismét meghívtak, — Langfort dr. váratlanul kölcsön adott a szomszéd gazdának, s nem mehettem el, habár ez a vacsora izgalmasnak ígérkezett Enriko ugyanis a kukoricamorzsoló lábához kötött valami madzagot annak a végére egy szem kukoricát fűzött és az volt az elgondolása, hogy az arra kapirgáló tyúkok egyike bekapja a kukoricát, mint a hal a horgot. Sose tudtam meg, sikerült-e a halászat mert mire visszajöttem, az olaszok eltávoztak a kastélyból Miután így egyedül maradtam, Langfort dr. megparancsolta, hogy a kastély tetején javítsam ki a cserepeket. Különös labirintusokon keresztül felvezetett az idétlen padlásra, megmutatta, hog a hiba, hol találok tartalék cserepet és magamra hagyott Aznap feljött vagy tízszer ellenőrizni a munkámat Meg volt velem elégedve. Nem mondta ugyan mert nemigen állt velem szóba de aztán ujabb kacskaringós útvésztőkön keresztül a padkás másik részébe vitt és azt mondta, hogy ezen a helyen ugyanúgy kell megcsinálnia tetőt. A padlásnak ezt a részét, mint a többit is, fal zárta el, azonban a falon itt szárny nélküli ajtónyilás volt amin keresztül fülke-féle látszott A kastély padlása, mint a padlások általában, tele volt limlommal Ebben a szoba rendszerű zugban azonban valami más volt Meggypiros, sok méter hoszszű szekrény, furcsa rajzokkal. Ugyanilyen szinű és rajzú emelvényféle, mintha kétszer három méteres dobogó lenne négy sarkából négy vékony rúdon mennyez.tt A sarokban ugyanilyen szinű paraván. Mikor az ajtónyitás előtt elmentem, úgy tettem mintha észre se vettem volna ezt a szobát, az ügyvéd azonban leereszkedően visszahívott Röviden elmondta hogy ez eredeti kínai hálószoba amit itt őriz a bombázás elől Reméli, hogy a kezem nem enyves, egyébként a szekrény üres és úgy sincs mit ellopni ... ■ Kellő tisztelettel csodálkoztam ezen a különös hálószobán és a kínaiakon, akik ilyen kemény fekhellyel beérik és nekiláttam munkámnak Langfortot többet nem láttam ezen a napon Mikor estefelé lejutottam a padlásról az udvar tele volt SS katonákkal és nagy izgalom uralkodott mindenütt. Csak késő este mikor lefeküdni készültem, mesélte Musa, hogy mi történt Két katonaszökevényt üldözött a tábori csendőrség Az egyiket megfogták a kastély előtt ahol éppen akkor ott sétált Langfort is A másik elbujt az almaerdőben A csendőrök megkérték az ügvédet őrizze az összes kötözött szökevényt amig ők bekerítik az almakertet és felkutatják a másikat Még el se jutottak azonban a kert széléig amikor Lanefort felkiáltására megfordultak és látták, hogy az ügyvéd a földön feleszik, a fogoly pedig gyors iramban tűnik el szemük elől. A két szökevény üldözésére érkezett ide a szakasz SS. Kihallgatták a megsérült ügyvédet, felforgatták a házat a pincétől a padlásig aztán végre elmentek Igyekeznem nyugodt maradni Hiszen most már mindegy volt Ha a padláson rámtalált volna valamelyik SS- legény és igazolványomat kérte volna Mikor vacsora után szobámba mentem. Musa utánam jött és egy almát nyomott a kezembe Úgy látszik, ő is örült hogy a hívatlan vendégek eltávoztak. Langfortot másnap se láttam Hallottam hogy nem sérült meg komolyan de valószínűleg szivére vette hogy a szökevény túljárt az eszén és szobájában maradt Aznap délben már nemcsak Kummer kisasszony vitte tálcán a megszokott ebédet ismeretlen betegének hanem Karamerné asszony is tálcát készített hogy kiszolgálja a ház urát Délután befejeztem mesterkedésemet a padláson Büszkén állapítottam meg hogy sehol nem maradt hézag a cserepek között és még egyszer besétáltam a kínai szobába Leültem az ágynak nevezett dobogóra aztán hanyatt feküdtem rajta Semmi csoda nem