Magyar Szó, 1952. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1952-01-01 / 1. szám
Igazgató!*, gazetászol*, könyvelőit, a palicsi megbeszélés résztvevői az új szövetkezeti számadás jelesét Gaja Krajinovcs: Az egyik gazdász a palicsi megbeszélésen a többi között megkérdezte Gaja Krajinovicsot, a vajdasági szövetkezeti tanács helyettes igazgatóját, hogy mi tévők legyenek most mindenekelőtt a gazdászok, a megbeszélés befejeztével. — Most, mondta az előadó, először is kimész a vasútállomásra és váltasz egy vonatjegyet Kikindára és hazautazol, mindenekelőtt... Ne is mondjuk, kitört'' a nevetés, ki tudja hányadszor Gaja Krajinovics óráján, kit nem véletlenül tartottak a megbeszélés legnépszerűbb előadójának. Különben, miután lecsillapodott a társaság, komolyan is elmondta mi most a gazdász teendője. Összehivatja az igazgató bizottságot ülésre, elmondja neki, mi mindent hallott és tanult a megbeszélésen és megbeszélik a teendőket, a termelési- és pénzügyi terv előkészítését. — De mi lesz, ha nem egyeznek a dolgokkal — tette fel a kérdést egy másik gazdász? Előadónk megszokott mozdulatával, széttárt karokkal felelt: • — Barátom, győzd meg őket... Ha nem tudod, akkor hiába ülted végig ezt a megbeszélést... Mi bucsúzáskor feltettük a ■érdést, mi a véleménye, vájjon mind a hetvenvalahány a megbeszélésen képviselt szövetkezet képes lesz bevezetni az új gazdasági számadást. Be, — felelte, ha találunk valahánynak megfelelő agronómst s általában kádereket. Ő már öszsze is írta, melyiknek nincs szakképzett gazdásza és, ha a föld alól is, de teremteni kell. A megbeszélés szerinte sikerrel járt, már ami a tananyagot illeti. Az elhelyezés azonban , amint azt már mi is megírtuk, bizony nem volt a legjobb. Az új gazdasági számadással kapcsolatos véleményét nem kértem ki. Ő is, és valahány előadó kollegája, oly hamisíthatatlan lelkesedéssel adták elő az anyagot hogy feleslegesnek tartottam a kérdést. Jovan Zrnics: , A könyvelést száraz dolognak tartják, de Jován Zrnicsnek a pallesi szövetkezeti megbeszélés fővezérének könyvelési óráin nem egyszer csattant fel a harsány nevetés. Erre főleg akkor került sor, amikor valamilyen bonyolult könyvelési formulát azzal tett érthetőbbé, hogy ízes megjegyzést fűzött hozzzá. Igaz, hogy a nevetésben benne volt az emberek tartózkodó várakozása is, mert tudták, hogy az ilyen szájizom mozgató példázat ■tán, amikor elül a nevetés ,» »üreg« lecsap valamelyikükre, és iskoláján a tábla elé szólítva jól megizzasztja valamilyen bonyolult könyvviteli példával. A hallgatók körében Zrnics, a szövetkezeti tanács pénzügyi osztályának főnöke igen közkedvelt, bár a terepen tréfásan »a könyvelők rémének« szokták nevezni, mert azt tartják róla, hogy csak ránéz a főkönyv hátlapjára, s máris a hanyag könyvelő fejére olvassa a hibákat. Ijesztgették is egymást a hallgatók. Mi vár majd rájuk ezután, ha a főrevizor meglátogatja őket az új gazdasági számadás könyvvitelének ellenőrzése céljából. Pedig Zrnics nem győzi eléggé dicsérni ezt az új számadást, amely szerinte — új lelket ver a szövetkezetekbe. — A terepet járva — mondja Zrnics — megfigyeltem, hogy az emberek igen érdeklődnek az új gazdasági számadás iránt. Ezidáig nem volt ugyan általános jelenség, de mégis gyakran láttam példáját annak, hogy egyes szövetkezetekben tékozolták az anyagot. A fene bránja, nem az enyém — megjegyzés sokszor hallható volt, s nem nagyon dívott a takarékosság. Nos, ezután akinek nincs érzéke a takarékosság iránt, annak majd a pénztárcájából rángatják ki az öntudatát s a tékozló majd saját kárán látja be, hogy érdemes jobban vigyázni a rábízott anyagra, dolgokra. Ezentúl nem a munkanapok halmozására indítanak rohamot, hanem a fő cél az lesz, hogy minél kevesebb költséggel minél többet termeljenek. Ez lesz a kifizetődő. De ezt majd a könyvelők, bogozzák ki a nyilvántartásokból, és bizonyára majd ők sem halasztják az év utolsó napjaira a könyvvitel rendbehozását. Maguk a tagok fogják őket zavarni, hogy jól vezessék a könyvet, mert hetente, sőt talán naponta is látni akarják, hogyan teljesítik feladatukat, hogyan gazdálkodnak, menynyit kerestek meg. Ezért, és sok más jóoldaláért helyeslem és mindenkinek ajánlom az új gazdasági számadás bevezetését. Peske Lajos: Igen, a jó tervezés az az alapja az új számadásnak. Peske Lajos, a főbizottság megjutalmazott mérnöke a mezőgazdasági tanács tanácsosa szakadal amil erről beszélt a palicsi értekezleten. Ki adta elő a tervezés tudo- smányát, ami igen bonyolult dolog, legalább is annak látszott a tanfolyam kezdetén. De a végén, amikor az űrlaj fok kitöltésére került a sor, már világosabb lett a helyzet ... — Mindenesetre a hozzá-értés sokat jelent, mert még az ökörhajcsár is csak úgy boldogul, ha érti a mesterséget. — Jól emlékszem egy régi ökörhajcsárra, aki igazán ér- I tette mesterségét. Ősszel, a ■ mikor szántásra került a sor, s megállt egy 20 holdas par- i cella szélén, de nem fogott mindjárt a szántáshoz, hanem előbb kikeresett egy pontot, amelyhez mérné, vagyis, ami irányt adna neki a szántáshoz. Ebben az esetben egy kukoricagóréra hatalmas szalmacsóvát kötött. Aztán ezt a szalmacsóvát »megcélozta«. És elindult az ökrökkel. De olyan, de olyan egyenes barázdát hasított, hogy még egy mérnök sem csinálta volna különben. így aztán ehhez az egyenes barázdához már könnyebben simította a több íbit... — Persze itt is, az új java-dalmazás bevezetésénél a jó tervezés az alapja minden- s nek. Ha mindent pontosan felmértünk és letolhattuk a lehetőségeket, akkor erre építhetünk is. Ezután jöhet a kalkuláció, a könyvelés, stb. Nem mondom, lehetnek eltérések is, mert a terv az egy merev dolog, viszont az élet mozog, változik, fejlődik, így lehetnek eltérések. De nézetem szerint az a jó terv, amelyiknél kicsi az eltérés. Nohogy éppen ezekből az eltérésekből tanulunk — tervezni. — Véleményem szerint sikere volt a palicsi tanfolyamnak, habár az előkészületeket nem tették meg időre. A résztvevők odahaza fel tudják fektetni a tervet és elindítják az egész dolgot. Ha némely helyen szükség lesz segítségre, hát itt vagyunk mi, és átsegítjük a szövetkezeteket a zökkenőn igazgató bizottság s meghánytuk-vetettük a dolgot, úgyhogy mi már az előkészületeket a leltárra, jószágállományra, összeírásra, stb vonatkozólag elvégeztük. Szövetkezetünkbe akkor is bevezettük volna az új javadalmazási módszert, ha nem szervezik meg a palicsi értekezletet. De azért sokat tanultam« itt, főleg a tervezés csinját-binját sajátítottam el. Egyes kérdéseket azonban nem úgy oldunk meg, mint ahogy a tanfolyamon hallottam, hanem másképpen. Mégpedig úgy, ahogy mi már előzőleg leszögeztük. Például a takarmány kérdését úgy oldottuk meg, hogy a jószággondozó megvásárolja a szövetkezettől az eleséget. No itt nem olyan vásárlásról van szó, hogy a tag