történt A deszka maradt deszka Miért alszanak a kinaiak deszkán? Aztán a szekrény díszeit néztem Végül a paravánt A spanyolfal mögött egyszerű mosdó állt O’van mi nt az európai mosdók S a mosdón érv fog kefe ‘’ok Hm orr ‘őr oszlyp ''-i'ma nad’á'on Eszembe jutott hogy Lanforter felhívta figyelmemet hogy ne lopjak Azonban egy elhárnyt fogkefe nem lehet komoly dolog Ki veszi észre? Szépen megfogtam a fogkefét.,, Aztán vissza- • tettem Nedves volt. Reggel, még öltözködtem, mikor az ügyvédet láttam járkálni az udvaron. Barna ing volt rajta és fekete nyakkendő Az annyira gyűlölt barna ing A gazdásszal beszélgetett Utasításokat adott neki Mikor kimentem és jó reggelt kívántam, magához intett és bejelentette, hogy Nussbacher, a kertész, bevonult katonának, át kell vennem a szerepét Hamarosan kiderült, hogy ez a mesterség bizonyos előnyökkel jár Elsősorban amint tudomásul vettem a megbízást, behivtak a gazdászlakba ahol savanyu tejlevest kaptam reggelire pirított gancával Tiz óra felé a gazdász kislánya hozott egy darab kenyeret és egy nagy pohár almabort Azelőtt minderről szó se volt Délig azelőtt csak kis almabort kaptam Igaz Nussbacher néha kicserélte boromat egy darab kenyérrel de csak néha Most a reggeli és uzsonna állandositottnak látszott így hát vidáman ástam a ribizlibokrok közt Musával együtt. Munka közben harmadiknegyedik napon megígértem neki ha haza érek küldök neki görögdinnye-magot és elmagyaráztam hogy főzik nálunk a tökfözeléket kaporral Dél felé hallom hogy az ügyvéd a nevemet kiabálja — Stefan. Stefan Ásómat beleszúrtam a földbe és átmentem a kastélyudvarba Lahgfor* nem volt Izgatottabb a szokottnál Barátságosabb se _ Tűzd ki az egyik pad a«»blakon — mondta Piros-fehér-piros zászlót nyomott a kezembe Csodálkozva néztem rá Még nem értettem de már megéreztem, miről beszél a gazdám. — Vége a háborúnak, — mondta Vége a háborúnak! Mint a részeg úgy mentem fel a poros padlásra. Vége a háborúnak?! Lehetséges? Vége a háborúnak! Azt hiszem, akkor megnémultam Emlékezem hogy sokáig nem jött ki hang a számon Emlékszem, hogy az udvarban ültem egy fenyőfarakáson és nem akartam el- hinni Illetve nem is gondolkoztam csak ültem. Vége a háborúnak?! Az udvar lassan megtelt vidám, nevető, jókedvű emberekkel Nussbacher rázott fel kábultságomból Nagy kancsó almabor volt nála — Igyál, Stefan, hazamész! — Nussbacher? Azt hittem bevonultál? — Be hát. Az istállóba, a levél a lom közé Ezzel a kettővel. Két piszkos, szakállas német katona állt a háta mögött A szökevények, önkéntelenül Langfort dr-t kerestem szememmel. Nem volt ott A padlás feljáró ajtaja ebben a pillanatban nyílt meg és Kummer kisasszony lépett ki rajta Idegen katonatiszt követte A francia repülősök egyenruháját viselte. A titokzatos beteg! A kínai szoba!Lassan minden világos lett előttem Ekkor bukkant fel a kastély ajtajában Langfort doktor alakja is. Mikor észrevett egyenesen hozzám jött E?y cseppet sem volt barátságosabb, mert azelöttEz az ember kőből volt — Ezt az apróságot elvesztette mikor nálam állást keresett — mondta Sárga karszalagom volt a kezében. A Magyar Szó tárcapályázatának eredménye Amikor kiírtuk a Magyar Szó tárcapályázatát, az a cél vezérelt bennünket, hogy lapunk irodalmi oldalára minél több színvonalas rövid elbeszélést kapjunk. Megállapítható, hogy pályázatunk sikere minden várakozást felülmúlt, éspedig mind a beérkezett pályaművek száma, mind pedig mind ége tekintetében, összesen 184 pályamű érkezett be, de ezek közül kettőt eleve el kellett venni, mert nem feleltek meg a pályázati feltételeknek, az egyik terjedelménél, a másik pedig