azonnal fizet a takarmányért, hanem a könyvelés megterheli az állattenyésztő számláját a takarmány mennyiségével és értékével is ... Megjegyzem, odahaza egyesek félremagyarázzák az új számadást. Azt mondják, hogy ha nem lesz természetemberi jutalmazás, akkor nem is szövetkezet ez. Megmagyaráztam nekik, hogy a szövetkezeti tag ezután is kap búzát, kukoricát, cukrot, stb. mégpedig annyit, amennyire szüksége van, vagyis, amenynyit megvásárol a szövetkezettől. Mert ezután lesz pénze a szövetkezeti tagnak, hiszen minden hónapban kap előleget. Persze nekünk jó kereskedőknek kell lennünk, hogy eladhassuk terményeinket, mert ahogy látom, lesz majd itt versengés a piacon. A véleményem szerint mi már egy kis előnyre tettünk szert, mert van fejlett állatállományunk. Az 1000 hold szántóból minden évben 300 hold földet teríthetünk meg istálótrágyával. Végül pedig meg kell mondanom, hogy bízom a sikerben, mert a könyvelő is részt vett a tanfolyamon, meg érti is a mesterségét. S a ta- igoknak is majd meg tudjuk magyarázni az új javadalmazás jelentőségét. Matisi Sándor: Egyike volt azoknak a résztvevőknek, kik a legnagyobb bizodalommal tekintettek az új gazdasági számadás bevezetése felé Matisz különben a bezdáni »Kossuth Írós« szövetkezet igazgatója. Kijelentette: nem hiszi, hogy komolyabb nehézségei lesznek, odahaza, annál is inkább, mert megbíznak benne a tagok. Ahogyan hazatér, esti tanfolyamot rendez majd a brigádvezetők, valamint a többi szövetkezeti vezető számára. Azonkívül, még tartott a palicsi megbeszélés, Matisz máris hozzálátott a számadás bevezetéséhez. Egyik vasárnapi látogatását használta fel és bízta meg az otthon lévőket, hogy mire ő végleg hazaér, kész, pontos leltárral várják, állapítsák meg a munka- és az anyagfogyasztás normáit, mérjék le az állatokat stb. így rögtön megkezdhetik a szervezeti beosztást és a tervezést. Egyetlen tisztázatlan kérdés maradt számára, az őszi vetés és munkálatok költségeinek átvitele a következő évre. A tagoknak ugyanis eddig kifizették a járandóságodat ezek után a munkálatok után is, végleges elszámolásra azonban csak a következő esztendőben került sor. Ebben az évben — 1952- ben — nem számolják el, illetve nem fizetik ki az őszi munkálatokért a normanapokat (azokért a munkálatokért, melyekből csak a következő évben aratnak és értékesítenek általában). Legfeljebb előlegeket kapnak majd az 1953-as költségvetés terhére. Ez az ő véleménye ebben a kérdésben. Mert, mint mondja, egy kis leleményességgel valahány nem egészen tisztázott kérdést is meg lehet oldani... Hever Károly: — Nem félek a dologtól. Három évig dolgoztam Zentán a gazdasági hivatal tervosztályán, némi ismereteim vannak tehát a tervezést illetően. Azonkívül itt volt a megbeszélésen a könyvelőnk is, aki különben szintén érti a munkát. Ezenkívül még egy értékes emberrel gyarapodik számvevőségünk Szlávics Vladó is hozzánk jön a zentai szövetkezeti tanácsból. — Voltak nálunk is, kik bizonyos kétkedéssel fogadták az új gazdasági számadás bevezetését. Biztos vagyok benne, hogy a munka folyamán, ha nem még előbb — belátják majd mit jelent a tagok és az egész szövetkezet számára is az új gazdasági számadás. — Szervezeti térenben is meglehetősen jól állunk. Brigádjaink megvannak, 30—35 ember van egy brigádban, ami nagyjából megfelel az új számadás követelményeinek is. — Azonban nem kell azt hinni, hogy a megvalósítása gyerekjáték lesz. Könnyű volt itt vitatkozni a dolgokról, de otthon előre nem látott kérdésekkel kell majd megbirkózni. — Én, amint már mondottam, nem félek a dologtól és a zentai Május 1 nem hagyja magát, nyugodtak lehetnek... Befejeződött a palizsi megbeszélés és ebben a számunkban, miután elmondottunk egyet s mást még az új nyilvántartási rendszerről, befejezzük mi is a palicsi megbeszélésről szóló tudósítás-sorozatunkat. Azonban nem fejezzük be az új szövetkezeti gazdasági számadásról szóló írásaink közlését. A megbeszélés résztvevői hazatértek és most váltják valóra a halottakat. S ez, minden bzonnyal, még érdekesebb lesz falusi olvasóink számára, mint maga a megbeszélés volt. A helyi adottságokhoz kell csiszolni az elméletet. Mielőtt azonban elváltunk volna a megbeszélés résztvevőitől és előadóitól, megkérdeztük tőlük, mi a személyes véleményük az új gazdasági számadásról, s a palicsi megbeszélésről. A résztvevőknek megigértük, hogy ellátogatunk majd szövetkezeteikbe s megírjuk, hogyan birkóznak meg esetleges nehézségeikkel, hogyan boldogulnak a gyakorlatban. Az előadókkal pedig megigértettük, hogy, ahogyan eddig, a megbeszélés alatt tették, segítségünkre legyenek a jövőben is, az általuk meglátott és a beérkező cikkekben lévő, valamint a hozzánk intézett kérdések, problémák megoldásában. Az új gazdasági számadás gyakorlati megvalósítása körül felmerülő viták nyilvános fórumává ütjük tehát eddigi rovatunkat, a „Ceruzával a szövetkezetben" és a „Tudósítás a szövetkezetek palicsi megbeszéléséről" című rovatot. S várjuk a cikkeket és a hozzánk intézett kérdéseket! Benes Ferenc, előadó Peske Lajos, e.pano Matisz Sándor Hevér Károly Horváth József: A csantavéri »Haladás« igazgatója, Horváth József is részt vett a palicsi tanfolya-mon. Horváth nem képzett gazdász, de tapasztalt földhözértő parasztember. Az új számadás bevezetésére vonatkozóan imigyen vélekedik: — Szövetkezetünkben már megtörténtek az első szárny próbálgatások, összeült az Horváth József Koszta Jakovljevics. A palicsi megbeszélésen a szerémségiek csoportjában oktatta a könyvelő »nebulókat« az új számadás könyvelési fortélyaira. — Nemcsak tanítottam, hanem magam is sokat tanultam. Ez a megbeszélés nekem is nagy hasznomra válik, hisz én is csak »közönséges« könyvelő vagyok az irigi »Novo Doba« (Új idők) szövetkezetben. Itt is az új számadás lesz majd ugyanis a gazdasági élet főmozgatója. — A mi szövetkezetünkben ez az új számadás nem lesz nagy újdonság, mert ezer valahány holdnyi földünkön eddigi lehetőségünkhöz mérten minden lehetőt megpróbáltunk, hogy pénzmagunkat jól jövedelmeztessük s fejlesszük szövetkezetünket. Mindez azonban csak olyan tapogatózás volt. Véleményem szerint ez az igazi gazdálkodás, amit most akarunk megvalósítani. Nekünk, könyvelőknek, ugyan több és valamivel összetettebb lesz a munkánk, dehát az egyszerű ember is úgy mondja: ahol több a holmi, többet kell szajkolni, ahol meg nincs semmi, nincs mit feljegyezni. Az is biztos, hogy eleinte bizonyára nem megy minden olyan simán, lesznek nehézségek, hibák, de ha jó az elgondolás, majd csak minden jóra fordul. Az biztos, hogy nálam otthon a szövetkezetben nem látok majd annyi szétszórt szalmát, a kocsisom is majdjobban vigyáz a szerszámjára, mert — élve »hatalmammal« nem bocsátok meg a pazarlónak a feketelistára teszem azaz a hibájából előforduló kárt feljegyzem az ő számlájára. Koszta Jakovljevics