műfajánál fogva. Bevezetőben meg kell állapítanunk, hogy a pályázók jórésze nincs tisztában a tárca fogalmával és műfaji sajátságaival s igy a pályaműveit jórésze az elbeszélőéibe hajlik át. A tárca műfaja voltaképen a polgári társadalom műfaji terméke, mely a magyar irodalomban a kapitalizmus föllendülése és a hírlapirodalom fölvirágzása idején vált népszerűvé. A magyar tárcairodalomnak kiváló művelői voltak — hogy a csak a legjelentősebbeket említsük — Mikszáth, Tömörkény és Móra is. A tárca színesebbé tette magát a hírlapirodalmat. Jellemző a tárcára mint műfajra, hogy terjedelme rövid (gyakran híranyag hiányában az üres hasábokat kellett betöltenie), tartalmában pedig az életnek egy mozzanatát dolgozza fel olyan formában, hogy csattanóval oldja meg és teszi kerekdeddé a történetet. Ebből következik, hogy a tárcairodalom műfaji sajátságait az anekdota határozta meg, így magyar tárcairodalmunkban a magyar anekdota. Pályázatunkkal voltaképpen nem is ezt a műfajt kívántuk új életre támasztani, (hisz meghatározott társadalmi feltételek között alakult ki maga a tárca is mint műfaj), hanem a fő szempontunk az volt, hogy tárca jellegű írásokkal a magyar hírlapirodalom egyik tradícióját elevenítsük fel a mai körülmények között és hogy egyrészt ezzel járulunk hozzá lapunk irodalmi színvonalának emeléséhez, egyúttal pedig a vajdasági magyar irodalom gazdagításához, így azután a beérkezett művek elbírálásakor nem is vettük olyan szigorúan, hogy megfelelnek-e a tárca műfaji sajátságainak. ★ A bírálóbizottság a pályaművek áttanulmányozása után a tízezer dináros első díjat a »Szabadság« jeligével beküldött »Kínai szoba« cirill pályaműnek ítélte oda. Noha a »Kínai szoba« nem szigorúan tárca, tematikájánál, tartalmánál és feldolgozási formájánál fogva a legérettebb pályaműnek bizonyult. A szerkesztőség, — a bírálóbizottság javaslatára, — úgy határozott, hogy tekitettel a beérkezett pályaművek jó minőségére és nagy számára, két-két második és harmadik díjat ad ki 8.000—8.000, illetve 5.000—5009 dinár összegben. Második díjat nyert a »Falusi« jeligével beküldött »Turóstészta a kalapban«, valamint az »Ödön úr« jeligével beküldött »Nylon-piaci história« című pályamű. A »Turóstészta a kalapban« című pályamű minden szempontból megközelíti a jó tárca követelményeit. Fejlett íráskészséggel és igen jó meglátással rendelkező író munkája. A »Nylon-piaci história, érdekesen feldolgozott tárcatéma, jó csattanóval Harmadik díjat nyert a »Sors bona« jeligével beküldött »Kávéház« és a »Hie Rhodus« jeligével beküldött »Ó, ember« című pályamű. Az elsőt inkább tartalmi sajátságai teszik értékessé, a másik pedig felépítésével, formájával, érdekes és kissé a népmesére emlékeztető csattanójával közelíti meg a jó tárca fogalmát. A jeligés borítékok felbontásakor a bírálóbizottság megállapította, hogy az első díjjal jutalmazott pályamű írója Quasimodo-Braun István. A második díjjal jutalmazott »Túróstészta a kalapban« című pályamű írója Németh P. István. A szintén második díjjal jutalmazott »Nylon-piaci história« címü pályamű írója Kalapis Zoltán. A harmadik díjjal jutalmazott »Kávéház« címü pályamű írója M. Kovács Anna. A szintén harmadik díjjal jutalmazott »Ó, ember« címü pályamű írója Komáromi József Sándor. A dinyertes pályaműveken kívül a bírálóbizottság ajánlatára a Magyar Szó szerkesztősége megveszi első közlésre a következő pályaműveket is: 1. Pap Endre: »Csoda történt« 2. Bencz Mihály: »Én láttam, tanár úr« 3. Dujmovics János: »Szósz« _______ 4. Jelige »Petöfist»«, »Aki nagyon szeretett« 5. Kopeczky László: »Ittam« (Folytatás a 15. oldalon)